Lehoczky Annamária

6000 m feletti magassága ellenére alig fedi hó a Chachani ormait. A perui vulkánnal ébredek minden csípősen hűvös reggelen. Hósipkás, déli arca távolságtartóan mosolyog rám, ahogy coca teámat szürcsölöm. Lehoczky Annamária klímakutató helyszíni beszámolója.

A Chachani szokatlanul gyér hótakarója elsősorban az Andok nyugati lejtőit uraló szélsőségesen száraz éghajlatnak köszönhető. Ugyanakkor a globális klímaváltozás már a Föld ezen zugában is érezteti hatását. A helyiek elmondása szerint, gyakori, hogy az év száraz időszakában szinte teljes egészében eltűnik a hegycsúcsot borító “örökhó”, ami csak az esős évszakban jelenik meg újból. Így hát az elmúlt évtizedekben a Chachani gleccserei sorvadozni kezdtek, mígnem 2008-ban a vulkán elvesztette utolsó maradványait is egykori gleccsereinek. A hegyek hó- és jégutánpótlása fontos ivóvízforrásként szolgál a térség falvai és Peru második legnagyobb városa, Arequipa számára.

Arequipa lakossága máris a saját bőrén érzi a vízhiány első jeleit.

A minap például víz nélkül maradt az egész város. Hivatalos közlések szerint a városba vezető főcsatornát tisztították, s ezért kellett elzárni egy napra a vizet. Mások viszont azt rebesgették, hogy a tározók rohamosan ürülnek az esős időszak (december-február) óta, s ezért kellett drasztikusan korlátozni a város vízfogyasztását – tehát valószínűleg több ilyen napra lehet még számítani az elkövetkező hónapok során…

Chachani vulkán Peru

Ahogy coca teámba révedek, érzem, hogy enyhül az erős légszomj, amivel ébredtem, habár szívem még mindig nehéz, ha a távoli hósipkákra nézek. A coca növény levelei kitűnően segítenek kezelni a magassági betegség enyhébb tüneteit, mint például fejfájás, gyengeség, aluszékonyság és légzési nehézség. Arequipába érkezésem után engem is megcsapott a hegyi betegség, hisz a tengerszinti körülményekhez szokott szervezetem hirtelen 2350 méteren találta magát, ahol már érezhetően alacsonyabb a levegő oxigéntartalma. Ezen a magasságon nagyjából 25 százalékkal kevesebb az oxigén, mint a tengerszinten. A legtöbbünk pár nap alatt képes alkalmazkodni az alacsonyabb oxigén szinthez, még pedig úgy, hogy szervezetünk rögvest munkába fog: több hemoglobint kezd termelni, hogy a kevesebb oxigént nagyobb szállítókapacitás juttathassa el a sejtekhez, megakadályozva így azok károsodását. Például ezért is edzenek élsportolók hetekig magas tengerszint felett helyeken, kihasználva ezt a természetes “doppingot”, azaz a serkentett oxigénellátást a szervezetükben. Ezidáig nemcsak a Chachani 6075 méteres csúcsa – ahol már csak alig fele a légkör oxigén tartalma a tengerszintihez képest –, de új kedves szomszédom is távolságtartónak bizonyult.

A koromfekete cicus büszkén kémlel körbe második emeleti birodalmának erkélyéről, szó szerint “cicázva” a szomszéd kutyákkal (és macska-bolondokkal, mint én...). Egyszer talán eljön az idő, hogy megszelídítjük egymást… de addig is, távolról csodálom őket, a kormosat és a hófehéret. 

Lehoczky Annamária