A tizenhárom esztendős Erőss Zsolt az
Oltár-kő keleti gerincén jutott fel a csúcsra 1981. július 4-én. Ez volt
élete második mászóútja, Kőmíves Johán és Beczásy György hegymászókkal,
a Postaút meghódítása után két héttel.
Szombaton gránit emléktáblát
helyeztek el az Oltár-kőn Erőss Zsoltnak, felesége, Hilda itt vett
búcsút a Kancsendzöngán május 21-én eltűnt férjétől.
![erosszsolt oltarko[1]4_b](http://static2.szekelyhon.ro/pictures/gyergyo/aktualis/2013/06_julius/erosszsolt-oltarko-1-4_b.jpg)
Oltárkőre került az emléktábla
A gyergyói hegyimentők segítették a több mint negyvenfős csoportot,
hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére is biztonságosan feljuthassanak az
Oltár-kőre, elhelyezhessék ott Erőss Zsolt emléktábláját.
A
Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Parktól kért engedély révén került a
klasszikus út kijáratához a tábla Erőss Zsolt születésének és
eltűnésének dátumával, egy Wass Albert-idézettel:
„Üzenem az otthoni
hegyeknek... A víz szalad, a kő marad”.
Hilda a hegyen búcsúzott férjétől
Zsolt Magyarországon élő baráti társasága vett részt az
emlékállításon, amelynek kezdeményezője Bíró László hegymászó volt.
Rajta kívül az Oltár-kőn emlékezett Markos Huba, aki a 2001-es
Everest-expedíción volt Zsolt társa, Gál László, a Cho Oyu-expedíció
egyik résztvevője, Zsolt felesége, Sterczer Hilda, aki elmondta, itt
szeretne búcsút venni férjétől.
Többen a klasszikus utat
választották a csúcsra jutáshoz, Hilda a keleti gerincen haladt, ott,
ahol férje élete második hegymászásakor járt, ahol lábának amputálását
követően először tért vissza a sziklák világába. Kollár Lajos, az
Erőss-expedíciók szervezője a hátán, hegymászókötéllel rögzítve vitte
fel a gránit emléktáblát.
Domokos Jenő református lelkész beszéde
mellett elhangzott a táblán is idézett Wass Albert-vers, a résztvevők
emlékeztek, elbúcsúztatták, de nem elsiratták a Hópárducot. Szombaton az
emlékállítók a Postafalon másztak, ahol harminckét éve Erőss Zsolt
először próbálta ki a sziklamászást.
Kommentáld!