Cseppkő minden elképzelhető formációban: kis párkányokról aláfolyva, vízesésként lezúdulva, tornyosulva, elterülve, függeszkedve. Ha a Tátrában nem csak a magasságok vonzanak, a Bélai-barlang kihagyhatatlan. Szlovákia barlangjai hazánkban kissé alulreprezentáltak. Amikor szerettünk volna utánanézni, mégis mire számíthatunk a Bélai-barlang meglátogatásakor, nem sok magyar nyelvű információt találtunk, többnyire azok is ellentmondásosak voltak, és fotókkal sem árasztott el minket az internet. Ezért is ért akkora meglepetésként, hogy a helyszín – túlzás nélkül – lélegzetelállító, és még úgy is maximálisan élvezhető, hogy a vezetés sajnos kizárólag szlovák nyelven zajlik.
A barlang a Bélai-Tátra keleti részén bújik meg. A Kobili-hegy (Kobylí vrch) lábánál hagytuk az autót (parkolni itt 4,5 euróért, vagyis 1460 forintért lehet), aztán nekiveselkedtünk a tanösvénynek, amely 890 méter magasba, a barlang bejáratához vezet fel. Kapkodtuk a lábunkat, mert az utolsó látogatási időpontra érkeztünk, így nagyjából 20 perc múlva már a pénztár előtt pihegtünk, ahol a kezünkbe nyomtak egy magyar nyelvű vezetőlapot, két belépőjegyet (fejenként 8 euró, vagyis 2600 Ft), plusz a fotósjegyet, ami finoman szólva is túlárazottnak tűnik, ugyanis 10 euróba (3250 Ft) kerül. Így már nem is csodálkoztunk, hogy nincs tele az internet a barlangról készült képekkel.
Népes sereglet gyűlt össze a délután 2-kor induló túrára. Egyénileg nem lehet bemenni a barlangba, 9:30-tól másfél óránként indulnak csoportok. Bár a bejárat előtt találtunk kihelyezett QR-kódokat, amelyek segítségével az okostelefonunkon elvileg hat nyelven juthatunk hozzá a vezetés anyagához, de nálunk sajnos nem működött a dolog. A pénztárnál kapott lapon állítólag ugyanazok az infók szerepelnek, amiket a vezető is elmond szlovákul, de tegye fel a kezét, aki mászkálás közben a félhomályban nekiáll olvasgatni.
Kommentáld!