A héten kezdődött, és egészen novemberig tart a világ egyik legnagyobb fókavadászata Namíbia partjainál. Ez alatt a néhány hónap alatt a tervek szerint mintegy nyolcvanezer fókakölyköt és hatezer felnőtt fókát ölnek meg. A déli féltekén Namíbia az egyetlen ország, ahol még mindig létezik ez a gyakorlat. Ezzel Kanada után a második helyen állnak a fókavadászat nagyságrendjét tekintve.

A namíbiai hatóságok szerint az irtásra szükség van, mert a dél-afrikai medvefóka-állomány veszélyezteti a halászatot a térségben. A fókavédő aktivisták szerint viszont egész egyszerűen arról van szó, hogy a fókaprém és a fókazsír értékesítéséből komoly bevételhez lehet jutni.

A namíbiai kormány és a vadászatot támogatók érveit meglehetősen gyengítik azok a felvételek, amelyek a brutálisnak tűnő gyilkolásról készülnek. Nehezen védhetőnek tűnik az is, hogy az elsődleges célpontok a fókakölykök. Bár a vadászatot megpróbálják a lehető legjobban elrejteni, a kiszivárgott felvételek kifejezetten véres mészárlásról tanúskodnak, bár a vadászat pártolói azt bizonygatják, hogy ugyanez történik a vágóhidakon is, csak éppen onnan ritkán kerülnek elő sokkoló felvételek.

Véres hajnalok a partoknál

A fókákat általában egy hakapiknak nevezett jégcsákánnyal verik fejbe. A módszer hatékonyságáról és kíméletességéről megoszlanak a vélemények. A kalapácsfejjel és fémkampóval ellátott nehéz bot többfunkciós: a kalapácsszerű résszel összetörik a fóka vékony koponyáját, a kampót pedig a tetemek elszállítására használják. Ez a módszer kétségtelenül megkíméli a fókák bundáját, a kevésbé gyakorlott fókavadászok azonban nem tudnak azonnali halált előidézni az ütésekkel.

Előfordul, hogy a lövések sem ölik meg azonnal a fókákat, és ilyenkor megint csak a hakapikkal segítenek rá a vadászok. A fókakölyköket azonban - állítják a vadászok - nem lehet lelőni, mivel nagyon kicsi a fejük, és ezért nehéz pontosan célozni. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság külön tanulmányt szentelt a fókavadászat módszereinek, hangsúlyozva, hogy a fókák érző emlősök, amelyek képesek érezni a fájdalmat, szorongást, félelmet és szenvedést, ezért fontos, hogy a leölésüknél minél kevesebbet érezzenek mindebből. Ez azonban nemcsak az eszközökön, hanem a vadászok ügyességén és hozzáértésén is múlik.

Oroszlánfókák Patagóniában. A turisták mindenütt kíváncsiak rájuk

Namíbia Cape Cross nevű partvidéke, ahol a vadászat nagy része zajlik, fókaparadicsomként hirdeti magát a turistáknak. A fókavadászatot ezért általában hajnalban lebonyolítják, és mire a turisták megérkeznek a fényképezőgépeikkel, a mészárlás nyomait is eltüntetik.

Űzött állatok

A dél-afrikai medvefókák a namíbiai partoknál, kis, sziklás szigeteken hozták világra a kicsinyeiket, itt ugyanis nem veszélyeztették őket a természetes ellenségeik, mint például a nagy fehércápa vagy a kardszárnyú delfin. A namíbiai kormány azonban a vadászat hatékonysága érdekében embereket alkalmazott, hogy a partokra űzzék a fiókákat nevelő fókákat, így olcsóbb és egyszerűbb volt a fókavadászoknak a munkavégzés - állítják állatvédő szervezetek.

A namíbiai kormány sokszor érvel azzal a vadászat mellett, hogy a halállomány védelme érdekében le kell ölni a fókakölyköket, állatvédők szerint azonban a hét-nyolc hónapos fiókák ebben a korban még szopnak, és tíz hónapos korukig szilárd táplálékot nem is esznek, vagyis a halakat aligha veszélyeztetik. A vadászat miatt a dél-afrikai medvefókák őshonos élőhelyeinek a 95 százaléka elpusztult, a Namíbia partjánál fekvő szigeteknek mindössze a töredékén maradtak meg ezek az emlősök, a helyzet így joggal nevezhető kritikusnak - mondta az [origo]-nak Francois Hugo, a Seal Alert nevű fókavédő szervezet alapítója.

Az élőhelyük elvesztését a fókák azzal védték ki, hogy szárazföldre menekültek, és itt hozták létre a szaporodó kolóniáikat. A hetvenes évektől már itt vadásztak rájuk, a hónapokon át naponta jégcsákánnyal és fegyverekkel zaklatott fókák így tovább vándoroltak északra. Márpedig az, hogy a hideg vizekben élő medvefókákat az angolai partok trópusi vidékére szorítanak ki, az egész fajt eltüntetheti a Föld színéről - magyarázta az [origo]-nak Francois Hugo, aki szerint most elsődleges feladat a visszájára fordítani a fókáknak ezt az ember által kikényszerített elvándorlását.

Francois Hugo és a fókák

Fókaprém helyett fókaturizmus

Az állatvédőknek több érvük is van a fókák gyilkolása ellen. Az egyik nem elhanyagolható szempont, hogy megcsappant a fókaprém iránti kereslet. A Seal Alert ennek tudja be, hogy tavaly mindössze 23 ezer fókát öltek meg, ami a namíbiai éves kvóta mintegy harmada. A szervezet vezetője szerint a namíbiai medvefókák egyetlen megmaradt felvásárlójának, az ausztráliai Hatem Yavuz cégnek komoly nehézségei voltak a korábbi készletek eladásával.

Az állatvédő szervezet szerint a namíbiai kormány megpróbált ugyan nyomást gyakorolni a cégre az export szinten tartása érdekében, a megrendelések azonban elmaradtak. A szőrmék iránti keresletnek a gazdasági válság sem tett jót. Mindemellett az Európai Unió 2009-ben betiltotta a fókatermékek importját, és hasonló tilalom van érvényben az Egyesült Államokban, Mexikóban és Dél-Afrikában is. A fókák iránt néhány ázsiai országban és Törökországban viszont továbbra is van kereslet. A fókákat bőrükért, a bundájukért és a húsukért vadásszák, a hímek nemi szerveit pedig afrodiziákumként adják el a Távol-Keleten.

Az állatvédők szerint a fókavadászatnál sokkal kifizetődőbb lenne a fókaturizmus megerősítése. Francois Hugo szerint a fókákra kíváncsi turisták négyszer annyi bevételt hoznának az országnak, mint a fókavadászok. A turisták kiszolgálása nemcsak a fenntarthatóságot erősítené, hanem munkalehetőséget is teremtene a legnagyobb namíbiai fókakolóniának otthont adó területen, Cape Crossnál, és jelentősen javítaná az ország imázsát is. Különböző környezetvédő szervezetek megrendelésére készült jelentés is azt támasztja alá, hogy Namíbiának sokkal többet érnek a fókák élve, mint halva.

Mindeközben Francois Hugo szerint Namíbiának még egyetlen tanulmánnyal sem sikerült előállnia, amely alátámasztaná, hogy a fókavadászat segítené a halászatot, vagy szerepe lenne a fókakolóniák méretének a szabályozásában, noha a kormány arra hivatkozik, hogy a namíbiai fókaállomány nagysága elérte azt a szintet, amely már nem fenntartható. Csakhogy a Seal Alert szerint a fókák a kereskedelmi halászatoknak kevesebb, mint 0,3 százalékos veszteséget okoznak.

Csökkenő túlélési esélyek

Az állatvédők éveken át bombázták panaszaikkal a namíbiai ombudsmant. John Walters a múlt hónapban hozta nyilvánosságra a jelentését, az állásfoglalás azonban nem dobta fel az állatvédőket. Walters ugyanis támogatta az évenként megrendezett fókavadászatot, igaz, javasolt néhány változtatást a szabályozásban. A Sea Sheperd nevű szervezet szerint az ombudsman által jegyzett dokumentum olyan, mint egy rossz regény. A környezetvédők különösen felháborítónak tartják, hogy a namíbiai halászati minisztérium az ombudsman többszöri kérésére sem közölt fontos adatokat a dél-afrikai medvefóka-populáció nagyságáról. Szerintük nem sok reményre ad okot az ombudsmannak az a megjegyzése sem, hogy "a fókák még mindig velünk vannak, és hosszú ideig velünk lesznek még".

Csakhogy a fókakölykök túlélési esélyei drámaian csökkentek az elmúlt években - állítja Francois Hugo, aki szerint az éves vadászati kvóták ellentmondanak a namíbiai alkotmánynak, amely előírja az ország természeti erőforrásainak a fenntartható felhasználását. Hugo szerint szükség van a medvefókák élőhelyeinek védelmére, és ezeknek a part menti szigeteknek az újbóli benépesítésére. Személyesen egyeztetett a namíbiai miniszterelnökkel is, és elérte, hogy ezek a szigetek védelem alá kerüljenek, így több helyen is nyugodtan szaporodhatnak a fókakolóniák. "Ezeknek a kis győzelmeknek köszönhetően menekülhet meg a faj" - mondta az [origo]-nak.

A Seal Alert szeretné elérni azt is, hogy fókákat a kipusztulás szélén álló fajjá nyilvánítsák, szerintük ugyanis csak az export ellehetetlenítése lehet az egyetlen hatásos megoldás a fókavadászat beszüntetésére. Ehhez a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó Washingtoni Egyezmény (CITES) I. függelékébe kell kerülniük, az itt felsorolt állatokkal ugyanis szigorúan tilos a nemzetközi kereskedelem. A dél-afrikai medvefókák jelenleg a II. függelékben szerepelnek, vagyis olyan fajként vannak számon tartva, amelyeket szintén veszélyeztet a nagymértékű kereskedelem, de az állományuk ma még nincs kritikus helyzetben. Namíbia és Kanada mellett Izlandon, Norvégiában, Svédországban, Finnországban és Grönlandon is tartanak fókavadászatokat.