Hála Istennek és azoknak akik kitartóan dolgoztak a régészeti felfedezéseken, ma már nem csak azt tudjuk, hogyan írtak 3500 évvel ezelőtt, hanem az írás történetének felfedezése eljuttatott bennünket más korábban meg nem fejtett talányok felfedezésére is. A kritikusok azt állították, hogy egyes bibliai városok nem léteztek. Mára ezek az állítások megdőltek. Talányok persze maradtak.

Mi a helyzet a titokzatos Sodoma és Gomora városával? Kik voltak azok a hettiták, vagy ahogyan Károli Gáspár régies Biblia fordításában írja hitteusok? Léteztek azok az emberek valójában, akiket az Ószövetség legrégebbi könyvei említenek és több száz évig is éltek, vagy csak egyszerűen a Biblia írók egészítették ki költői túlzásokkal életkorukat?

Ebben a tanulmányban ezeket a dolgokat próbáljuk meg kideríteni a régészet szokásos módszereivel: Kőtáblákat keresünk, amin feliratok vannak, talajrétegek alá ásunk, ahol eltűnt városok romjai rejtőznek és következtetéseket vonunk le a Biblia segítségével.

Tel-Marduk ókori városból kell elindulnunk, amit Ebla néven is ismerünk. Az egyik leghíresebb lelet került birtokunkba e város felfedezésével. A hajdani település a szír tengerparton helyezkedik el. Egyben egyike az ókori nagy föníciai kikötővárosoknak, amelyek Nagy Sándor koráig jelentőségük volt a Földközi-tenger térségében. Tírusz volt az utolsó bástya, amit az említett hódító foglalt el. 1964-ben Prof. Paolo Mathae a Római Egyetem tanára és régésze kezdett itt ásatásokat.

Kutatásainak első fázisában kiásta a város falait, majd a királyi könyvtár felkutatásán kezdett el fáradozni. 1968-ban talált egy kőtáblát, amin egy ajánlás olvasható 22 betűs akkád nyelven. Az ajánlás Ibbid Lim-nek szólt, aki hajdanán a város királya volt. 1974-ben újabb 42 agyagtáblát talált különböző feliratokkal.

Majd egy évvel később megtalálta a királyi levéltárat 8000 darab akkád nyelvű agyagtáblával. Ezeken a feliratokon nagyrészt kereskedelmi szerződéseket találtak, a különböző adók mértékeit, illetve, hogy milyen büntetés járt lopásért, vagy gyilkosságért, milyen a társadalmi rendszer, hierarchia, stb.

Ezek az akkád nyelvű szövegek segítettek megismerni a Biblia történelem előtti korának kultúráját, kb. Kr.e. 1500-ig. Egyes kőtáblákon ismert nevek bukkantak fel: Ábrahám, Saul, Dávid, Ézsau bibliai eredetű nevek.

1977-ben egy cikk jelent meg a Scientific American-ben, ami közzé tette, hogy a következő 5 város neveit találták meg egy táblán: Sodoma, Gomora, Admá, Cebóim és Bela. Ez az öt városnév szerencsésen egybevág a Biblia beszámolóival, ahol ezek a városok szintén együttesen vannak megemlítve, és pusztulásukról is egyszerre tesznek említést a bibliai feljegyzések:

".hogy ezek háborút indítottak Bera, Sodoma királya, Birsa, Gomora királya, Sináb, Admá királya, Seméber, Cebóim királya és Bela, azaz Cóar királya ellen." (1Móz. 14,2)

A táblák az egyedüli biblián kívüli bizonyítékai ezeknek a városoknak. Milyen eredménnyel szolgáltak a leletek feltárásukhoz? Jordániából El-Kerak ősi Moáb városából kell elindulni. Ma egy várat találunk ezen a helyen, amit a keresztes lovagok építettek és használtak valamikor a 8. sz-ban. Még az ószövetségi időkben, Izrael elleni harcukban a moábiták királya itt áldozta fel elsőszülött fiát égőáldozatként isteneinek az ellenség szeme láttára a várfalon, ezért vészjóslóan vadregényes hely ez a vár. Belül egy múzeumot találhatunk, ahol a feltárt Sodoma és Gomora városok leleteit lehet megtekinteni. Ismerjük hát meg a felfedezés történetét!

Innen már nincs messze a Holt-tenger partja, ahol elhelyezkedik Bab-ed-Dhra, vagyis a "Folyóút Kapuja". Ez a mai megnevezése annak a helynek, ahol a feltárt romterület legjelentősebb része van. Prof. William Albright 1924-ben egy transz-jordán felfedező utat indított el. Ez a körút időben lényegesen megelőzte az eblai kőtáblák felfedezését, de innen indult el a feltárás története. Albright csupán egy temetőt talált s nem tehetett többet, mint hogy feltételezésekbe bocsátkozott annak eredetét illetőleg. Majd 1944-ben tartott egy előadást feltételezéseiről egy agyagedény alapján, amit ezen a helyszínen talált.

Ez az agyagedény bizonyította Bab-ed-Dhra létezését, valamint a temető korát, ami a bronzkor volt, vagy jóval azelőtt! 1964-65 között volt az első nagyobb megmozdulás a helyszínen, az ásatásokat Lapp vezette. 1965-ben értékes művészeti tárgyakat hoztak felszínre, Albright professzor előadása ami nagyrészt feltételezéseken alapult ezt eredményezte. Ezek most már bizonyították is a bronzkori származást. A komolyabb leletek felfedezése után beduinok ástak a helyszínen, hogy egy-két töredéket néhány dollárért értékesíthessenek. Még tíz évnek kellett eltelnie a teljes feltáráshoz. 1973-1974 között újabb régészek Rast és Scab folytatták a korábban megkezdett munkát és megtalálták a többi várost is, mind az ötöt: Bab-ed-Dhra-t, Numeria-t, Safi-t, Feifa-t és Khanazir-t. Így lassan minden bizonyíték, rendelkezésre állt a következők bizonyításához:

-Mind az öt városnak azonos fal- és toronykonstrukciója volt.

-A városok romjainál bronzkori cserepek találhatóak, s nincsenek régebbiek.

-Mindegyiket öt éven belül kétszer pusztította el tűzvész.

-A második tűzvész annyira erős volt, hogy soha nem építették újjá a városokat.

-A temetők is ki voltak égve, úgy, mint Itáliában Pompei városban azok a házak, amiket betemetett a láva mert nem tudtak már elmenekülni az emberek a Vezúv kitörése elől.

Nem érették a tudósok sokáig, hogy miért nevezik Bab-ed-Dhra-nak a helyet, vagyis "Folyóút Kapujának". A választ a kérdésükre a feltárás adta meg: Van a helyszínen egy kiszáradt folyómeder, egy vádi. A vádik nagyon gyakoriak a Közel-Keleten, más szóval ideiglenes folyónak lehetne mondani ezeket. Amikor eső esik, a hegyekről lezúduló víz összegyűlik bennük és ezeket szállítják, majd hosszú hónapokig akár, egyetlen csepp víz sincs a medrükben, amikor éppen szárazság van. Ez a kiszáradt folyómeder azonban más, mint általában a vádik. A mederben megfigyelhető, hogy hajdanán láva folyt benne, viszont sehol nincs vulkánikus tevékenységre utaló jelnek nyoma.

Ez a tény is megerősíti, hogy a régészek által feltárt városok az az öt ókori település, ami magában foglalta Sodomát és Gomorát is. A pusztulást ugyanis nem vulkánikus tevékenység okozta, hanem a Biblia szerint Isten. (1. Móz. 14-18 fejezet. Júdás 1,7) Mindezeket megerősíti, hogy ókori szerzők Diodorus, Siculus, Strabon, Tacitus és Josephus írnak arról műveikben, hogy az ő korukban még álltak a helyszínen valamilyen városok romjai. E szerzők is Sodoma Gomora romjait látták azokban. Így adataink alapján biztosak lehetünk abban, hogy a bibliai Sodoma és Gomora eltűnt városait találták meg, tehát a Biblia ismét valós eseményeket közöl valós módon!

Mit tudunk a hettitákról mondani? A Biblia több esetben említi ezt a népet: Ábrahám a hettitáktól vásárolta a Makpelai mezőt Hebron mellet, ami temetkezési helyként szolgált az egész családnak. 1 Móz. 50,13. Dávid király a hettita Uriástól szerette el Betsabét, aki a későbbi Salamon király anyja volt. A hettitákat különböző összefüggésekben 48-szor említi a Biblia. Tehát jogos a kérdés, hogy mit tudunk róluk!

A 19.sz-ig valóban nem tudtunk sokat, ami Biblián kívüli adat lett volna erről a népről. A Biblia mint behódolt, leigázott népet mutatta be, és ezen kívül még a Karnaki templom falán van megemlítve, mint akiket II. Ramszesz is leigázott. Ez alapján arra lehetett következtetni, hogy egyáltalán nem voltak jelentős nép. Mára azonban már koránt sem ez a helyzet!