Számunkra az élet egyik alapja a napfény, míg a kozmikus sugárzás kifejezetten káros. Nem lehetetlen azonban, hogy egyes távoli világok mikrobáinál épp fordítva működik a dolog.

Kozmikus sugárzás a naprendszer peremén
Illusztráció: NASA/Goddard Space Flight Center/CI Lab

A földi élet nem alakulhatott volna ki a Nap nélkül. A növények és a baktériumok egy része is a napfényből él, a fotoszintézis során pedig létrejön az állatok számára elengedhetetlen oxigén. És akkor az emberre gyakorolt közvetlen hatásról, a D-vitamin termelés serkentéséről még nem is beszéltünk.

A kóbor bolygóknál azonban egészen más lehet a helyzet. Ezek az égitestek csillag nélkül, magányosan keringenek a sötét űrben. Egy új elmélet szerint az ilyen objektumokon a kozmikus sugárzás helyettesítheti a napfényt, a nagyenergiájú sugarak felszín alatti ökoszisztémákat táplálhatnak.

A hipotézis egy földi jelenséget vesz alapul. A Desulforudis audaxviator (merész utazó) egy bolygónkon élő baktérium, melyet 2006-ban fedeztek fel. Dylan Chivian, a kaliforniai Berkeley Laboratórium munkatársának analizálása során kiderült, hogy a baktérium a sziklákban lévő urán radioaktív bomlásából nyer energiát, és a számára szükséges aminosavat elő tudja állítani. Az organizmus 2,8 km mélyen, 60 Celsius-fokos hőmérsékleten, anaerob és radioaktív környezetben él.

 
Desulforudis audaxviator

A mostani elméletet bemutató tanulmány szerzője, Dimitra Atri asztrobiológus a Seattle-i Kék Golyó Tudományos Intézet munkatársa úgy gondolja, a kóbor bolygókon a kozmikus sugárzás a földi radioaktív elemekhez hasonlóan segítheti az élőlények folyadékszétbontását.

Chris McKay, a NASA asztrobiológusa szerint a földi ökoszisztémában van példa a hasonló jelenségre, ezért az elképzelés teljesen kézenfekvő. Arra ugyanakkor kicsi az esély, hogy egy ilyen rendszer a bonyolultabb életforma alapja legyen.

Bár a legtöbb élőlény számára az efféle sugárzás halálos, D. audaxviator bebizonyította, hogy adott esetben kifejlődhet a káros hatással szembeni védelem. Ha a távoli világok apró lakói a felszín alatt élnek, akkor ott eleve biztonságban lehetnek a negatívabb hatásoktól.

Atri szimulációkat is készített, melyek bebizonyították, hogy a Holdat, az üstökösöket, a Marsot, a Plútót és az Európát érő sugárzás elegendő, és megfelelő mélyre hatol ahhoz, hogy tápláljon egy esetlegesen ott élő létformát. Ezeknek az elképzelt lényeknek természetesen vízre, táplálékra, és valószínűleg hőforrásra is szüksége van.

McKay hozzátette, ha léteznek is ilyen mikrobák, az anyagcseréjük igen lassú kell, hogy legyen. „Az összenergia, amely a felszínt elérő kozmikus sugárzásban van, még egy légmentes test esetében is eltörpül a földfelszínt érő napfényben lévő és a fotoszintézis során használt mennyiséghez képest” - tette hozzá a kutató.

A gondolat tehát egyelőre még csak elmélet szintjén él, de Atri mindenképp szeretné bizonyítékokkal is alátámasztani elképzelését. Az asztobiológus meg akarja vizsgálni a D. audaxviator viselkedését egy részecskegyorsítóban, ahol viszonylag jól lehet modellezni a kozmikus sugárzást. Amennyiben a szerkezetben életben marad a baktérium, az komoly érv lehet a hipotézis mellett.

Forrás: Popular Science

TUDOMÁNY