Fotó: Bakó Gábor
Magyarország területén 35 000 potenciálisan szennyezett területet találtak az ezredfordulóig. Ebből kevesebb, mint 600 területen történtek kármentesítési intézkedések, és az egészségünkre kockázatot jelentő tevékenységek és események sora nem zárult le. Térképen mutatjuk meg a legsúlyosabb ismert pénznyelő szennyezéseket.
Beláthatatlan közterhek és helyrehozhatatlan károk árán szerzett zsebpénz
Hazánkban a felelősség nehezen nyomon követhető. Végrehajtási rendelet hiányában a jogszabályok nem védik meg a közvagyont a hulladék-elhelyezésből és a más országokban nem szívesen látott, a magyar tájat elcsúfító, kockázatos tevékenységeket importáló vállalkozókkal szemben.
Gyakorlatilag a legkifinomultabb csalási mechanizmussal állunk szemben. A „hulladékot pénzre váltó" magánszemélyek a jogi kiskapukat kihasználva néhány százmillió forintos haszonra tesznek szert, míg olyan károkat okoznak, amelyeket esetenként többmilliárd forintért kell majd az adófizetők pénzén helyrehozni. Ha egyszerűsíteni akarjuk a képet, úgy is mondhatnánk, közpénzt lopnak el. Amennyiben adott jogi személyiség földjén végzik a tevékenységet, például a telektulajdonosok hiányos ismereteit kihasználva, úgy tőlük, amennyiben az önkormányzatra hárul a kármentesítés terhe, úgy a településtől, amennyiben az államra száll a teher, úgy az országtól. A volumenek és a kármentesítési költségek mértéke azonban általában oda vezet, hogy a költségek a közösséget terhelik, mert nincs az a helyi gazdasági szereplő, aki állni tudná azokat. Amennyiben a kockázatok elhárítására nem áll rendelkezésre azonnal felhasználható keret, a csalók haszonszerzési tevékenysége a közösség egészségét károsítja, amennyiben a kármentesítés megkezdődhet, a közvagyont csökkenti. Az egész jelenség olyan, mintha a kevesek belenyúlnának a többség pénztárcájába, a pénz jelentős része kiszóródna a padlóra, így csak egy részét vihetnék magukkal, de közben mellesleg kárt is tennének az áldozatok testi épségében és még láthatatlanok is maradhatnak.
Egyértelművé vált, hogy a szennyező fizet elve alól a károkozók meg tudnak menekülni az utóbbi évtizedek jogszabályi környezetében, és az is, hogy nincs elég pénz az államra maradt katasztrófahelyszínek kármentesítésére. 1000 milliárd forintra volna szükség a Magyarországon jelenleg ismert, egészségügyi kockázatot és közvetlen veszélyt jelentő károk enyhítésére. Eközben a kármentesítési közbeszerzések száma csökkenő tendenciát mutat (Varga 2017). Ezért rendkívül sürgető a megelőzést elősegítő jogi háttér lefektetése.
Hogyan jutottunk el idáig?
A cégeknek biztosítékot kell adniuk a kockázatos tevékenység megkezdése előtt, de erre nem készült részletező jogszabály. A végrehajtási rendelet hiányában nem csak a kármentesítési alap feltöltésére nincs lehetőség, de a megfelelő garanciák és letétek sem követelhetőek meg a kockázatos tevékenységet végző szervezetektől. Az ökológiai szempontból kockázatos tevékenységet végzőknek a rendelet hiányában környezetszennyezés esetére sem kötelező biztosítást kötni.
A hatóságok csak kérelem esetén ellenőriznek, nincs folyamatos kontroll. A régóta tervezett helikopteres telephely razziák sem valósultak meg. Számtalanszor beigazolódott, hogy a szakhatóságoknak arra sem volt lehetősége, hogy a tudományosan igazolt tényeket érvényesíteni tudja a médiában és a nyilatkozatokban. Jó példa erre, amikor a vörösiszap-katasztrófa utáni hetekben, az első laboratóriumi vizsgálatok eredményeinek széleskörű ismertetésekor a tározóból kiömlött anyagok veszélyeit leginkább annak tömegében, az áradat romboló hatásában láttatták a nyilatkozó szakemberek. Ma már a témában elérhető nyilatkozatokban többnyire megjelenik, hogy a vörösiszap-katasztrófa olyan arzén-szennyezést okozott az elöntési és közvetett hatásterületen, amely nem származhat a tározó engedélyéhez kapcsolódó technológiából (Kepli 2017).
Magyarországon nincs olyan szintű hatósági ellenőrzés alá vonva növényvédő szerek felhasználása, hogy az ne jelentsen egészségügyi kockázatot. A Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (https://akk.naik.hu/) végzi a kísérleteket, míg a növényvédő szerekkel kapcsolatos hatósági, engedélyezési feladatok terén a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) illetékes. Megszűnt az ökotoxikológus képzés. Bár nincs önálló környezetbiztonsági intézet, az Országos Közegészségügyi Intézet látja el a feladatokat.
Térképen böngészhetünk a legsúlyosabb esetek között
A cikkhez lehatárolásra kerültek a különböző szabadon elérhető forrásokban megjelölt szennyezett területek. A több ezerből választottam 100 szennyezett területet, amelyeket a térképes ablakban részletezek. A területre kattintva megjelenik az adott szennyezés részletes leírása, valamint az ablak tetején megtalálható „Helyszínek végignézése” gombbal végigpásztázhatjuk a szennyezett helyszíneket.
Magyarország szennyezett területeinek interaktív térképe (Forrás: www.legifotoarchivum.hu)
A teljesség igénye nélkül készült térkép a már kármentesített területek közül is jelöli a legsúlyosabbakat, mert a célja a történelmi szennyezések felvonultatása. A felszín alatti vizek és a talaj szennyezésének csak az esetek egy részében léteznek egzakt, méréseken alapuló, legnagyobb kiterjedést mutató térképei, így a jelölés felülbecslő jellegű és sok esetben a kisvízgyűjtőre, az ivóvízbázist, vagy csupán a káros tevékenységgel érintett telekhatárokat lokalizálja. Néhány esetben azonban a konkrét kárfelmérési térkép alapján készült.
Mi a megoldás?
Számos szakember szerint, a biztosítótársaságoknak büntetőjogi felelősséggel kellene működni, hogy érdekükben álljon betartatni a veszélyes feladatokat ellátó jogi személyekkel a környezetbiztonsági szabályokat. Az időről-időre jelentkező, emberi egészséget és ökoszisztémát veszélyeztető károk milliárdos nagyságrendűek, és jelenleg ilyen mértékű biztosítást egyik biztosítótársaság sem vállal fel. A kötelező biztosítás mellett és azon keresztül is a megelőzésre kell tenni a hangsúlyt, megfelelő hatósági, biztosítási és felelősségvállalási rendszer kialakításával.
A kötelező biztosítás és letéti biztosíték mértékének megállapítása érzékeny kérdés, mert nem lehet a gazdaságra nézve káros mértékű. A baleseti kockázatot nemzetközileg alkalmazott, méréseken alapuló algoritmusok alapján, jogi értelemben egzakt módon meg lehet határozni. A potenciális károkozóknak bele kell számítaniuk a termékeik és szolgáltatásaik árába a megelőzéshez szükséges beruházásokat, illetve azokat az externáliákat, amelyek környezeti károk elhárítására, kármentesítésre képeznek költségalapot. Nagy a jogalkotó, a hatóságok, de a biztosítók felelőssége is ezeknek a költségeknek a kiszámításánál, a biztosítékok és a biztosítások kötelező mértékére vonatkozóan. Magyarországon még a környezeti katasztrófák és károk lefedésével küzdenek, holott a magas penetrációjú nyugati államokban 90 százalék feletti a környezetszennyezési felelősségbiztosítás mértéke, számos országban még állami kötelezettség nélkül is. Mivel nyugaton a megfelelő arányú felelősségbiztosítás miatt nem érdek kötelező környezetbiztosítást bevezetni, az Európai Unió nem fogja Magyarországra rákényszeríteni ezt.
Ugyanakkor a túlzott állami szerepvállalásnak is vannak veszélyei. Amennyiben túl alacsony az állami környezetvédelmi pénzügyi alap felhasználási küszöbe, az a biztosítás nélküli tevékenységet ösztönzi, mert ha az állam úgyis mindent kifizet, akkor kevesebb pénzt és energiát fektetnek a megelőzésbe.
Az adópolitika a környezetbiztonság lényeges eleme, fontos, hogy milyen kockázati adókat szed be az állam, illetve milyen környezetbarát, egészségkímélő technológiákat támogat.
Szintén lényeges a hatósági szerepkörök tisztázása és a feladatok megfelelő strukturálása. A környezetvédelmi szakembereknek és szakpolitikusoknak évszázadokban kell gondolkozniuk, nem politikai, vagy befektetési ciklusokban. Kizárólag a ciklusokon átívelő környezetpolitika hozhat hosszú távú megoldást.
A jogi környezet a kevés idejében feltárt ügy esetében sem hoz kedvező megoldást. Az ügyész nem jogosult a perben azonnal kötelezni a szennyezőt az eredeti állapot visszaállítására. Az ügyész a környezetvédelmi hatóságot tájékoztatja, de végrehajtási kérelmet nem terjeszthet elő. Ez óriási károkat okozhat, mert a kármentesítés költsége a szennyeződés terjedésével növekszik, így a milliós nagyságrendű tétel a per végére több milliárd forintos kárrá duzzadhat. Egy telephelyen hanyag tárolás következményeként a talajba jutó szennyező anyagok pár napig esetleg a felső talajrétegek eltávolításával is megfékezhetőek, míg hetek múltával a talajvizet elérő szennyezés kilométeres csóvákban terjedhet tovább. Ezért az ügyészség a jogszabályok módosítását kérte, de nem érkezett válasz a kérésre. Azt kérték a jogalkotótól, hogy a bírságot kiszabó végzést megtámadó keresetlevélnek ne legyen halasztó hatálya (Vida 2017). Fontos, hogy mód legyen az azonnali beavatkozásra a felelősök keresésének ideje alatt is. Erre szolgálna a káralap, mert a szennyezés idő közben is terjed. A tulajdonosváltásnál ne tűnhessen el a környezetvédelmi felelősség, ne tolódhasson a kármentesítés a likviditás elvesztése utánra.
Valahol Magyarországon: Veszélyes anyagokat tartalmazó leplombált lerakó tornyosul a település fölé, az ügy nem zárult le, a kármentesítés nem rendelhető el. Fotó: Bakó Gábor
Pozitív példa, amikor bizonyítottan zajterhelést okozó céget köteleztek a gyár nyílászáróinak cseréjére. Amennyiben a tevékenység kockázatos, elvárható, hogy azt csak olyan szervezet végezhesse, amelynek gazdasági és tőkeereje lehetővé teszi az esetleges károk megtérítését. Más országokban az elővigyázatosság és a megelőzés betarttatására kidolgozott módszerek mellett a szennyező fizet elve is működik. Amennyiben a gazdasági tevékenység és a káresemény között okozati összefüggés van, a szennyező tetten érhető.
Mi történik, ha valaki hulladékot helyez el a telkünkön távollétünkben?
A környezetveszélyeztetés, környezetkárosítás elkerülésére való elővigyázatosság elvárt a telektulajdonosoktól, így amennyiben más szereplő nem azonosítható a kártétel okozójaként, a kárelhárítási költségek elsődleges viselőjévé válik. A mindenkori ingatlantulajdonosnak tehát helytállói felelőssége van, amennyiben nem tud olyan károkozót megnevezni, akinek a felelőssége bizonyítható. Amikor a károkozó egyértelműen azonosítható, akkor a telektulajdonos felelőssége megszűnik (elenyészik). A hatósági mulasztás azonban nem hárítható át a telektulajdonosra, az idő közben megszűnt jogi személyiségű szennyező kötelessége az államra száll.
Így több száz súlyos múltbeli szennyezés került állami felelősség alá. Ellenben számos külföldi és magyar befektető végzi a privatizált vállalatok telephelyein a kármentesítést önállóan, vagy részben önerőből. Pozitív tendencia az is, hogy a veszélyes tevékenységet folytató cégek sokszor maguk vállalnak kármegelőzési felelősséget a piaci érdekeik mentén.
A kármentesítés múltja és jövője Magyarországon
A kárelhárítás a környezetkárosodás megelőzéséhez és elhárításához szükséges lépéseket fedi le. A környezetveszélyeztetés esetén a környezetvédelmi hatóság azonnali tájékoztatása mellett minden lehetséges megelőző intézkedést meg kell tenni.
A kármentesítés már a bekövetkezett környezetkárosítást mérséklő rehabilitációnak tekinthető. A kármentesítési, tényfeltárási, műszaki beavatkozási illetve monitoring szakaszból áll, de szükség szerint bármely szakasz megismételhető. Sajnos az eredeti állapot helyreállítása a legtöbb esetben lehetetlen. Ezért határértékekkel dolgozunk, tehát a kockázatok kezelése nem jelenti azt, hogy a terület tiszta lesz. A kockázati alapon meghatározott kármentesítés célja, hogy mivel nincs mód arra, hogy mindent helyreállítsunk a korábbi multi funkciós minőségre, legalább bizonyos funkciók megmentését érjük el.
Az 1996-ban indult Országos Környezeti Kármentesítési Program az ezredfordulóig több mint 35 000 potenciálisan szennyezett területről szerzett tudomást. 2016-ig ebből 580 területen végeztek kármentesítési intézkedéseket.
A legsúlyosabb, magas kockázatot jelentő esetek közé tartoznak a szivárgó földalatti olaj és vegyszeres tartályok, a földbe szándékosan elásott veszélyes hulladékok, a felhalmozódott toxikus és rákkeltő anyagok, az ivóvízbázisokat és ivóvíz kutakat elszennyező veszélyes anyagok, a régi hulladéklerakókból és illegális lerakatokból kimosódó ipari és veszélyes anyagok, az iparterületeken és felhagyott gyárterületeken felhalmozódott gazdátlan veszélyes anyagok illetve szennyeződések, a volt katonai objektumok területén és környezetében, valamint vasúti teherpályaudvarokon, rakodó és átfejtő telepeken található szennyeződések, zagytározók, kezeletlen csurgalékvizek.
Csupán a volt katonai területek közül 330 érintett település esetben tapasztaltak beavatkozást indokoló környezetszennyezést, és a 48 ezer hektáron, 1993-ig 3 millió m3 szennyezett föld, 1,2 millió m3 szennyezett felszín alatti víz kezelése, 220 ezer m3 veszélyes hulladék ártalmatlanítása valósult meg. A hatalmas erőfeszítés rávilágított arra, hogy a környezetszennyezés mekkora kárt okoz a közvagyonra nézve, így elkezdődődhetett a környezeti károk és potenciális szennyező források országos nyilvántartásba vétele. Az 580 terület kármentesítése sajnos nem jelenti az ország megtisztítását, sőt, az elszennyezett területek méretének és hatásainak visszaszorítása valójában óriási lemaradásban van a kockázatos antropogén folyamatokhoz képest.
A környezetre kockázatos tevékenységet folytató beruházásoknak a tervezés és az engedélyeztetés során környezetvédelmi hatásvizsgálatot kell készíttetni. A hatóság megkötésekkel élhet, megállapítják, hogy milyen cégen belüli és hatósági kontroll mellett működhet a technológia. A társadalmi kontroll a környékbeli lakosság és széles körök aktív részvételén és figyelmén múlik. Előrelépést jelentene, ha a környezet veszélyeztető tevékenységet folytató szervezet környezetvédelmi céltartaléka a teendők alakulásának mértékében lenne felhasználható, vagy feltöltendő. Kedvezményekkel támogathatóak a bizonyítottan kármegelőzési hozzáállást tanúsító szereplők. Az ilyen szervezetek a kötelezően fenntartott biztosítékuk (tartalékalap) mértékét csökkenthetik, amennyiben beszállnak gazdátlan környezetszennyezés kármentesítésének támogatásába. Nagyon lényeges, hogy az egyének és szervezetek érdeke legyen elkerülni a környezetkárosítást. Amennyiben a környezetvédelmi beruházások és biztosítékok a költséget igénylő kármentesítési beavatkozás megelőzéseként érvényesülnek, úgy a szereplőknek gazdasági érdeke fűződik ezekhez, az ő érdekükké válik a megelőzés.
Számos, az ezredfordulón nagy kampánnyal beharangozott kármentesítés nem volt eredményes, ugyanakkor az innovatív technológiákkal napjainkban már befejezhető volna.
A jelenlegi jogszabályi környezet nem biztosítja megfelelően a környezetre és a lakosságra veszélyes szennyezett területek felszámolását.
A népesség csökkenésének tetten érhető eleme, a légszennyezés
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatai szerint Magyarországon évente több mint 14 ezer ember hal meg idő előtt a levegőszennyezés következtében. Európai átlagban két évvel rövidíti meg a szmog a születéskor várható élettartamot, így nálunk ez az adat még súlyosabb lehet.
A legsúlyosabb környezet-egészségügyi problémák közé tartozik a lakossági fűtés levegőszennyezése, különösen a háztartási hulladék elégetése, ezért 2020 után korlátozni fogják a lakossági kibocsátást is.
A fa tüzelés esetében a tüzelőanyag árának duplája terheli a közegészségügyet. A hulladékok, festett, lakkozott bútorok, ragasztott, kezelt fa részek, műanyag csomagolóanyagok elégetése jogszabályba ütközik, mégis általános jelenség. A hatósági beavatkozások elmaradása ténylegesen ahhoz vezet, hogy országszerte emberek tízezrei halnak meg a légszennyezés következtében.
Anyagiakra váltva Magyarország éves költségvetésének nyolcadát veszítjük el a légszennyezés miatt (CSWD 2017). A közvélemény kutatások szerint az állampolgárok nagy része is szigorúbb hatósági fellépést szorgalmazna a megbetegedések és a közérzet alakulása miatt.
Rövidtávon nehéz adott helyszínen a levegő szennyezettségének egészségkárosító hatását kimutatni, mert a legtöbb megbetegedést nehéz visszavezetni a káros anyagokra, amelyekkel találkozhatunk, mégis az egyik legfontosabb egészségkárosító tényező.
Amennyiben valaki visszaélést tapasztal, vagy például lakossági hulladékégetést észlel, azt állampolgári kötelesség jelezni a rendőrségnek, akik nyomozást indíthatnak a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése miatt. Érdemes bizonyítékot szolgáltatni az esetről, annak érdekében, hogy eljárás indulhasson.
Referenciák
2018/S 075-167966 közbeszerzési kiírás
219/2004. (VII.21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelméről
77/2003. (IV. 3.) Kgy előterjesztés
77/2003. (IV. 3.) Kgy előterjesztés - Tájékoztató a WHO Egészséges Városok projekt 2002. évi tevékenységéről
AJB (2013): Az alapvető jogok biztosának jelentéseaz AJB-813/2012. számú ügyben
Az Országos Környezeti Kármentesítési Program 2005-2006. évi feladatteljesítéséről szóló jelentés
Baross N., Béres A., Erdélyiné Szalóki J., Hasznos G., Hollósy M., Ilyés E. A., Péntekné Balogh I., Riesz L. (2016): 20 éves az Országos Környezeti Kármentesítési Program, a Herman Ottó Intézet és az OKKP kiadványa, Budapest
CSWD (2017): The EU Environmental Implementation Review Country Report - HUNGARY (2017): http://ec.europa.eu/environment/eir/pdf/report_hu_en.pdf
Fővárosi Közgyűlés (2017): Budapest Környezeti Programja 2017–2021.
Greenpeace (2017): Mérgezett Örökségünk: https://www.greenpeace.org/hungary/hu/sajtokozpont/Mergezett-oroksegunk--Szennyezett-teruletek-idzitett-vegyi-bombak-Magyarorszagon/
GVOP-3.1.1.-2004-05-0261/3.0)
Interspect (2010): Érzékeny tájsebek Magyarországon
Jeszenői G. és Jakab A. (2015): Diszperzív gázáramlás jelentősége a kis permeabilitású zónákban visszamaradt szennyeződések kezelésében
Judiné Vida A. (2017): Fizessen a jövő nemzedék? Alapvető Jogok Biztosa Hivatala, Budapest
KEOP-2.4.0/2F leírások
Kepli Lajos (2017): Törvénymódosító javaslatok tapasztalatai, Fizessen a jövő nemzedék? Alapvető Jogok Biztosa Hivatala, Budapest
Körinfo (http://enfo.agt.bme.hu )
Mikita Viktória (2006): A Borsod Volán ZRt. Által bérelt Nyékládháza 531/3 hrsz.-ú területen és környezetében feltárt szénhidrogén szennyeződések és azok megszüntetési lehetőségei
Monitoring jelentés 2011-2012. Tsz: 7612/44/861101
NKFP 3-020-05
NKPL-II Nemzeti Kármentesítési Prioritási Lista és módszerleírások
Síkhegyi F., Tisza A. Unger Z. (2001): Útmutató a felszín alatti vizeket és a földtani közeget károsító területhasználatok és szennyező források távérzékelési módszerekkel történő számbavételéhez, Kármentesítési útmutatók 3. sz, KVM.
Szentendre, Dózsa György úti laktanya Monitoring jelentés 2011-2012. Témaszám: 7612/44/861101 Budapest, 2012. április
Varga J. (2017): Kármentesítési programok, Fizessen a jövő nemzedék? Alapvető Jogok Biztosa Hivatala, Budapest
VITUKI témajelentések
VKKI (2009): A lerombolt és eltemetett Metallochemia - Környezeti kármentesítés Nagytétényben
Zöldi Irma (OVF) (2016): A kármentesítési feladatok végrehajtásakor az utó monitoring jelenősége
.png)
Kommentáld!