Tizenegyedszer szervezték meg az éves sasszámolást, rekordszámú felmérő vett részt rajta.

 A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a nemzetipark-igazgatóságokkal és más civil természetvédelmi szervezetekkel együttműködve idén januárban tizenegyedszer szervezte meg a hazánkban telelő sasok éves számlálását. 

Az egyidejű megfigyelések miatt „sasszinkron”-nak nevezett kezdeményezésen rekordszámú, 331 felmérő vett részt országszerte, így a nagy mennyiségű beérkezett adat begyűjtése és feldolgozása is a szokásánál hosszabb időbe telt - írja közleményében a szervezet.

Idén közel 14 ezer négyzetkilométernyi területet érintett a felmérés, ami magába foglalta a legjelentősebb sastelelőhelyeket. A korábbi évekhez hasonlóan több területen az idei év madarának választott túzokok számlálását is elvégezték a ragadozó madarakéval párhuzamosan.

A 11. országos sasszinkron keretében 563 rétisast, 220 parlagi sast, 3 szirti sast és 7 fekete sast regisztráltak a résztvevők. Az átvizsgált területegységekre vetített "sassűrűség" a többéves átlagnak megfelelő volt (6 példány/100 km2). Tavaly januárban valamivel több rétisast (591), viszont kevesebb parlagi sast (182) számoltak meg a résztvevők.

A ritka fekete sasból még sohasem figyeltek meg egyszerre hét példányt az országban, ami azt jelzi, hogy hazánk egyre jelentősebb telelőhelyévé válik ennek a világszerte veszélyeztetett fajnak, amely feltehetően a klímaváltozás miatt sem vonul már minden esetben el a dél-európai és kis-ázsiai telelőhelyeire. A fekete sasok elterjedésük nyugati határát Lengyelországban és a balti államokban érik el, ahol már csak  30-50 pár él belőlük, így a nálunk telelő néhány példány túlélése is rendkívül fontos a sérülékeny állomány fennmaradása szempontjából.

A sasok mellett a legtöbb területen a hazánkban telelő többi ragadozó madarat és a túzokokat is számba vették a természetvédelemmel foglalkozó szakemberek. A sasok élőhelyein az év madarának választott túzokból 460 példány sikerült megfigyelni, ami az országos állománynak a harmada. A korábbi éveknek megfelelően a leggyakrabban megfigyelt ragadozómadár-faj az egerészölyv volt 3464 példánnyal. Kékes rétihéjából 528, vörös vércséből 392, karvalyból 133, gatyás ölyvből 110, kerecsensólyomból 35, kis sólyomból és vándorsólyomból pedig egyaránt 27-27 példányt figyeltek meg. A viszonylag gyakori, de rejtett életmódú héjából mindössze 7, a ritka pusztai ölyvből pedig 5 példány került elő. A vonuló, de a klímaváltozás miatt egyre gyakrabban áttelelő barna rétihéjából 35 került távcsővégre.

Szirti sas. (MTI-fotó)

Az országos sasleltár nem titkolt célja, hogy a sasállományok felmérése mellett az illegális ragadozómérgezéses esetek felderítését, hatásuk monitorozását és visszaszorítását is elősegítse. Hazánk sajnos élenjáró a régióban a madarak ellen elkövetett bűncselekmények számát tekintve, visszaszorításuk a hozzánk külföldről érkező sasok védelme miatt nemzetközi felelősségünk is. Ebből a célból európai uniós támogatással jelenleg is folyik az MME koordinálásban a Sasbarát Magyarországért LIFE+ program.