A kék vércse kis termetű, fokozottan védett sólyomféle,
melynek megóvása hazánkban nagyon fontos feladat, itt él ugyanis az
európai állomány nagy része, 700-800 pár. A kék vércséknél csak a hímek
kékek, illetve ők is inkább kékesszürke színezetűek, a tojók háta
világosszürke, hasuk pedig halvány fahéjszínű.
A Soltszentimre határában lévő Sáros-réten egy akácfa-csoportban
telepesen költenek. A kék vércsék többnyire vetési varjakkal élnek
időben eltolt társbérletben. Amikor május-júniusban a kék vércse lerakja
tojásait, akkorra a varjúfiókák már kirepülnek. A varjúfészkek mellett
ezen a területen a nekik kihelyezett költőládákba is beköltöztek.
Varjútelep, ahol a kék vércsék költenek. A fák törzsén lévő „dobozok” a vércsék költőládái
A kék vércse tipikus síkvidéki faj, kedveli a nagy nyílt térségeket,
ahol kisebb erdőfoltok, fasorok biztosítanak számára pihenő- és
fészkelőhelyet. A Soltszentimre melletti Sáros-rét ideális élőhely
számára. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság kezelésébe tartozó Natura
2000 területen nemrégiben egy élőhely-rekonstrukciós program keretében
elegyengették a terepet, betemették az egykori rizskalitkákhoz tartozó árkokat és töltéseket valamint elszállították az otthagyott zsilip maradványokat, beton áteresztő csöveket és oszlopokat.
Aki ellátogat a helyreállított területre, az a kék vércsék mellett
megfigyelhet egy másik, sokkal kékebb madarat, a szalakótát is, és ha
szerencséje van, találkozhat a rövidfüvű puszták mókushoz hasonló
kisemlősével, az ürgével.
Az igazi kék madár a szalakóta, ami egyre növekvő számban költ a területen
Kommentáld!