Nem minden korban tekintik ugyanazokat a tüneteket egyformán kórosnak, így az idővel a depresszió kezelése is sokat változott.

 Losonczy Lilla

Ugyanazon szimptómák okainak keresése más-más időkben más-más értelmezési lehetőségekből indul ki. Az, hogy melyik kor számára milyen értelmezési lehetőségek adottak, nagyban függ a kor általános hitvilágától vagy éppen anatómiai ismereteitől, és az alkalmazott gyógymódok is leginkább ennek a két tényezőnek a függvényei lesznek.

Mezopotámia, Babilónia, Kína: szelleműzés, éheztetés és verés

Az első írásos forrás egy melankólia nevű viselkedési rendellenességről a Kr. e. II. évezredből, Mezopotámiából származik. Ebben az időben minden fizikailag nem diagnosztizálható (szellemi, lelki) betegséget leginkább gonosz, démonikus erők megszállásának tulajdonítottak. A mezopotámiai forrásokon kívül a kedélybetegségek hasonló értelmezésére utalnak a babilóniai, kínai és egyiptomi források: a kedélybetegségeket ezek a népek sem fizikai vagy biológiai, nem is lelki vagy szellemi, hanem földöntúli, démonikus okokkal magyarázták. A lehetséges gyógymódok is ennek megfelelően alakultak: a szellemet romboló, megszálló démon elűzéséhez a test „kezelését” gondolták a megfelelő módszernek. A különböző „szelleműző” – egyébként igen drasztikus – „gyógymódok” arra irányultak, hogy a gonosz démon többé már ne találja kívánatosnak a megszállott testében tartózkodást. A legközkedveltebb módszerek közé tartoztak a verés, az éheztetés és a kikötözés, melyektől tehát a démon távozására számítottak. A gyógymódok valószínűleg hasonló eredményt értek el, mint manapság a beteg különböző kémiai vegyületekkel való szellemi-lelki tompítása: így, bár a valódi okokat nyilvánvalóan nem kezelték megfelelően, a közösség egészséges tagjai egy darabig mégis megfeledkezhettek a beteg emberről.

Ókori görögök és rómaiak: lágy zene, masszázs, fürdőzés

A már későbbről származó ókori görög és római források némiképp árnyaltabban és antropocentrikusabban ragadták meg a problémát. Általában véve az orvosok úgy gondolták, hogy a melankóliának biológiai és lelki okai is vannak. A kezelés ehhez igazodva sokkal humánusabb volt, mint a mezopotámiai népeknél: a görög és római kedélybetegeknek leginkább tornát, masszázst, kellemes zenét, fürdőt, speciális étrendet írtak elő. Ezenkívül a tünetek gyors enyhítésére gyakran használták a mákkivonatból és szamártejből kevert kedélyjavító főzetet is. Ha az ókori görög gyógymódokat összevetjük a maiakkal, megállapíthatjuk, hogy több tekintetben is hasonlóságokat mutatnak: ezek szerint a mozgásterápia és a lelki megnyugvást, harmóniát célzó környezet egyaránt segíthet a gyógyulásban. A speciális diéta előírása az ókorban pedig azzal a ma egyre divatosabb elképzeléssel cseng össze, hogy a depressziós állapotot a túl sok finomított gabonaféle fogyasztása okozza.

Hippokratész, Galénosz: a testnedvek egyensúlyának helyreállítása

A görög Hippokratész és a görög származású római Galénosz (Kr. e. 4–5. század) az egyébként a középkorban is divatossá váló elképzelés szerint úgy gondolta, hogy az emberben különböző testnedvek keringenek, s ezek egyensúlyi zavara okozza a betegségeket, különösen a kedéllyel, temperamentummal kapcsolatosakat. Az elmélet szerint, ha a négyféle testnedv közül valamelyik túlságosan fölülkerekedik a többin, az a személyiség, illetve a kedély torzulásához vezet. Galénosz osztályozása szerint az a testnedv, amelynek túlcsordulása a melankóliát okozza, a négy elem közül a földnek, a négy évszak közül az ősznek, minőségek szerint pedig a hidegnek és száraznak volt megfeleltethető. Hippokratész a vér megcsapolásában és – más görög orvosokhoz hasonlóan – a megfelelő diétában, testgyakorlatokban látta a gyógymódot. Érdekes, hogy a Krisztus előtti utolsó évtizedekben a rómaiaknál is elterjedt a korábbi, mezopotámiai nézet, miszerint a kedélybetegségeket a démoni megszállás és az istenek haragja váltja ki. Cornelius Celsus ennek megfelelően szintén verést és éheztetést javasolt a hangulatzavarok gyógyítására.

A mai állás

A depresszió okainak földerítése még ma is számos akadályba ütközik, így az ajánlott gyógymódok is eltéréseket mutathatnak. A célzott kedélyjavító készítményektől a holisztikusabb módszerekig számos kezelési lehetőséggel találkozhatunk. Abban azonban a szakemberek többsége mélyen egyetért, hogy a rendszeres testmozgás és relaxálás áldásos hatásai, valamint a környezet, a család és barátok megértő támogatása fontos: bármilyen gyógymód mellett tesszük is le a voksunkat, ezek jelenthetik a biztos alapot.