Esterházy János
Galánthai gróf Esterházy János (Nyitraújlak, 1901. március 14. – Mírov, Csehszlovákia, 1957. március 8.) Csehszlovákia legjelentősebb magyar mártír politikusa volt.
Származása
Gróf Esterházy János előkelő főnemesi családból származott. Anyja, Elżbieta Tarnowska, lengyel grófnő volt, apja, Esterházy János Mihály az Esterházyak galántai ágához tartozott, dédapja az 1849-ben kivégzett báró Jeszenák János nyitrai
kormánybiztos volt. Az apja korán meghalt, János ekkor négyéves volt,
anyja két testvérével együtt özvegyen nevelte. A család 5000 holdnyi
birtokának kilenctizedét veszítette el a trianoni békével Csehszlovákiához csatolt országrészben a földreform miatt. Budapesten járt gimnáziumba és a kereskedelmi akadémiára, később a saját birtokán gazdálkodott. 1924. október 15-én elvette Serényi Lívia grófnőt, a házasságból két gyerek született, János és Alice.
Politikai pályafutásának kezdete
Az 1920-as évek közepén kezdte közéleti pályafutását, a magyarok visszaszorítását is magában foglaló "csehszlovákizmus" ellenzőjeként lépve fel.
„…itt maradok köztetek és veletek fogom átélni a rossz napokat is… mert ha másokat maradásra biztatok, én sem mehetek el innét”
1931-ben Esterházy a Csehszlovák Köztársasági Magyar Népszövetségi Liga vezetője lett, ez az Népszövetség (az Egyesült Nemzetek előde) keretében működött.
Egy év múlva, 1932. december 11-én az Országos Keresztény Szocialista Párt elnöke lett. Az 1935-ös választásokon Kassán bekerült a csehszlovák parlamentbe.Önrendelkezési jogot, nemzeti, vallási és kulturális téren a fejlődés biztosítását, Szlovákia és Kárpátalja számára autonómiát
követelt.
Az első parlamenti beszédében hangzott el ez a mondat:
„Akaratunk ellenére odacsatoltak Csehszlovákiához, követeljük, hogy a
csehszlovák kormány teljes körben tisztelje a mi kisebbségi, nyelvi,
kulturális és gazdasági jogainkat“.
A HSĽS szlovákiai autonómia-követelését is támogatta. Masaryk visszalépése után a magyar képviselők Edvard Beneš
oldalán voltak, ami lehetővé tette, hogy ő legyen az ország elnöke.
Benes miniszterséget ajánlott neki, de ő csak úgy vállalta volna el, ha
orvosolják a magyarság sérelmeit.
Az Egyesült Magyar Párt ügyeleti elnöke
Az érsekújvári magyar pártok kongresszusán, 1936. június 21-én megalakult az Egyesült Magyar Párt,
ennek ügyeleti elnöke Esterházy János lett. Esterházy János ebben az
időben visszautasította Beneš ajánlatát, hogy miniszter legyen a
csehszlovák kormányban. Esterházy politikai célja a trianoni békeszerződés revíziója volt. Ebben támogatást kapott a magyar kormánytól. Többször találkozott 1938-ban a brit misszió vezetőjével, Lord Runcimannal.
A magyar képviselők memorandumban követelték a wilsoni alapelvek betartását. Esterházy János tárgyalásokat folytatott Magyarországon, Lengyelországban és Olaszországban.
Ez év március 17. és 18-án Lengyelországban azt a magyar kormány által
kidolgozott programot támogatta, ami egész Szlovákia Magyarországhoz
való visszacsatolását tartalmazta. Esterházy a komáromi tárgyalásokon is
részt akart venni, ahol az új csehszlovák-magyar határokról tárgyaltak,
de a csehszlovák delegáció vezetője, Jozef Tiso ezt elvetette.
Politikai pályafutása a szlovák államban
„Mi
a szlovák népet mindenkor testvérünknek tekintettük és fogjuk tekinteni
a jövőben is. Az ezeréves sorsközösség az Úristen műve volt, és ezt a
sorsközösséget emberi erő szét nem bonthatja.”
A bécsi döntés után, Esterházy János, mint Kassa képviselője, 1938 novemberében üdvözölte Horthy Miklóst, de személyesen a szlovák területen maradt és megalapította a Szlovenszkói Magyar Pártot.
A hetvenezres magyarság érdekeit védelmezte és egyben a magyar
kormánytól a szlovák lakosság jogainak betartását követelte a
visszacsatolt területeken. Pozsonyban az Új Hírek című napilapot adta ki, ezt betiltották, őt magát pedig rendőrségi felügyelet alá vonták.
Kesőbb Magyar Hírlap néven új napilapot alapított. A magyarországi földreformot támogatta. A pártja kijelentésében a nemzetiszocializmus eszméit és politikáját elvetette. Többször tárgyalt a szlovák állam elnökével, Tisóval a magyar kisebbség jogairól, ebben a kérdében a szlovák parlamentben a magyarság jogaiért is föllépett, ahol ő volt az egyetlen magyar képviselő. Rádiós beszédben üdvözölte 1939. március 14-én a szlovák állam kikiáltását. Pozsonyban a létrehozta Madách Könyvkiadót. 1942-ben újra megkezdte működését a Szemke, egy betiltott kulturális szövetség.
Bíróság előtt
Pozsony felszabadítása után a szovjet hatóságok internálták, de 12 nap után szabadlábra helyezték. Utána a helyi ideiglenes szlovák kormány képviselőjével, Gustáv Husákkal tárgyalt, ahol szóvá tette a magyarok üldözését. Gustáv Husák utasítására letartóztatták és átadták a szovjet titkosszolgálatnak.
Egy évig a moszkvai Ljubljankában tartották fogva. Koholt vádak alapján tíz év kényszermunkára itélték és elküldték Szibériába. A szlovák Nemzeti Bíróság 1947. szeptember 16-án egyetlen ülésen Pozsonyban halálra ítélte a fasizmussal való együttműködése miatt.
A szovjet hatóságok 1949-ben kiadták a csehszlovák
hatóságoknak. Elnöki kegyelemben részesült és életfogytiglant kapott.
Külső segítséggel alkalma lett volna megszökni, de ezt elutasította,
mondván hogy ő nem bűnös, tehát nincs miért szöknie.
Az 1955-ös
általános amnesztia során a büntetését 25 évre csökkentették, de ebbe nem számították be a szovjet fogságban eltöltött időt.[2] Csehszlovákia majdnem minden börtönében raboskodott, míg 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönben meghalt. A börtönparancsnok nem adta ki a hamvait a családnak.[3]
Rehabilitáció
A leánya, Esterházy-Malfatti Alice, a szlovákiai magyar kisebbség képviselői, a Magyarok Világszövetsége és a magyar kormány támogatásával 1989. november óta igyekszik elérni, hogy Esterházy Jánost Szlovákiában rehabilitálják. Ez máig nem sikerült. 1993-ban Göncz Árpád
akkori köztársasági elnök kérésére az orosz legfelsőbb bíróság
Esterházy ítéletét semmisnek mondta ki, s rehabilitálta őt. Ez azonban
Csehországban és Szlovákiában mind a mai napig nem történt meg,
hivatalosan továbbra is háborús bűnös. A lánya 1994-ben
kérelmezte az eljárás megújítását, de a bíróság ezt szlovák és cseh
történészek szakmai ítéletére hivatkozva elutasította. Esterházy János
születésének századik évfordulója alkalmából, 2001. március 11-én ünnepi gyűlést tartott tiszteletére a magyar parlament az akkori államelnök, Mádl Ferenc részvétével. 2007. április 20-án Sólyom László köztársasági elnök újra rehabilitálást sürgette egy konferencián, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia szervezett a gróf halálának évfordulója alkalmából. "Hogy
néz az ki, hogy mindenki tisztel egy háborús bűnöst, hivatalosan
politikusok kiállnak mellette, ugyanakkor ő jogilag és papíron még
mindig a lehető legsúlyosabb elítélést hordozza magán" – mondta az elnök.[4]
Sírhelyét csak halála után ötven évvel sikerült felfedezni: Karel Schwarzenberg herceg kutatta fel. Esterházy János földi maradványai Prágában, egy tömegsírban nyugszanak, a kommunizmus több más áldozatával együtt. Emlékét a Mírov melletti temetőben jelképes sír őrzi, a környéken élő és távolabbról idelátogató magyarok gyakran felkeresik.
Esterházy János emléktáblája
Újpesten, a róla elnevezett parkban.
2009. március 23-án Lech Kaczyński lengyel államfő a Polonia Restituta elnevezésű rangos posztumusz kitüntetést adományozta a felvidéki magyarság mártír politikusának, néhai Esterházy Jánosnak Varsóban
a lengyel menekültek érdekében a második világháború idején kifejtett
tevékenységéért, illetve a lengyel emigráns kormány hadügyminiszterének,
Kazimierz Sosnkowski
tábornoknak Magyarországon keresztüli nyugatra szöktetésében való
közreműködéséért. Az átadáson jelen volt Sólyom László köztársasági
elnök.
Esterházy János gróf mind a mai napig nem kapta meg a Yad Vashem Világ Igaza elismerést, pedig a tények egyértelműek és alátámasztottak.
Emlékét ma már szülőföldjén is több szobor örökíti meg:
Kommentáld!