Az Empty Nest Syndrome nyersfordításban annyit tesz: üres fészek szindróma. Te is érintett vagy? Tudj meg többet erről az állapotról, és kezeld hatékonyan!

szerző:Losonczy Lilla

Mindenki máshogyan dolgozza fel, hogy a gyerekeinek saját élete lesz, de úgy tűnik, mégis van egy tünetegyüttes, amely a legtöbb „magára hagyott” szülőre jellemző. Nem véletlen, hogy ennek a tipikus állapotnak nevet is adtak, mégpedig igen beszédeset: „üres fészek szindróma”.

Miért alakul ki az „üres fészek szindróma”?

Sokunk számára ismerős az érzés, hogy amikor valamilyen hosszabb távú, időigényes feladat végére érünk, hirtelen nem találjuk önmagukat, üresnek érezzük a mindennapokat. Ez a jelenség a felnőtt élet része. Már az egyetemisták is beszámolnak hasonlóról, amikor például egy több hónapig tartó munkát (pl. szakdolgozat) befejeznek. A huzamos ideig minden percet, órát és napot kitöltő elfoglaltság a végcéljához ér, mi pedig egyrészt persze felszabadulunk, másrészt viszont megtorpanunk: most mi lesz?

Mindezek után gondoljuk csak el: hol van egy szakdolgozat megírása az évtizedeken át tartó gondos neveléshez képest a ráfordított időt, energiát és érzelmi „kiadásokat” tekintve? Nem csoda hát, hogy a gyerekek kirepülése a legtöbb szülő számára igazi megpróbáltatás. Ilyenkor a depresszió, a céltalanság, az erős magány általános érzéssé válik. Ugyanakkor a stressz és az afölött érzett aggodalom is jelen van, hogy vajon megfelelően felkészítettük-e gyerekünket az önálló létezésre.

Duplán figyelj oda, ha…

Társadalmi berendezkedésünkből adódóan a nők még ma is nagyobb eséllyel vesznek ki jelentősebb szeletet mind a gyereknevelésből, mind pedig a gyerekek egyéb, ügyes-bajos dolginak intézéséből (szülői értekezletek, ruhavásárlás, főzés stb.), nem beszélve arról, hogy mennyi egyedülálló anya van, akik gyakran szinte minden, a gyerek körül adódó problémával egyedül néznek szembe. Éppen ezért a legtöbb családban az anya az, aki igazán megsínyli a gyerekek felnőtté válását, hiszen az ő addigi élete egy igen jelentős tevékenysége tűnik el a gyerek függetlenedésével.

A szülők, akiknek házassága nem kielégítő, szintén nagyobb eséllyel válnak depresszióssá a gyerekek kirepülésekor, hiszen ilyenkor az a figyelem, ami a mindennapokban a gyerekre összpontosult, hirtelen a nem túl jól működő házasságra irányul. Ez pedig, ha nem kezelik tudatosan, igen lehangoló lehet. Szintén „hajlamosító tényező”, ha valaki a gyereknevelést és a család összetartását élete első és legfontosabb céljaként határozta meg, munkája, hobbijai és barátai – ha voltak egyáltalán – csak mellékesen léteztek.

Készülj fel a változásra!

Az egyik legpozitívabb eredménnyel kecsegtető megelőzés a tudatosság. Akármennyire fáj, tudatosítanunk kell magunkban: a legjobb dolog, ami csak történhet, ha egy gyerek felnő, és saját életre vágyik. Ettől persze ugyanúgy szeret, meglátogat, megölel, gondol ránk, de hagyni kell, hogy felfedezze magának a világot, megálljon a saját lábán. A szülőnek ez a legnagyobb siker, amit elérhet! Hiszen nem azért tett-e mindent az elmúlt sok-sok évben, hogy gyermeke egyszer megtalálja helyét a világban? Tehát örülj neki, ünnepeld minden percben, hogy ez sikerült neki — vagy hogy jó úton halad efelé!

Legyen saját életed!

Ha azt elmondhatod magadról, hogy szereted a munkád, vagy hogy van hobbid, amiben kedvedet leled, akkor jó úton jársz, hogy ne húzzon le a kiüresedettség érzésének örvénye, amikor gyerekeid kirepülnek. Fontos tehát, hogy addig is, amíg a gyerekek otthon élnek, rendszeresen fordíts időt csak magadra, a saját életedre! Mindegy, hogy a karriered építésére, szakmai fejlődésre, baráti találkozókra, vagy edzésre fordítod ezt az időt (a legjobb talán, ha mindre jut egy kicsi). A lényeg, hogy legyenek saját időtöltéseid, kedvteléseid, amelyek sem a gyerekeidtől, sem a partneredtől nem függenek, neked mégis örömet okoznak, életedet pedig tartalommal töltik meg. Tehát ne csak „az év házastársa” és „az év szülője” címeket vedd célba!

Ha éppen most a legnehezebb

Elképzelhető, hogy éppen most – ahogy a fentieket olvastad – tudatosult benned, hogy te éppen az „üres fészek szindrómának” a kellős közepén evickélsz. Nos, ez esetben a jó hír az, hogy az első és legfontosabb lépés mindig a felismerés – bármekkora közhelynek hangzik is. Ezután már csak el kell határoznod, mit és mikor változtass, hogy jobb kedved legyen, és ne érezd a tátongó űrt magadban.

Apró, de határozott lépéseket kell tenned annak érdekében, hogy újra megtaláld önmagad. Emlékszel még, milyen voltál, mielőtt a gyerekek megszülettek? És emlékszel, milyen sok feladat szakadt a nyakadba a megszületésükkor? Gyökerestül megváltozott az életed. Mi lenne, ha elkezdenél úgy tekinteni a mostani helyzetedre, mint egy lehetőségre? A legsikeresebben és leghamarabb azok a szülők kerekednek felül az „üres fészek szindrómán”, akik újra saját magukat, a saját életüket, munkájukat, kedvteléseiket helyezik a középpontba ahelyett, hogy a gyerekek felnőtté válását siratnák.