A becslések szerint több milliárd eurónyi gazdasági kárt okoznak világszerte a Közép-Európában, így Magyarországon is megtelepedett észak-afrikai eredetű zöld vándorpoloskák és az ázsiai márványospoloskák.

Vándorpoloska (Nezara viridula) egy dálián 
Fotó: MTA AK Növényvédelmi Növényvédelmi Intézet

Aponyi Lajos, a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara főtitkára is ismertette, a nagy számú, a lakásokba is „beköltöző", büdös rovarok az emberre nem veszélyesek, ugyanakkor több mint százféle növényben, azok bimbójában, virágában és termésében kárt okoznak. Magyarországon elsősorban a zöldségféléket károsítják, azok közül is a paprikát és a paradicsomot, de támadják a gyümölcsöket is, többek között az almát, a körtét és a szőlőt is. A kártétel miatt a termés értékesíthetetlenné válik. Lehet ellenük rovarölő-szerekkel védekezni, de figyelembe kell venni az élelmezés-egészségügyi várakozási időt.

Márványospoloska (Halyomorpha halys) egy szőlőfürtön 
Fotó: MTA AK Növényvédelmi Növényvédelmi Intézet

Ahogyan az időjárás hűvösebbre fordul, a rovarok védett helyet keresnek, így a lakásokban is megjelennek. Ez ellen szúnyoghálóval lehet védekezni. A szakértő elmondta, hogy Magyarországon a zöldes színezetű vándorpoloska (Nezara viridula) 2002-től, a barnás mintázatú márványospoloska (Halyomorpha halys) pedig 2013-tól jelent meg. Itthoni előfordulásuk hátterében valószínűleg a globális kereskedelem, elterjedésük mögött pedig a klímaváltozás áll. Az évenkénti szaporodás és kártétel nagyságát elsősorban a tavaszi és a nyári hőmérséklet határozza meg, az átlagosnál melegebb és szárazabb időjárás kifejezetten kedvez szaporodásuknak, védett helyeken mindkét faj áttelel. Jelenleg a zöld vándorpoloska többségét alkotja a populációnak, de erőteljesen szaporodik az ázsiai márványos poloska is.

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kutatói már dolgoznak egy hatékony poloskacsapdán. Az MTA ATK Növényvédelmi Intézetének kutatói a vándorpoloska és a márványospoloska külső és belső parazitáit próbálják feltárni, azzal a hipotézissel dolgozva, hogy ezek az élősködők segíthetnek a populációk egyedszámának csökkentésében. A vizsgálat azért fontos, mert a paraziták hatékonyan csökkenthetik a poloskaegyedek túlélési lehetőségeit, vagyis a poloska élősködője szabályozni tudja a kártevő populáció méretét (a jelenség ugyanaz lenne, ha lenne a két fajnak természetes ragadozója).

„Az MTA ATK Növényvédelmi Intézet kutatói intenzíven vizsgálják ezt a két fajt. Próbáljuk kideríteni, hogy milyen növényeket preferálnak. Ez azért lényeges, mert van esély arra, hogy az értékesebb növényeink közé olyan, számunkra kevésbé értékes növényeket ültessünk, amelyekre inkább át tudjuk csábítani a poloskákat” – magyarázza Kontschán Jenő tudományos főmunkatárs, az MTA Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetének igazgatója. 
A kutatók egy környezetbarát gyérítési módszer kidolgozásával is foglalkoznak. Pontosan azt a jelenséget igyekeznek kihasználni, amellyel az utóbbi hetekben rengetegen szembesültek: ezek a fajok együtt, nagy számban vonulnak el telelni. A kutatók modellezik a jellegzetes telelőhelyeket, mégpedig azért, hogy egy könnyen és egyszerűen megsemmisíthető csapdát fejleszthessenek ki. „A csapdákkal sajnos nem fogjuk tudni teljesen kiirtani ezeket a kártevő rovarokat, de az egyedszámukat remélhetőleg jelentősen visszaszoríthatjuk majd” – teszi hozzá az MTA ATK Növényvédelmi Intézet igazgatója.Márványospoloska (Halyomorpha halys) egy dálián

De vajon, mikor lesznek a csapdás kutatásnak felhasználható eredményei, mikorra jutnak el a szakemberek egy prototípus kifejlesztéséhez? Kontschán Jenő szerint erre most még pontos választ nehéz lenne adni. A modelleket, majd a csapda prototípusait a természetben kell tesztelni, a kutatás erősen ki van téve a környezeti tényezőknek. Ha elhúzódik a meleg ősz, vagy enyhén alakul a téli időjárás, az megbolygathatja az invazív poloskák telelését, s mindez nehezíti az eredmények értékelését. Az igazgató úgy tervezi: mire 2020-ban, mire véget ér a kutatást finanszírozó GINOP-pályázat, akkor már egy prototípus rendelkezésre áll.

Addig pedig a szakemberek is a rovarirtószerek alkalmazását javasolják és azt, hogy amint meglátjuk, pusztítsuk el a lakásba bejutó poloskákat, mert a védett helyeken áttelelő egyedek lesznek az alapítói a következő évi populációknak. Előszeretettel húzódnak fáskamrákba, sufnikba, pincékbe, ahol a kb. 1 centiméteres, repedésekben sokszor több tucat egyed is elrejtőzhet.”

Rossz hír, hogy a két poloskafaj magyarországi természetes ellenségei jelenleg még nem ismertek, az elmúlt évek megfigyelései szerint jövőre is hasonlóan nagy poloskaegyedszámokra kell számítani, mert sajnos a jelentősebb lehűlések sem vetik vissza az áttelelő egyedek számát.

Az idegenhonos fajok terjedése folyamatosan zajlik, évente újabb és újabb fajok jelennek meg Magyarországon is. A klímaváltozás, a nyitott határok, az Európa-szerte és globálisan is egyre gördülékenyebb közlekedés kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy egyes, jól és gyorsan alkalmazkodó fajok könnyen új élőhelyeket hódítsanak meg. Az inváziós területhódítás nem ismeretlen a biológiában. Rengetegszer történt már hasonló, azonban az utóbbi 100–150 évben végbement folyamatok kimondottan az ember hatásának köszönhetőek. Remek példa erre a burgonyabogár története, amely Észak-Amerikában egy viszonylag szűk területen fordult elő, és a burgonya rokonnövényein élt. Akkortól kezdett világszerte elterjedt kártevővé válni, amikor kapcsolatba került a termesztett burgonyával, majd az 1850-es, 1860-as években először Észak-Amerikát, majd később az ember által behurcolva Európát is meghódította.

„A most nagy egyedszámban megjelenő poloskák sem most fejlődtek ki az evolúciójuk során, hanem most váltak olyanokká a környezeti feltételek, hogy – emberi segítséggel vagy anélkül – új élőhelyeket tudnak meghódítani, és ott természetes ellenségeik hiányában nagyon el tudnak szaporodni” – mondja Kontschán Jenő.