Csak cipőik, ruháik mutatják, hol fekhettek a tenger fenekén, és 100 év múlva a hajó is eltűnik, csupán egy rozsdafolt marad belőle. Eloszlatjuk a tévhiteket is: magyar állampolgár nem volt az áldozatok között, de magyar ember igen.A világtörténelem legismertebb hajótragédiája 1912. április 14-éről 15-ére virradóra történt, amikor a Titanic jéghegynek ütközött. Mire a Nap felkelt, a víz tetején lebegő roncsokon, olajfoltokon és emberi holttesteken kívül semmi nem emlékeztetett a világ addig valaha épített leghatalmasabb hajójára, az RMS Titanic luxusgőzösre.

A hajón tartózkodó 2207 emberből 705 személy életét sikerült megmenteni, 1502-en vesztették életüket a jeges tengerben – később összesen 239 holttestet sikerült megtalálni.

A többiek csaknem 4000 méteres mélységben nyugodtak a roncsok között és alatt. Nyugodtak, mert a Titanic környékén nincsenek emberi maradványok

– tudta meg a 24.hu Elter Tamás Titanic-szakértőtől, a most Budapestre látogató Titanic-kiállítás kurátorától.

A hajó az orrára bukva kezdett süllyedni, tatja megemelkedett, körülbelül 17-23 fokban dőlt meg, amikor a szerkezet már nem bírta a roppant súlyt és a hajótest a harmadik kémény magasságában kettétört. A vízzel teli orrész gyorsan haladt, szinte zuhant 3861 méteres mélységig az óceán fenekére.

A levegővel telt tat “falevél módjára”, lassan ereszkedett, míg a nyomás be nem szakította az oldallemezeket: a tatrész valósággal szétrobbant.

A két rész ma mintegy 600 méteres távolságra fekszik egymástól, ezt és a környező területet nevezzük törmeléksávnak.

Számtalan tárgy, eszköz fekszik itt az apró teáskanáltól a 10 méteres kazánig – róluk később lesz még szó.

A legszívbemarkolóbb néhány cipő, csizma, köpeny ruha látványa. Már ha ismerjük történetüket.

A törmeléksávban egymás mellett fekszik egy gyermek és egy női cipő, mintha tulajdonosaik most léptek volna ki belőlük. Van egy csizma is, mellette viharkabát. Nem a szekrényből estek ki: emberek viselték őket, de testük feloldódott, a ruha maradt

– tárja fel a megdöbbentő részletet Elter Tamás.

Csizma és viharkabát. Fotó: Ralph White/CORBIS

Nem megyünk bele a kémiájába, de ilyen mélységben – miután a dögevők és mikroorganizmusok elvégezték munkájukat – a csont is szó szerint felbomlik, feloldódik a tengervíz sótartalma, a nyomás és a hőmérséklet hatására. A Titanic környékén nem látunk emberi maradványokat, a több száz áldozat teste évtizedek alatt teljesen elenyészett.

A Titanic esetleges magyar utasairól több mint száz éve folynak találgatások. A baleset után két soproni áldozatról és két túlélőről cikkeztek a lapok, majd jelentkezett két másik túlélő is, akik szívesen sztoriztak átélt élményeiktől. Elter Tamás ezeket mind a városi legendák és a szándékos nagyotmondás, félrevezetés kategóriájába utalja, leszögezi: az eddigi kutatások alapján kizárható, hogy a Titanicom magyar állampolgár utazott volna.

Ám ezzel a kérdés nincs lezárva. Az utaslistákat böngészve egy brit állampolgár nevére bukkantak: Leopold Weisz.

Egy angol nyilvánvalóan csak akkor írja le egymás mögé az s és a z betűt sz-ként értve, ha magyarul tanul. Vagy ha magyar származású.

Elder Tamás és kollégái nyomozásba kezdtek, kiderítették, Weisz Lipót 1875-ben született Veszprémben. Tehetséges szobrász, fafaragó volt, Angliában telepedett le, megkapta a brit állampolgárságot, 1912 áprilisában pedig feleségével együtt Kanadába tartott. Kiváló munkalehetőséget kapott, át akartak települni.

Túlélők egy mentőcsónakban (Wikimedia Commons)

A tragédia előtt fél órával a házaspár a fedélzeten sétált, de az asszonynak, Matild Francois Weisznek rossz előérzete támadt. Visszamentek a kabinba. Matild a 10-es számú mentőcsónakban kapott helyet, a Carpathia kimentette.

Weisz Lipótot napokkal később emelték ki a jeges vízből, holttestét öltönyébe hímzett monogramja és a ruhájába varrt arany értéktárgyak alapján azonosították.

Ígértük, hogy bővebben szót ejtünk a törmeléksávról és az ott található tárgyakról. A Titanic roncsát 1985. szeptember 1-én Robert D. Ballard kezdeményezésére egy francia-amerikai expedíció fedezte fel. Két évvel később, 1987-ben jött létre az amerikai székhelyű  RMS Titanic Inc. amely megvásárolta a roncs tulajdonjogát a White Star Line jogutódjától.

A szervezet célja a kutatás és a leletmentés volt, 2010-ig összesen nyolc merülés alkalmával hoztak felszínre több ezer tárgyat. Ezek mind a már említett törmelékmezőn hevertek, képtelenség lenne felsorolni valamennyit. Vannak köztük ékszerek, személyes használati tárgyak, tányérok, étkészletek, szemüveg, cipő, táska, de ott van például egy 10 méter magas gőzgép is.

Közben egyre élesebb vita folyt arról, vajon a Titanic körüli tárgyak kiemelése, múzeumban való bemutatása tudományos munkának és leletmentésnek számít, vagy csak egyszerű fosztogatásnak

– ismerteti a dilemmát a szakértő.

 

Erkölcsi kérdés, de ilyen erővel a régészek sem mások, mint sírrablók… A lényeg viszont, hogy az RMS Titanic Inc. önként felhagyott a leletek felszínre hozatalával, egy brit-amerikai-kanadai háromoldalú szerződés pedig a roncsot pedig fokozottan védett műemlékké nyilvánították.

Ezzel egyben veszni hagytak mindent, ami még odalent van. A roncsot olyan baktériumtörzs lepte el, amely anyagcseréje során vasoxidot használ fel, vagyis elkezdte felfalni a Titanic testét.

Szakértők szerint 20-30 éven belül a hajóroncs összeroskad, 100 év múlva pedig a Titanic helyén nem marad más, mint egy kiterjedt rozsdafolt az Atlanti-óceán fenekén 3861 méteres mélységben.