Huszonnégy helyszínt nyilvánított a világ kulturális örökségévé az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) Bonnban ülésező világörökségi bizottsága. 

Celsus könyvtára Epheszoszban

Az európai helyszínek között van az Elba partján fekvő raktárváros: a hamburgi Speicherstadt egykori raktárépületeiben ma irodák, bankok, galériák és exkluzív lakások találhatók. Egy másik világörökséggé vált ipari létesítmény a Norvégiában a 20. század elején felépült Rjukan-Notodden műtrágyagyár. A skóciai Forth vasúti hídja, a világ leghosszabb konzolos vasúti hídja is felkerült a világörökségi listára - olvasható az UNESCO honlapján.

Dániából két helyszínt nyilvánítottak világörökséggé. Az egyik Christiansfeld, a herrnhuti vallási közösség 1733-ban alapított települése. 1722-ben Csehországból és Morvaországból mérsékelt husziták vándoroltak a szász fejedelemségbe, ahol N. L. Zinzendorf gróf Herrnhut nevű birtokán letelepítette őket. A gróf vezetésével vallási, gazdasági és testvéri közösséget alkottak. A másik helyszín a Koppenhágától 30 kilométerre északkeletre található Észak-zealandi vadászterület, ahol Store Dyrehave és Gribskov vadászerdők valamint a Jagersborg Heg/Jagersborg Dyrehave vadászpark terül el, a dán királyok egykori vadászterülete, amely a 16. században élte fénykorát.

Világörökségi címmel gazdagodott Szicília is: Palermo arab-normann része - két palota, három templom, egy katedrális és egy híd -, valamint Cefalú és Monreale katedrálisa.

Törökországból Epheszosz antik romváros, valamint a Felső-Tigris folyó medencéjében fekvő Dijarbakiri erőd és a Hevsel kertek váltak világörökségi helyszínné, utóbbi térség a hellének óta fontos kulturális központ.

Keresztelő Szent János Biblia szerinti lakhelyét, azaz Betánia történelmi városát is a felvették a listára.

A Jordánia fővárosa, Ammán közelében fekvő Betánia a kereszténység egyik legfontosabb helye: a Betániánál tett régészeti felfedezések a legjelentősebbek közé tartoznak Jordániában.

A Szaúd-Arábia északnyugati részén lévő Háil város több ezer, a prehistorikus és a korai iszlám idők között keletkezett sziklarajza is a világörökség részévé vált. A franciaországi Burgundia borvidékét és a pezsgőről híres Champagne pincészeteit is világörökséggé nyilvánította az UNESCO bizottsága.

A texasi San Antonio missziós állomásai és a jeruzsálemi Bet Searim nekropolisz is világörökségi címet nyert, csakúgy mint két ősi iráni település: Szúza, amely a perzsa és a fárszi kultúra jelképe, valamint Majmand.

Első világörökségi címét kapta Jamaica. A karibi szigeten fekvő Blue and John Crow Mountains a természeti helyszínek listájára került fel. A hegység Jamaica keleti felében, egy nemzeti parkban fekszik, ott termesztik a Blue Mountain kávét, a világ egyik legdrágább kávéfajtáját.

A Szingapúr szívében fekvő, 1859-ban létesített botanikus kert és a dél-koreai Pekcse történelmi terület, valamint a szibériai tajga szívében fekvő mongóliai Nagy Burkán-Káldun hegység, Dzsingisz kán állítólagos születési és temetkezési helye is felkerült a világörökségi listára.

Japánból a Meidzsi-korabeli (1868-1910) ipari forradalom 23 emblematikus helyszíne, köztük szénbányák, hajógyárak és más ipartelepek kerültek a világörökségi helyszínek közé. A jelölést diplomáciai viszály övezte, mivel Dél-Korea és Kína szerint ezen üzemek egy részében, például a szénbányákban a második világháború előtt és alatt sok ezer koreai és kínai kényszermunkást dolgoztattak. A listára való felvételt a Koreával kötött diplomáciai kompromisszum tette lehetővé: Japán ígéretet tett, hogy megfelelő információs központot alakítanak ki, amely a világörökség részét képező helyszín teljes történelmét bemutatja.

Kínában a Tusi törzsi rendszer, egy ősi politikai rendszer helyszínei, a 13. század óta fennmaradt erődítmények, várak, romok, sírhelyek kerültek fel a listára.

Uruguayban a Fray-Bentos húsüzem, a helyi marhahúsipar bölcsője, Mexikóban Hidalgo és México szövetségi állam között a 16. században épült Padre Tembleque vízvezeték vált a világörökség részévé. A csatornarendszerhez egy vízgyűjtő terület, források, csatornák, elosztó tartályok és árkádos vízelvezető hidak tartoznak.

A már 1993 óta a világörökség részét képező El Camino zarándokutat két útszakasszal egészítette ki az UNESCO bizottsága: a Camino Francés és az Észak-Spanyolországon át Santiago de Compostelába vezető útszakaszok mintegy 1500 kilométeres hálózattal bővítik ki a már a listán szereplő Szent Jakab utat.

A világörökségi listára 5 természeti, 31 kulturális és egy vegyes helyszínt jelöltek idén. Az UNESCO világörökségi listáján már 1033 helyszín van több mint 160 országból. Közülük Olaszország a csúcstartó, itt 51 helyszín szerepel a listán. Kínában 48, Spanyolországban 44, Franciaországban 41, Németországban pedig 40 helyszín a világörökség része. A listára való felkerülés megkönnyítheti a pénzhez jutást a helyreállításhoz, a működtetéshez és az idegenforgalmi fejlesztéshez.