A földkerekség legkedveltebb banánfajtája évtizedek óta a Cavendish-hibrid. Ez a Magyarországon is nagy mennyiségben fogyasztott fajta most világszerte veszélybe került egy gombabetegség miatt.

 

Fotó: Panoramio

Napjainkban a világ banántermesztésének több mint 90 százalékát, az úgynevezett Cavendish-hibrid adja. Ez a változat akkor került előtérbe, amikor rohamosan terjedni kezdett egy gombabetegség, a Panama-kór. A növények gyökerét megtámadó fertőzés azért jelentett különös veszélyt a világ banántermesztésére, mert a banánt nem magról, hanem ivartalanul szaporítják. Valójában tehát minden tő klónnak tekinthető, s így gyakorlatilag nincs genetikai változatosság az állományban. Emiatt egyrészt a természetes védettség sem tud kialakulni, másrészt pedig a tősarjakkal, amelyekkel szaporítják a banánt, a gazdák tovább is terjesztik a fertőzést.

A Panama-kór ugyan már az 1920-as években felütötte a fejét, ám az 1950-es évekre vált világossá, hogy az addig legnagyobb mennyiségben termesztett, de a betegségre különösen fogékony Gros Michel (más néven Big Michael) fajtát ki kell vonni a termelésből.

Ekkor jött el a kórnak ellenálló Cavendish-banán ideje. Ez a fajta meglepő módon nem a trópusokról, hanem valójában a ködös Albionból származik. William Spencer Cavendish-ről, Devonshire grófjáról kapta a nevét, ugyanis a főrend kertésze nemesítette egy Mauritiusról származó tőből Chatsworth-ben, az 1820-as években. A grófi üvegházban nemesített növényből Cavendish néhány tövet ajándékozott John Williams misszionáriusnak.

Ő ezt magával vitte Samoa szigetére, ahol olyan sikert aratott, hogy néhány évtized alatt szinte az egész világon elterjedt a fajta. A misszionárius azonban ezt már nem érhette meg: 1839-ben megették a térítésnek ellenálló bennszülöttek.

A kalandos történetű Cavendish-banán immár évtizedek óta sikert sikerre halmoz, ám nemrégiben megjelent a Panama-betegség kórokozójának egy új törzse, a Tropical Race 4.

Erre a gombatörzsre már a Cavendish-hibrid is fogékony, ezért a világ banántermesztői megkongatták a vészharangot: ha nem sikerül mielőbb új, ellenálló hibriddel előrukkolni, akkor veszélybe kerül a termelés, összeomolhat a piac. A megoldást nehezíti, hogy – lévén szó kizárólag ivartalanul szaporítható növényről – a nemesítés hosszadalmas és bonyolult folyamat. Gyorsabb és egyszerűbb megoldást jelenthetne a génmódosítás, ám a GMO-változatokkal szemben egyre nagyobb ellenállást tanúsítanak a fogyasztók, ezért a kutatók most olyan, elfeledett vagy még nem is ismert helyi változatokat keresnek, amelyek segítségével megoldható ez a probléma – egészen a genetikailag sokkal változékonyabb kórokozó gomba újabb, még virulensebb törzsének megjelenéséig.