Eötvös Loránd 1848. július 27-én született. Édesanyja Rosty Ágnes, édesapja báró Eötvös József (író)aki ekkor  vallás és közoktatási miniszter volt. Húsz évvel késõbb édesapja így emlékezett vissza fia születésének idejére:

"Pest,1868 július 28. napján.

Ma töltöd be huszadik évedet. A nap, amelyen születtél, életem egyik legkínosabb napja volt. Anyád a szülés következtében életveszélyben forgott. Benn a városban a felséges nép lázongott és míg feleségem betegágyánál ülve remény és kétségbeesés között számoltam érütéseit, a Pest-Budai tornyokról a vészharang hangjai töltötték meg az éji csendet, és egyik üzenet jött a másik után, mely minisztertanácshoz szólított. Sohasem szenvedtem többet, mint ezekben az órákban; míg hajnal felé Balassa tudtomra adá, hogy anyád veszélyen kívül van ; s õt megcsókolva, a városba siettem."

Lorándot gyermekkora elsõ éveiben családi otthonában gondosan nevelték és tanították. Nevelõjének kezdetben Keleti Gusztávot a festõt választották, aki nagy gonddal csiszolgatta rajztehetségét is nem eredménytelenül, amirõl az 1859-ben  11 évesen készített  rajz is tanúskodik. Késõbb Vécsey

Tamás egyetemi jogtanár ügyelt a gyermek elméjének csiszolására.Édesapja kívánságára tizenkét évesen a pesti, igen jóhírû kegyesrendi gimnáziumba íratják. Itt tette le az érettségi vizsgáit is igen jó eredménnyel. Szülei kívánságára, az akkori szokás szerint beiratkozott a pesti egyetemre ahol  jogi és államtudományi tanulmányokat folytatott. A természettudományok iránti érdeklõdése már a gimnáziumban is nyilvánvaló volt. Édesapja felismerve a tárgy iránti érdeklõdését számos természettudományos könyvet ajándékozott neki, valamint az Õ megbízásából több kiválló elmétõl szerezhetett magán úton ismereteket. Kezdetben Kernel József Sándor tanította ásvány- és kõzettanra, de e mellett Than Károly laboratóriumában dolgozott, ahol a kémia alapjaival ismerkedett meg. Matematikából Petzval Ottó-tól kapott kitûnõ oktatást 1864 és 65-ben.  A merõben különbözõ képzés nyilvánvalóan vezettett elõbb utóbb  választáshoz az állam- és  természettudományok között. Apjához írt levelében így ír errõl:

" ...a könyvek által, amelyeket nekem ajándékozol magad segítessz elõre, de képes vagyok-e én egyedül azokból tanulni? Tanulom az ásványtant és nem ismerek ásványt; tanulom a geológiát és a legegyszerübb formációnál kétségben vagyok; tanulom az állattant állat, a növénytant növény nélkül, egyszóval természettudományt természet nélkül. E bajon, külföldi egyetemen, jó tanárok vezetése alatt, úgy hiszem segítve lenne...."

A 1866-os porosz-osztrák háború miatt nem tud külföldre menni, ez idõ alatt befejezi jogi tanulmányait. De a következõ évben  már a Heidelbergi egyetem fakultásain találjuk.

A természettudomány legkiemelkedõbb személyiségeinek elõadásait hallgatja  (Kirchoff, Bunsen, Helmholtz, hogy csak a legfontosabbakat említsük ) és laboratóriumokban méllyíti el ismereteit.Három félév megfeszített munkával telt el. Már az egyetemi évek alatt  az életpálya kérdése foglalkoztatja
amit édesapjához írott levele is bizonyít.

" ... minden egyénnek kötelessége az emberiség boldogításáért tõle telhetõleg közremûködni; és õ a hazában kíván az emberiségért valamit tenni; legfontosabb feladata az ország mívelõdésében közremûködni, érti a szellemi mívelõdést; és ezt a tudomány terjesztésében látja. "

1870 július 8. -án teszi le a doktorátust (természettanból mint fõ tárgyból és matematika valamint kémi tárgyakból mint melléktárgyakból) Kirchoff, Königsberg, és Bunsen elõtt summa cum laude minõsítéssel. (Rajta kívül e fokozatot ebben az évben csupán egyetlen tanuló kapta meg, õ is magyar volt a gyõri származású König Gyula) Hazaérkezve önálló kutatásba kezd. Nemsokára 1871 február 2.-án elveszti édesapját - " a legigazibb barátot ", aki halálos ágyán meginti fiát, hogy boldog csak akkor lehet, ha tudós marad és a politikába nem avatkozik bele. Édesapja halála után megpályázza a pesti egyetem elméleti fizika tanszékének meghírdetett tanári állását.

1871 április 8.-án a Vallás és Közöktatásügyi Minisztérium 7605-ös rendeletében egyetemi magántanárrá nevezi ki.Rövid ideig tartó tanársegédi mûködése után 1872. május 10.-én a király az elméleti természettani tanszék nyilvános rendes tanárának nevezte ki.

1874-ben jogot kap arra, hogy kísérleti fizikából is elõadásokat tartson. Igazán Eötvöst nem elégítette ki az elméleti fizika tanszékén eltöltött idõ, hiszen kezdetektõl fogva neves kísérletezõ hírében állott. Az 1878-ban Jedlik Ányos nyugalomba vonulása után a király felmenti az elméleti fizika elõadások tartása alól és a kísérleti természettan nyilvános tanárává nevezi ki. (1878 december 26.) Tevékenységét a Tudományos Akadémia is elismerte 1873-ban levelezõ, majd 1883-ban  rendes tagja lett az akadémiának Székfoglaló értekezését az

"Adatok az elektrosztatika elméletéhez " címmel tartotta. Elõadását így kezdte

" Ifjan komoly akarattal, de személyes érdem nélkül törekedtem hazánk tudományos munkásságának terére lépni, s elõtem minden ajtó mintegy varázsszóra megnyílt, mindenütt baráti karokra találtam, melyek elsõ lépéseim támogatására ajánlkoztak. A szó, melynek ezt köszönhettem, boldogult atyám neve, e név, mely legnagyobb örökölt kincsem s mely folyton arra int, hogy erre munka által érdemessé váljak." 

Mint ahogyan székfoglaló elõadásának bevezetõjébõl is kiviláglik, Eötvös Loránd szerény, a háttérben meghúzódó tudós volt. Nem szerette a zajos ünnepléseket, nem vágyott sem erkölcsi sem anyagi elismerésekre. Felesége (1876-ban vette feleségül Horváth Gizellát Horváth Boldizsár,akkori igazságügyminiszter lányát. ) sokszor panaszolta, "hogyha férje mögött bezáródott a laboratórium ajtaja, akkor õ a családja részére a következõ napig el van veszve..." Tudományos eredményeiért, szervezõ tevékenységéért számos külföldi elismerésben részesült. A francia kormány Becsületrenddel, a magyar király a Ferencz József renddel, a szerb király a Szent Száva renddel tüntette ki.Számos akadémia kültagjává illetve tiszteletbeli doktorrá fogadta.

Munkássága:

1870-tõl két évtizeden keresztül a kapilláris jelenségekkel foglalkozott. A felületi feszültség mérésére új módszert dolgozott ki. (Eötvös féle reflexiós módszer) Elméleti úton felismerte, hogy a folyadékok különbözõ hõmérsékleten mért felületi feszültsége és molekulasúlya között összefüggés van. Ezt az Eötvös féle törvénynek ismeri a tudományos világ.

A gravitáció felé az 1880-as évek végén fordult az érdeklõdése. A gravitációs tér térbeli változásának mérésére megszerkesztette világhírûvé vált ingáját.1891-ben kezdeményezésére alakult meg az Eötvös Lóránd Fizikai Társaság elõdje a Matematikai és Physikai Társulat, melynek elnöke lett.
1894 június 10-tõl 1895. január 15-ig vallás és közöktatásügyi miniszter. 1895 ben létrehozta az édesapjáról elnevezett Eötvös kollégiumot, amelynek elsõ kurátora volt.

Az elsõ Eötvös ingás méréseit 1901-ben végezte a balaton jegén. 1908-ban Pekár Dezsõvel és Fekete Jenõvel együtt igazolta, hogy a gravitációs erõ 2* 10-8 pontossággal független a tömeg anyagi minõségétõl. E mérésével elnyerte a göttingeni egyetem Benecke díját. A tehetetlen és súlyos tömeg arányosságának ez az igazolása az általános reletivitáselmélet kisérleti alapköve.
Vizsgálatait a földmágnességre is kiterjesztette és a mérésekhez megfelelõ mûszereket szerkesztett. Felhívta a figyelmet a Coriolis erõ feléptére, majd ki is mutatta, ezzel a Föld forgómozgásának újabb bizonyítékát adta. "Vizsgálatok a gravitáció és a mágnesség körébõl" (Math.Term.Tud. Ért. 1888 ) címû munkájával az MTA nagyjutalmát nyerte el. (1890-96) Neves természetjáró és hegymászó volt. A hazai turistamozgalomba is bekapcsolódott. Nyolc éven át volt az elnöke az akkor alakult Magyar Turista Egyesületnek.

Eötvös által tervezett mûszerkocsi és mérõsátor

A Tanácsköztársaság idején, 1919. április 8.-án halt meg. A budapesti tudomány egyetem 1949-tõl viseli a nevét.