GPS-GSM jeladót kapott egy öreg kanalasgém Csongrád megyei Tömörkény határában található Csaj-tavon, 2017. április 9-én.

Kanalasgém (Platalea leucorodia) 
Fotó: Abert András/KNPI

Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) és a Kiskunsági Madárvédelmi Egyesület szakembereknek a legnagyobb fejtörést az okozta, hogyan fogjanak be egy példányt táplálkozás közben, mivel a fészkelőhelyen nem akarták megzavarni a gémtelep nyugalmát. A megfelelő módszer kifejlesztése több mint tíz napot vett igénybe, de végül sikerrel jártak.

Dr. Pigniczki Csaba, a KNPI természetvédelmi őre és a kanalasgém-kutatási projekt koordinátora elmondta, hogy tobb oka is volt annak, hogy öreg madarat kerestek e feladatra. Az egyik, hogy az öreg madarak már tapasztaltak, esetükben az évről-évre mérhető túlélési ráta magas, 90 százalék feletti. A fiatalok még tapasztalatlanok, életük első két-három évében háromnegyedük elpusztul. „Azzal, hogy öreg madárra helyeztük az első jeladót, jó esélyünk van arra, hogy a madár mozgásáról még pár éven át kapunk majd értékes információkat” – tette hozzá a projekt vezetője.

A jeladó felhelyezése 
Fotó: KNPI

A jeladó tömege mindössze 20 gramm, ezért a viszonylag nagy testű, másfél kilós madár életét nem hátráltatja majd. A kanalasgém kapott még egy gyűrűt is a lábára, messziről is jól látható felirattal. Ha a jeladó esetleges meghibásodna, a madarászok be tudják azonosítani a megfigyelés során. Ezen kívül tollmintát is vettek tőle, hogy pontosan meghatározzák hím vagy tojó. A névadással ezért kicsit még várni kell: ha kiderül, hogy tojó, akkor a Bogyóka lesz a neve, ha hím, Bulcsúnak hívják majd.

Gyűrűzés 
Fotó: KNPI

A jelölést követő napon a madár az egyik gémtelepen mozgott, ahol valószínűleg fészkel, majd az esti órákban elhagyta a gémtelepet, az egy kilométerre fekvő táplálkozó-területre repült, ahol két órát töltött, majd visszatért a kolóniára.

„A kanalasgémek csak és kizárólag a lábalható, sekély vizű vizes élőhelyeken tudnak táplálkozni, ezért természetvédelmi szempontból kiemelkedően fontos fajról van szó. A jeladós madár mozgásából kideríthető, hogy a vizes élőhelyek hálózatát hogyan használják ezek a madarak, milyen messze mennek el táplálkozni, milyen körülmények hatására váltanak területet. Ezek az információk segíthetik a vízmegőrzési törekvéseket, a megfelelő élőhely-kezelést és az élőhely helyreállításokat is” – ismertette Dr. Pigniczki Csaba.

Egy másik tisztázandó kérdés a faj vonulásával kapcsolatos: az eddigi gyűrűzésekkel csak az Adriai-tenger mellett Tunéziába tartó vonulási útvonalat sikerült megfelelően feltérképezni, a feltételezett Nílus menti telelőterületekhez vezető útvonallal kapcsolatban még keveset tudunk. A tervek szerint 2017-ben még két jeladó felhelyezésére van lehetősége a nemzeti parknak.