Szakértők egy csoportja olyan technológiát fejlesztett ki, amely forradalmasíthatja a sótalanítást. A módszer kifejezetten energiatakarékosnak tűnik.

Fotó: Wikipedia

Hatalmas áttörést érhetnek el a lepárlásban a Rice Egyetem kutatói - számol be az egyetem oldala.

A NESMD (nanophotonics-enabled solar membrane distillation) különböző sótalanító módszereket kombinál a víztisztításhoz. A rendszer alapja a nanotechnológia, melynek segítségével hővé alakítják a napenergiát. Bár a világban manapság számtalan sótalanító üzem létezik, egyikben sem használnak ehhez hasonló technológiát.

Qilin Li, a Rice Egyetem csapatának tagja szerint a napenergiával zajló sótalanítás életbevágó lehet annak az egymilliárd embernek, akiknek édesvízellátása korlátozott. Li hozzátette, a rendszer elegendő tiszta vizet biztosíthat egy egész család számára, nagyobb változatban pedig nagyobb közösségeket is elláthat.

A sótalanítás legősibb technikája a desztillálás, melynek során a folyadékot forrásban tartják, a gőzt pedig hagyják lecsapódni. A módszert évszázadok óta ismerik, kivitelezéséhez azonban összetett infrastruktúra kell, a víz állandó melegítése pedig rengeteg energiát emészt fel.

A lepárlás egy modernebb változata a membrán-desztilláció. A módszer lényege, hogy a lemez egyik oldalán folyó forró víz párolgásakor csak a vízmolekulák képesek átjutni a membránon, így a túloldalon teljesen tiszta víz csapódik le. Ez az eljárás valamivel energiatakarékosabb a hagyományos technikánál.

A NESMD azonban a szakértők szerint összehasonlíthatatlanul gazdaságosabb, hiszen a rendszer működtetéséhez a napfény mellett csupán minimális mennyiségű energiára van szükség. A módszer ráadásul tovább finomítható.

A technológia alapjai azok a nanorészecskék, melyek hatékonyan tudják hőenergiává alakítani a napsugarakat. Menachem Elimelech, a Yale Egyetem munkatársa és a fejlesztőcsapat tagja szerint a rendszer új lehetőségeket teremt a víztisztításban.

Új tanulmányukban a szakértők egy olyan tervet mutatnak be, melyet egy korábbi prototípus alapján alkottak meg. Az eredeti modellhez egy néhány milliméter vastag, három postai bélyeg nagyságú membrán tartozott, melynek felületét nanorészecskék borították. A lemez felszínén fél milliméter vastag vízréteget melegítettek.

A csapat egy jóval nagyobb, 70-szer 25 centiméteres verziót is készített. A kutatók azt tervezik, hogy a jövőben olyan rendszert is kialakítanak majd, melybe a felhasználók igényeiknek megfelelő mennyiségű panelt illeszthetnek.

Összeállította: Lugosi Péter