Erdélyi Zsuzsanna (Dobozy Elemérné) (Komárom, 1921. január 10. – Budapest, 2015. február 13.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar néprajztudós, folklorista. A Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti, Néprajzi Tagozatának tagja (2002).

ÉLETE

 

Erdélyi Zsuzsanna Komáromban született 1921. január 10-én Erdélyi Pál és Remisovszky Hedvig házasságából. Nagyapja Erdélyi János (1814–1868) író, irodalomtörténész, filozófus.

1931-1942 között a Fővárosi Zeneiskola zongora szakán tanult. 1939-1940 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának hallgatója volt. 1940-1944 között a budapesti egyetem magyar–olasz–filozófia szakjain folytatott tanulmányokat. 1943-ban beiratkozott a Római Egyetemre.

1944-1948 között a Külügyminisztérium sajtóosztályán volt diplomata, de politikai okokból elbocsátották. 1953-1963 között a Művelődésügyi Minisztérium népzenei kutatócsoportjában, 1964-1971 között a Néprajzi Múzeum népzenei osztályán dolgozott. 1971-1987 között a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportjának lett munkatársa. 1987-ben nyugdíjba vonult, e mellett 1987-1990 között a Filozófiai Intézet tudományos munkatársaként működött. 2001 óta a Szent István Akadémia, 2002 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. 94 éves korában érte a halál. A Magyar Művészeti Akadémia és az Emberi Erőforrások Minisztériuma is saját halottjának tekinti a nemzet művészét.

MUNKÁSSÁGA

Szakrális szövegfolklórral, a népköltészet szimbolikájával foglalkozott. (Ethnographia, 1961). 1968-ban hallott először archaikus népi imádságot egy nagyberényi asszonytól, azóta ezt a középkori eredetű szöveghagyományt, a népi Mária-költészetet, a szóbeliség és az írásbeliség kapcsolatát és a népi vallásosságot kutatta. Több tízezer szöveget gyűjtött. 1980-ban Esztergomban létrehozta a népi vallásosság gyűjteményét.

MAGÁNÉLETE

1948-1986 között Dobozy Elemér orvos, belgyógyász, kardiológus, egyetemi tanár volt a férje. Házasságukból négy gyermek született; Miklós (1949), Dániel (1951), Zsófia (1952) és Borbála (1955).

MŰVEI

Sopron megyei virrasztóénekek. 1956. (társszerzőkkel)
Adatok a magyar népköltészet szimbolikájához. Ethnographia, (1961)
Archaikus és középkori elemek népi szövegekben. Ethnographia, (1971) 343–374. o.
Hegyet hágék, lőtőt lépék…: Archaikus népi imádságok. Kaposvár: Somogy Megyei ny. 1974. = Somogyi Almanach, (további kiadásai: 1976, 1978, 1999, lemezen is)
Nógrádsipek: Tanulmányok egy észak-magyarországi falu mai folklórjáról. Szerk. Szemerkényi Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1980. = Néprajzi Tanulmányok,
Későközépkori közköltészeti emlékek a hazai interetnikus-délszláv-szakrális hagyományban. In Folklór és tradíció I. Szerk. Kiss Mária. Budapest: (kiadó nélkül). 1984. 43–105. o.
Golgota: Szántó Piroska festményei és archaikus népi imádságok. Vál. Erdélyi Zsuzsanna. Budapest: Corvina. 1987.
Amor Sanctus. In A szerelem kertjében: Erotikus jelképek a művészetben. Szerk. Hoppál Mihály, Szepes Erika. Budapest: Szépirodalmi. 1987. 179–202. o.
Archaikus népi imádságok. In Magyar néprajz V: Folklór I. / Magyar népköltészet. Budapest: Akadémiai. 1988. 692–748. o.
Modern szinkretizmus. In Néphit, népi vallásosság ma Magyarországon. Szerk. Lovik András, Horváth Pál. Budapest: MTA Filozófiai Intézet. 1990. = Vallástudományi Tanulmányok,
Az archaikus népi imádságzáradékok történeti kérdései. In Boldogasszony ága: Tanulmányok a népi vallásosság köréből. Szerk. Erdélyi Zsuzsanna. Budapest: Szent István Társulat. 1991. 51–142. o.
„Aki ezt az imádságot…”: Élő passiók. Pozsony: Kalligram. 2001. (további kiadása: 2004)
Az archaikus népi imádságműfaj terjedési iránya. In Népi vallásosság a Kárpát-medencében VI. Veszprém: (kiadó nélkül). 2004.
Maria mi kegyes Anyank...?. In Látó szívvel. 2006.

DÍJAK, ELISMERÉSEK

 

Népművészeti Európa-díj (1983)
Stephanus-díj (1993)
Bethlen Gábor-díj (1996)[3]
Giuseppe Pitre–Salomone Marino-díj (1996)
Magyar Örökség díj (1998)
A Magyar Művészeti Akadémia aranyérme (2001)
Kossuth-díj (2001)
Prima díj (2005)
Hazám-díj (2009)
A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2013)[4]
A Nemzet Művésze (2014)