Elefánt szeretet I.
Az elefánt a dzsungel mélyében élt háborítatlanul. Könnyedén lehetett volna az állatok királya, ha akar. De ő nem akart. Nem akart parancsolni, nem akart igazságot szolgáltatni. Ő mindenkit egyformán szeretett. Az "állatok királyát" különösen. Bár nem igazán tekintette királynak, hiszen ormánya egyetlen csapásával halálra zúzhatta volna. Persze soha nem tett volna ilyent. Kifejezetten szerette ezt a nagy, fontoskodó cicát.
És szerette a gazellát is, aki néhány hete szegődött mellé. A gazella remek társaság volt. Szórakoztató. A gazella pedig biztonságban érezte magát behemót barátja mellett. Békésen legelésztek reggeltől estig. Egy nap eljött az oroszlán, hogy meglátogassa barátját. Igencsak megörült amikor meglátta a békésen legelésző gazellát. Már napok óta nem evett.
A gazella felsikoltott a fájdalomtól.
- Segíts, ez borzalmasan fáj! Azt mondtad, hogy szeretsz, a barátom vagy.
- Nem tehetem. Az oroszlán a barátom, és már igen éhes. Nem ronthatom el az estéjét.
Az oroszlán jóllakottan szuszogva heverészett az elefánt oldalán. Az elefánt szemébe könny szökött. Sajnálta a gazellát. Nem a fájdalomért, amit akkor érzett amikor az oroszlán eltörte a gerincét. Azt amúgy sem tudta, hogy hogyan fáj a törött gerinc. Azt sajnálta, hogy nem tudta neki elmagyarázni neki a szeretet lényegét.
Hatalmas csattanás törte meg az este csendjét. Az oroszlán fájdalmasan felüvöltött, vonaglott egyet, aztán mozdulni sem tudott.
- Mi volt ez elefánt? Mintha megmart volna valami, és már arra sincs erőm, hogy felálljak.
- Alighanem meglőtt Joe, a vadász. Láttam az előbb célba vett a puskájával.
- Láttad és nem szóltál? Azt hittem, hogy a barátom vagy.
- Persze, hogy a barátod vagyok. De ő is a barátom. Szeptember utolsó hetében mindig eljön hozzám. Hoz nekem dinnyét. Meg ilyenkor szokott lőni egy oroszlánt. Nem ronthattam el az estéjét.
Elefánt szeretet II.
Lavanitae meséje
Az elefánt hatalmas volt és erős. Ráadásul úgy gondolta, hogy ő tanul mások hibáiból is. Már tudta, hogy nem szerethet mindenkit egyformán. Az ő szíve csücske a kis gazella volt. Annyira féltette, hogy akárki a közelébe ment, azt gondolkodás nélkül széttaposta.
Kommentáld!