Ernest Hemingway (1898 - 1961)

Az amerikai - pontosabban az angol nyelvű észak-amerikai - irodalom fejlődése feltűnően egyenetlen. Költészete a XIX. század első felétől rohamosan egyre értékesebb és egyre hatásosabb. Már Edgar Poe, majd Walt Whitman költészete hamarosan világhatású lett. Az európai szimbolizmus Poe-t vallotta elődjének, az expresszionizmus Whitmant. Ugyanakkor a drámairodalom és különösen a széppróza alaposan elmaradt. Jelentékeny amerikai drámaíró a XIX. században egyáltalán nem volt. Itt a stílust és a színvonalat a David Belasco-féle népszínmű jellegű és cowboydrámák jelezték. De a regény- és novellairodalomban is az európai igényeknek megfelelően csak a század legvégén feltűnő Jack London jelezte az irodalmi fejlődést.

Mindezek után a XX. században, pontosabban az első világháború után indult és azonnal nagy lendületet vett a regény- és a novellairodalom. A gazdasági és ezzel a társadalmi előrehaladás megelőzte a szellemi fejlődést. A XX. század elejére az Egyesült Államok ipara és kereskedelmi lendülete elérte az európai színvonalat, az első világháború után pedig gyors ütemben meghaladta. Ennek folytán a könyvkiadás és könyvkereskedés egyre több olvasnivalót igényelt mindenfajta színvonalon.

A detektívregényekkel és a kalandregényekkel párhuzamosan egyre többen igényeltek színvonalasabb olvasnivalót. A korán meghalt Jack London-t egyre többen tekintették mesterüknek. Azok a prózaírók, akik hamarosan eljutottak az európai közönséghez is - Upton Sinclair, Theodor Dreiser -, maguk is úgy érezték és hirdették, hogy Londont folytatják. Ezek ugyan már a század első éveiben, az első világháború előtt indultak, de igazi tömegsikerük csak a háború után kezdődött el. Akkor azonban olvasottságuk már Európára és az egész világ olvasóközönségére kiterjedt.

Az első világháború után azonban az írók egy egész nemzedéke, főleg a háborúból hazatért, nagy tapasztalatú fiatalság

Az első világháború után azonban az írók egy egész nemzedéke, főleg a háborúból hazatért, nagy tapasztalatú fiatalság szinte ontotta magából a jobbnál jobb regényírókat és novellistákat. A következő évtizedekben igen sok amerikai író vált hamar világhíressé. Tekintettel az amerikai kiadók tömegtermelésére, a sikeres művek írói sok pénzt kereshettek. Így érthető, hogy az egyik legsikeresebb és talán a legnagyobb hatású novellista és regényíró, Ernest Hemingway nemcsak világutazó lehetett, nemcsak ingatlanokat birtokolhatott, de volt tengeri hajója is, és nemegyszer a saját pénzéből hadseregeket állított ki, hogy a szabadságküzdelmek segítségére siessen.

Hemingway sikerének egyik titka a szakadatlan kalandosság. Bámulatos lélektani szemléletességének és társadalomábrázolásának hitelessége mellett a legjellemzőbb rá az események izgalomban tartó fordulatossága. De az is tény, hogy élete semmivel sem kevésbé kalandos, mint írott történetei.

Egy igen nagy jövedelmű orvos fia volt. A divatos doktor sikeresen gyógyított, de ugyanolyan nevezetes lett azzal, hogy szenvedélyes vadász és szenvedélyes halász volt. Életveszélyes körülmények között nem kevésbé veszélyes nagy vadakat ejtett el. Máskor saját halászhajóján hol cápákat, hol meg éppen bálnákat kergetett. Fia ettől az apától örökölte a veszélyek kedvelését, a fegyverek biztonságos kezelését és a családban megszokott vadászó és halászó kedvet. Apja ugyan jobban örült volna, ha iskolákban szerez minél nagyobb műveltséget. Hajlama is volt a folytonos művelődésre.

17 éves korában azonban megunt minden iskolát. Megszökött hazulról, elment újságírónak. Otthon ugyan megharagudtak rá, de a költségeit mindig fedezték. Megbocsátani azonban csak akkor kezdtek, amikor sokszor kitüntetett katonáskodás után egyszerre népszerű író lett. A háború végén már élete húszas éveinél tartott. Különös módon az ifjú években még verseket sem írt. Csak az első világháború után jelentek meg itt-ott költeményei. Ezek idővel korai novelláival együtt kötetben is napvilágot láttak, de prózai sikerei után többé nem írt verseket.

1926-ban, tehát 28 éves korában egy novelláskötetével hirtelen olyan sikere lett, hogy apja is újra magához ölelte, ő pedig soha többé nem kért pénzt hazulról. A könyv címe ez volt: „Férfiak nők nélkül". A cselekmények nagyon különbözőek voltak, de valamennyiben a hajszolt és hajszoló szerelemvágyról volt szó.

Ez egyébként írójukra is jellemző volt. Egész életében, viszonylag idős koráig szinte úgy hajszolta a nőket, mint vadászatkor a vadakat, halászatkor a halakat. Később, túl a negyvenedik életévén váltogatta a világhíres színésznőket. Amikor már idősebb korában megnősült, menyasszonyával közölte, hogy hűséget nem várhat. Ha ezt tudomásul veszi és elfogadja, akkor mehetnek az anyakönyvvezető elé. Talán érdekes, de közismert, hogy feleségével igen jó házasságban élt. Az asszony általában azt is tudta, hogy éppen akkor kivel kell osztoznia. Hanem a szeretők váltakoztak, de a feleség mindvégig mellette volt. Az asszony művelt, jó irodalmi érzékű élettárs volt. Az író halála után ő rendszerezte az életművet, gondozta a hátrahagyott műveket, vagyis a Hemingway-novellák rendszerezése neki köszönhető.

Már az első világháborúból mint sokszor kitüntetett, rendkívül vakmerő katona tért haza. Az újságoknál arra vállalkozott, hogy bárhová, ahol háború van, hajlandó elmenni haditudósítónak. Előbb Kínában járt, a nagy polgárháború idején, a köztársaságpártiak mellett ment csatáról csatára. Már ekkor kiderült, hogy ott lép a küzdők közé, ahol az igazságot sejti. A szabadság katonája akart lenni. Ez nyilvánvalóvá vált a spanyol polgárháborúban. Oda nem küldték, önkéntesen ment magától. Idővel fegyverrel lépett a köztársaság harcosai közé. Első vonalban küzdött Francóék ellen. Innét küldött háborús riportjai még novellái előtt lettek igazán világhíresek

Saját életének kalandjai adták legsikeresebb regényeinek témavilágát. Korai háborús kalandjaiból és tapasztalataiból építette fel első igazán világhíres regényét, a „Búcsú a fegyverektől"-t. Már ebből a terjedelmes műből és a gyors egymásutánban megjelenő novellákból kitűnt íróművészetének az a vonása, hogy rendkívül tömören ír. Azonnal híresek lettek rövid mondatai, a fölösleges szavak elkerülése, a cselekmény állandó fordulatossága. Ezek az apró munkára valló tulajdonságok mindvégig jellemezték az elbeszélt cselekmények egységességét, gömbölyűségét. Ez az oka annak, hogy regényeit az olvasó gyorsan olvassa, és egy hosszú cselekményt is majdnem novellának képzelhet el. Máskor egy néhány oldalas novella oly gazdag eseménysorozat, hogy utólag visszagondolva rá, csaknem regénynek hat.

Számára minden téma volt, de nagyon egyenetlen tempóban dolgozott. Egy háború vállalásáért néha évekig sem írt szépirodalmat. Vadászkaland vagy halászkirándulás, olykor egy-egy szerelmes utazás úgy telt el, hogy egyetlen sort sem írt le. Máskor, ha benne tartott egy terjedelmes szövegben, elfeledkezett az evésről is, egymás utáni két éjszaka se feküdt le, hanem írt, folyton írt. Az ital azonban mindig mellette volt. Senki se látta nemhogy részegen, de enyhén mámorosnak sem. Mindig igen józanul tudott hozzászólni vitákhoz, vagy hosszasan kifejteni véleményét egy irodalmi vagy politikai kérdésről.

Életszemléletének alapja a tevékenység megbecsülése. Hirdette, hogy az eredménytelen munka többet ér a semmittevésnél. Ennek az erkölcsi értékelésnek legszebb példája terjedelmes elbeszélése: „Az öreg halász és a tenger". Ember és természet egyszerre harcos és békés viszonya, a munka öröme és a beletörődés a kudarcba sajátos egységként jelenik meg ebben a műben. Az öreg halász nagy nehezen elejti a nagy halat, de amíg zsákmányával partot ér, a kis halak felfalják a zsákmányt. A halász egy óriási csontvázzal érkezik. Az eredmény diadala és a csőd tudomásulvétele a világirodalom nagy művei közé sorolja ezt a történetet.

Hemingway mindig politikai életet él, mindig a szabadság oldalán áll, de soha semmiféle pártnak nem tagja. Véleményéért azonban mindig kész akár életét is feláldozni. Vagyonát pedig gyakran áldozza.

1940 óta Kubában élt, s Fidel Castróék hatalomra kerülése után sem távozott onnan, sőt személyes jó viszonyt is ápolt a kubai forradalmár vezetővel. Otthonát sokan megcsodálták. Különböző gyűjtemények, vadásztrófeák díszítették. Egy külön szobában fegyvertára volt. Egyik kedvtelése volt a puskákat, pisztolyokat, szúrófegyvereket tisztogatni. Ebben a szobában végezte életét. 63 éves volt. A körülményekről annyit tudunk, hogy orvosnál járt, kivizsgáltatta magát. Azután hazament, feleségének se mondott semmit a vizsgálat eredményéről. Bement a fegyvertárba és agyonlőtte magát.

Halála óta változatlan az értékelése. Észak-Amerikában is, Európában is. Az, hogy évszázadunk egyik legnagyobb regényírója, és talán ő a legnagyobb novellistája.