A napokban bejárva Erdély több vidékét, nem egy helyen alig ismertem rá a tájra. A dombok, hegyek erdőüstökét kiirtotta a fejsze és a fűrész. Csupaszon merednek az ég felé, s a meredekebb oldalakon a kötetlenül hagyott talaj elindult a völgyek felé. Nem tudom pontosan, hány hektár fás területet taroltak le a közelmúltban Erdőelvén, de hogy sokat, az szabad szemmel is látszik.

Az állami Romsilva igyekszik a visszaadandó erdőket alaposan megritkítani, de a tulajdonosok által visszakapott magánerdők sincsenek biztonságban, régi-új gazdáik úgy nekiestek, mintha csak ideiglenesen lenne az övék, félnének, hogy visszaveszik ezeket, vagy felszámolva maguk után mindent, a világ más tájaira szándékoznának költözni. Elbeszélgetve az erdőirtókkal, mindkettőre találtam bőven példát. A legtöbben azonban azt hozták fel mentségül, hogy a saját tulajdonnal azt tesznek, amit akarnak. Hát itt van a bökkenő, mert Magyarországon már egy 18. századvégi törvény kimondta, hogy az erdő különleges tulajdon, nem csak a gazdáké, hanem a társadalomé is. A világ szinte minden országában – így Romániában is – életben van ilyen jogszabály, csak éppen nem tartják be.

A legszomorúbb látványt azonban az országutat kísérő facsonkok nyújtják. Legtöbbször ismeretlen elkövetők a tettesek, s ha nagy ritkán el is kapnak az illetékesek egy-egy tarolót, ezek azzal védekeztek, hogy valamiből meg kell élniük. Sajnos, a falopások, erdőirtások tetteseivel elnézőek az ezt meggátolni, ellenőrizni hivatott intézmények alkalmazottai. Sokszor éppen a tanácsi dolgozók, az erdészek szeme előtt történik mindez.

Éppen ideje, hogy véget vessenek az erdőirtásnak. Egyszerűen a törvény betartásával, s ha kell, a büntetések megszigorításával. Kanadában például még az udvaron lévő fák kivágására is a polgármesteri hivatal engedélye szükséges, de a saját erdőkből sem vághat senki egyetlen fát sem erdészeti rábólintás nélkül, máskülönben akkora pénzbüntetést fizet, hogy kétszer meggondolja, kézbe vegye-e a fejszét. Pedig nem mondhatni, hogy Észak-Amerika e tája nem gazdag erdőkben. Mint ahogy a skandináv államok is bővében vannak fás területnek, de vágni ezekből csak előre tervezetten, illetve újraerdősítve lehet. Mert a közös kincset védeni kell.

Erdélyben, sajnos, csak kellene.

Román Győző
Székely Hírmondó

publicisztika  2013.06.10. | 17:35 Erdőirtó idők