A tehetséges hadvezér és
az első Elbrusz-expedíció tagja,
EMÁNUEL GYÖRGY (Versec, 1775. ápr.2. –
?
[Oroszország], 1837. jan. 14.)
a déli határőr-vidéken katona
családban született és ő is ezt a pályát választotta. A splényi
gyalogezredben olyannyira kitüntette magát, hogy a vármegye javaslatára a
bécsi magyar testőrség tagja lett.
Parancsnokával való összetűzése
következményeként emigrált Oroszországba, ahol a napóleoni háború alatt
katonai sikerek egész sora fűződött nevéhez.
A borogyinói csatatéren
tanúsított vitézségéért a legmagasabb orosz katonai kitüntetést, a Szent
György rendet kapta meg.
Altábornagyi rangban a Kaukázus vidékére
vezénylik, ami akkor is háborús tűzfészeknek számított.
Emánuel György
már Bécsben is részt vett a szellemi életben, sokoldalú, érdeklődő ember
volt, Kisfaludy Sándor is barátai közé tartozott.
A földrajzi
felfedezések világa sem állt távol tőle; osztagot szervezett az 5642
méter magas Elbrusz meghódítására. Az expedíciónak rajta
kívül egy másik magyar tagja is volt: az ógyallai
Bese János földrajztudós.
Végül a csapatnak csak egyetlen – orosz –
tagja jutott fel a csúcsra, azonban az általa gyűjtött kőzetminták felét
Emánuel Bese János által hazaküldte a Magyar Nemzeti Múzeum részére. Az
Elbrusz-expedíció sikeres megszervezéséért és végrehajtásáért Emánuelt
az orosz Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta.
Kommentáld!