Atyha
Atyha (románul Atia) falu Romániában Hargita megyében. A Sóvidék legmagasabban fekvő települése, ősi falu.
Fekvése
A tipikus "nyeregben ülő" falu Székelyudvarhelytől 36 km-re, Korondtól 10 km-re északnyugatra az Atyhai-nyereg (675 m) északi részén, a Korond- és a Küsmöd-patakok vízválasztóján fekszik.
A falu a tőle emelkedő Fiasmál (Fias tető, 823 m) oldalában, 700-750 m
magasan települt. A Fias tető a firtosi kilátással vetekedik: tiszta
időben a Marosterétől a vulkáni hegyvonulatig láthatunk.
A falutól északnyugatra, Réda (752 m) éles tufapadokkal jelzett
gerince ereszkedik alá a Korond vizéig. Délen a Kadácsmező (652 m) és a
Kerekmező (743 m) emelkedik, majd az erdőborította Firtos (1063 m) zárja
le a látóhatárt. Nyugaton az Avar pataka mentén Etédre ereszkedhetünk
be.
Nevének eredete
Neve puszta személynévből ered, melynek alapja a magyar atya főnév.
Története
1567-ben Attija
néven említik. Orbán Balázs szerint a falu régi temploma a
Szentegyházas erdőben (719 m) volt, s innen származott az 1437-es
évszámú harang, mely az 1867-es tűzvész áldozata lett.
A régi templom romjait 1818-ban fedezték fel, midőn a több évszázados
bükköst levágták és "pityókával" ültették be. Atyha népe a reformációval unitárius hitre tért és Korondhoz
tartozott, majd önállóságot szerzett és saját templomot épített. Az
atyhaiak visszatérése a katolikus egyházhoz Péter István
gyergyószentmiklósi esperes érdeme (1725). A Kupásné-hegy alatti
kőtemplom 1652-ben épült, nem messze a maitól; idővel kicsinek
bizonyult, s 1795-ig állott fenn.
A mai, kőfallal kerített, keletelt templom 1797-1799 között épült 788 m magasságban, Kovács József plébános idején. Magas, nyugati homlokzati tornyában két, 1922-ben, Nagy-szebenben
öntött harang és egy csengettyű van. A hajóban orgonakarzat van,
félköríves apsisú szentéllyel, ennek északi oldalához csatolt
sekrestyével. Fő- és mellékoltára klasszicista stílusú, a nyugati karzat
alatt két, 1903. és 1904. évszámú, kőből faragott szenteltvíztartót
találunk.1867-ben a templom az oldalfalak kivételével leégett, Betegh
Imre plébános építette vissza a mai alakjában. Az 1927 július 2-i
tornádó lerombolta a templom tornyát.
1910-ben még 1609 lakosa volt, azóta lakossága vészesen csökkent. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Parajdi járásához tartozott. 1941-ben
egy földcsuszamlás 14 házat pusztított el. A gyönyörű fekvésű, nagy
múltú falu az utóbbi évtizedekben az elnéptelenedés útjára lépett. Lakói
a jobb megélhetés reményében Erdély nagyvárosaiba költöztek. 1992-ben 342 lakosából 340 magyar és 2 román volt.
Látnivalók
Hivatkozások
Kommentáld!