Báthory Gábor (1589-1613) uralkodott: 1608-1613

A nagynevű Báthory családból való utolsó fejedelem a hajdúk támogatásával nyerte el a trónt, s Bethlen Gábor is őt támogatta. Báthory Gábor, ha kellett protestánsnak ha kellett katolikusnak mutatta magát, a néhány évig tartó uralkodását állandó nyugtalanság jellemezte. Belső és külső ellenségei jócskán voltak: a szászok azért fordultak ellene, mert Szebent (szabad királyi várost) katonákkal elfoglalta.

Hatalma kezdetén egy katolikus főrendi összeesküvés indult ellene, melyben Kendi István és Kornis Boldizsár főurak megpróbálták félreállítani a fejedelmet és Erdélyt a Habsburgoknak átadni. Az öszeesküvést Bárthory leleplezte, a két vezetőt kivégeztette. Ezt követően haragja a katolikus szászok ellen fordul, akiket az összeesküvés támogatásával vádol. Büntető hadjárata során elfoglalja a szászok fővárosát Szebent, és megnyírbálja a szászok kiváltságait. Ezt követően eluralkodnak rajta nagyravágyó tervei, melyben Havasalföld és Moldva ura kíván lenni. Radu havasalföldi vajdával több csatát vív, melyekben a brassói szászok (Weis Mihály főbíróval az élen) Radut támogatják. Bár a Földvári csatában végül legyőzi őket (1612 okt.) és az északról betörő osztrák erők is kivonulnak Erdélyből – a temesvári pasa hadainak megjelenésére – ám végül a törökök elvesztik vele szemben bizalmukat. (Uralkodása végén Báthory közeledni próbált Bécshez.) A szeszélyes fejedelmet az addig hűen szolgáló emberei is sorra elhagyják, még a legfőbb segítőtársa, Bethlen Gábor is, kénytelen életét mentve a török oltalmát kérni. Mivel Báthory, hogy visszanyerje a török pártfogását, még Váradot is hajlandó lenne átengedni a töröknek, ezért a saját hajdúi végeznek vele.

Bethlen Gábor (1580-1629) uralkodott: 1613 – 1629

Középnemesi családból emelkedett ki, s vált a XVII. századi magyar történelem legjelentősebb személyiségévé. Fiatalon szolgálta Báthory Zsigmond fejedelmet, aztán Székely Mózest támogatta, aki Basta ellenében a Porta támogatásával próbálta megmenteni Erdélyt a pusztulástól. Uralkodását Erdély aranykoraként szokták emlegetni.

Bethlen többször kényszerült a törökhöz menekülni az őt fenyegető veszedelmek miatt. Diplomatának is kiváló volt, aki a szultántól kijárta Bocskai számára a fejedelmi megerősítést, jóváhagyást. Báthory Gábornak is támogatója és tanácsadója, s ő is a Bethlen támogatásával nyerte el a fejedelemséget. Viszont amikor Báthory a Portától elpártolva Bécshez folyamodik, Bethlen kénytelen ismét a török oltalmát keresni (élete nincs biztonságban a kiszámíthatatlan fejedelem miatt).

Ekkor török biztatásra (sőt utasítás- ra) választják az erdélyiek fejedelemnek Bethlen Gábort. Rendkívül nehéz helyzetben került trónra: le kellett csendesítenie a szászokat, helyre kellet állítania a belső rendet, rendeznie kellett országa viszonyát Béccsel, le kellett szerelnie a török túlzó követeléseit, s végül helyre kellett állítania az állam (a fejedelem) elapadt jövedelmi forrásait (birtokokat és pénzbevételeket).

Mindezeknek sikeresen tett eleget, sőt központosított államszervezetet épített ki. Kiváló gazdaként helyreállította Erdély anyagi jólétét, s az állam bevételei is megnőttek, hogy Mátyás király után először tudott hadsereget fenntartani. A 30 éves háborúban Bethlen több hadjáratot vezetett a császáriak ellen (1619-1621, 123 és 1626). A hadjáratokat lezáró békékben biztosította Magyarország keleti részének Erdélyhez való csatolását a hét vármegye területét. A fejedelemség gazdaságának felvirágoztatására külföldi telepeseket fogadott be az országba. Megszilárdította a három erdélyi nemzet unióját, s intézkedett az igazságszolgáltatás menetének megjavításáról. Iskolákat és főiskolákat alapított és támogatott. A legjelentősebb általa alapított főiskola a gyulafehérvári. Támogatta az erdélyi ifjak nyugati egyetemi tanulmányait – főleg a fejlett és protestáns államokba, mint Anglia vagy Hollandia, mert tisztában volt azzal, hogy jól képzett és művelt szakemberekre, értelmiségre van szüksége az országnak.

Gyulafehérváron fejedelmi nyomdát is létrehozott, s a fejedelmi székvárost jelentős politikai-művelődési központtá tette. 1626-ban kötötte második házasságát (mivel már évek óta megözvegyült), Brandeburgi Katalinnal, s rövidesen feleségét jelölte ki utódául is. Még házasságával is diplomai célokat követett: hogy az angol-holland-dán szövetséget megnyerje a Habsburgok ellen. Résztvett a harminc éves háborúban (1618-1648) de csak addig amíg a törökök támogatták ebben. Egész életében a magyar állam egységének és függetlenségének helyreállítása foglalkoztatta, de sajnos a két hatalmas birodalom között vergődő kis állam – az Erdélyi Fejedelemség – ereje, a nagy fejedelem erőfeszítései ellenére sem volt elegendő. Éppen Bethlen Gábor személyiségének köszönhetően Erdély jelentős szereplőjévé vált az európai politikának. Betegsége miatt hozzáfog politikai végrendelete megírásához, s annak befejezése után pár nappal, alig 49 évesen halt meg Erdély legnagyobb fejedelme.

Brandenburgi Katalin (1604 – 1649) uralkodott: 1629 nov -1630 szept.

A brandenburgi választófejedelem lánya és Bethlen Gábor második felesége. A nagy fejedelem halála után az ifjú özvegy alig pár hónapig ült az erdélyi trónon, s ez idő alatt is a diéta kormányzót rendelt melléje, sőt növekedett a beleszólása a fejedelmi tanácsnak a kormányzásba is. Nem ismerte a helyi viszonyokat, nem beszélt magyarul, nem értett a kormányzáshoz, s kegyencei befolyása alatt állt, végül 1630 szeptemberében lemondott, azzal a feltétellel, ha megtarthatja a férjétől kapott ajándékokat, s a férje után járó örökséget. Erdélyből előbb Magyarországra távozott, utóbb áttért a katolikus vallásra majd egy szász hercegnek lett a felesége.

Bethlen István (1593 – 1648) uralkodott: 1630 szept – 1630 nov.

Bethlen Gábor öccse, előbb helyi majd országos tisztségeket tölt be annak fejedelemsége alatt. Bátyja halála után Brandenburgi Katalin mellett Erdély kormányzója, akit az erdélyiek a fejedelemasszony lemondása után választanak fejedelemnek. Alig két hónap múltán Bethlen István lemond a fejedelemségről I. Rákoczi György javára. Pár év múlva meggondolja magát s török segítséggel megpróbálja visszavenni Erdélyt, de Szalontánál Rákoczi seregei megállítják.

I. Rákóczi György (1593 – 1648) uralkodott: 1630 – 1648

Rákoczi Zsigmond erdélyi fejedelem fia, Felső-Magyarország legnagyobb református földbirtokosa. Bethlen Gábor híve, akit a nagy fejedelem halálát követő évben a segesvári diéta választott fejedelemnek. Fejedelemként kiváló gazdának bizonyult, aki visszaszerezte a magánkézbe került kincstári birtokokat. Feleségével, Lorántffy Zsuzsannával együtt támogatta a protestantizmust, számos iskolát alapítottak és pártfogoltak. (Ujjászervezték a sárospataki és a gyulafehérvári kollégiumokat.) Külpolitikájában támogatta a havasalföldi és a moldvai fejedelmeket, sőt ha kelett, kettejük között békebíróként is fellépett. Végig megmaradt a török hűségben, s abban is követte Bethlen Gábor példáját, hogy szövetkezett a Habsburgok ellenségeivel (svédek meg franciák), s harcolt a 30 éves háborűban. A császáriakkal kötött linzi békében biztosította a keletmagyarországi megyék Erdélyhez csatolását, valamint a magyarországi protestánsok szabad vallásgyakorlását. Uralkodásának vége felé, magának – illetve családjának – biztosítani próbálja a lengyel trónt is. I. Rákoczi György katonai, politikaidiplomáciai erőfeszítéseinek köszönhetően a 30 éves háborút lezáró békeszerződésbe Erdélyt is belefoglalják. Még életében megválasztja utódának nagyobbik fiát.

II. Rákóczi György (1621 – 1660) uralkodott: 1648 – 1660

Már apja idejében jelentős tisztségeket töltött be: váradi főkapitány és Bihar vármegye főispánja, s megválasztott erdélyi fejedelem. Feleségével, aki Báthory leány volt, óriási birtokot kap hozományul. Uralkodóként ő is célul tűzi ki a lengyel korona megszerzését, ám ezen törekvése végül a törökkel való szembenállást, majd az oszmánok iszonyú bosszúhadjáratát vonta Erdélyre. A lengyel trón megszerzésére tett kísérlete előtt Havasalföldet és Moldvát is ellenőrzése alá vonta. Fejedelemsége korában jelent meg az összegyűjtött erdélyi törvénytár, az országgyűlési határozatokat tartalmazó törvénykönyv.

Uralkodásának legfőbb eseménye 1657-ben történt, amikor a szultán engedélye és jóváhagyása nélkül Lengyelország meghódítására indított hadjáratot, de a kezdeti sikerek után az erdélyi sereg zöme, Kemény János fővezérrel együtt, tatár fogságba esett. Csak óriási váltságdíj ellenében szabadulnak meg az erdélyi foglyok, és az ország egészen leszegényedik míg kifizetik a tatárok által kért összegeket.

Rákóczit a török megfosztja trónjától az engedély nélküli a lengyel hadjárat miatt, és a szultánhoz hű rendekkel Rhédey Ferencet választatja meg. Ám Rákóczi nem hajlandó átadni a hatalmat és Wesselényi nádor, illetve Zrínyi Miklós javaslatára újra fejedelemmé választatja magát. (A két magyar főúr Erdéllyel összefogva a török önerőböl – Habsburg segítség nélküli – kiűzését tervezi, az Ausztriával rivális Rajnai Szövetség támogatásával.) Rákóczi engedetlenségére válaszul a török- tatár csapatok feldúlják Erdélyt. (Erdély romlása) és gondoskodnak arról, hogy egy törökbarát fejedelem foglalja el Erdély trónját Barcsay Ákos személyében. (1658 szept.) Rákóczi azonban Barcsayt sem fogadja el, és a Garbói csatában (1659) legyőzi. Ekkor harmadszor is fejedelemmé választják. A szultán azonban 1660 -ban újabb támadást indít Rákóczi ellen, melyben végül Köprülü nagyvezér a szászfenesi csatában (1660 máj. 22) végleg legyőzi a fejedelmet. Az ütközetben Rákóczi halálos sebet kap, és Váradon meghal. A török hadjárat beveszi Váradot is, mely 3 évtizedre az oszmánok kezére kerül. Rákóczi halálával azonban Erdély török elleni lázadása nem ér véget, mivel az oszmánok elleni harcot a fejedelem hűséges fővezére Kemény János veszi kezébe, és fejedelemként száll szembe a szultánnal.

Rhédei Ferenc (1610 – 1667) gubernátor: 1652 – 1658

Erdélyi főúr, II. Rákóczi György tanácsosa, a lengyelországi hadjárat során az erdélyi hadak egyik alvezére. Amikor a Porta a lengyel hadjárat miatt megfosztja Rákóczit trónjától, akkor az erdélyi országgyűlés Rhédeit választja meg fejedelemnek, de ő alig két hónap múlva le is mondott a visszatért Rákóczi javára.

Barcsay Ákos (1610-1661) gubernátor-fejedelem: 1658 – 1660 dec.

Előkelő erdélyi családból származik, aki előbb Bethlen Gábort szolgálta, később a két Rákóczit. A lengyelországi hadjárat idején fejedelmi helytartó Erdélyben. 1658-ban az országgyűlés a török nyomására választja meg fejedelemnek, s őt a Porta végig támogatja a trónfosztott Rákóczival szemben. Barcsay, a kényszerből lett fejedelem, II. Rákóczi György halála után lemondott a befolyásosabb Kemény János javára, aki ennek ellenére megöleti őt.

Harmat Árpád Péter
tortenelemklub.com

A témához kapcsolódik:
• Erdélyi fejedelmek 3. múltidéző  2013.06.29. | 09:40 Erdélyi fejedelmek 4.