A Bialowieski Nemzeti Parkot 1979-ben vették fel a Világörökségbe, itt található az egyetlen olyan erdőség, amely az ősi korokban Európát borította. A parknak rendkívül gazdag flórája és faunája van, a bölények mellett barnamedve, a hiúz, a vadmacska és a szürke farkas otthonának mondhatja.

Hozzám hasonló sokk érhette azokat a svájciakat, akik még a múlt század harmincas éveiben favásárlás okán mentek a Kárpátokba és találkoztak az akkori, szinte érintetlen őserdőkkel. Ukrajnában most közös ukrán-svájci kutatás folyik annak érdekében, hogy a Munkácstól délkeletre lévő Sirokij Luh területen vizsgálják az ős-bükkösök fejlődését. A svájciak egyebek között arra kíváncsiak, hogyan fejlődnének a Zürich környéki bükkösök - ha hagynák őket.  

Európában a jégkorszak után kialakult erdőterület harmadán található napjainkban is erdő (sokszor jelentősen átalakítva), ám ebből csupán 1% tekinthető őserdőnek. Az idős állományok védelme hosszú ideig itt sem volt célkitűzés. Több európai országban (így Magyarországon is) számos ősi erdőtömb akkor került fűrész alá, amikor a természetvédelem már évtizedek óta intézményes formában működött. 

Ukrajna és Románia kárpáti részein több ezer hektárnyi kiterjedésű rengetegek is fennmaradtak, jelentős medve-, farkas- és hiúzpopulációkkal. Az őserdőket látogatók egyik zarándokhelye Romániában a Szemenik-hegységben található Néra-völgy 5000 hektáros ősbükköse. Horvátországban és Szlovéniában elsősorban a Dinári-hegységben találhatók jól megközelíthető őserdőfoltok, köztük a híres Plitvicei-tavak közelében. Ausztria egyik legjelentősebb vadonja a 2300 hektáros stájerországi Rothwald, de Németországban a Bajor-erdő is hasonló szépségeket őriz.

Néhány ezer hektáros méretű, vagy ennél kisebb őserdő-állományok előfordulnak az európai hegységekben is, különösen a Balkán-félsziget hegyeiben és a Kárpátokban. A legközelebbiek néhány órányi autózással Magyarországról is elérhetők. Erdőbádony őserdeje (szlovák nevén Badínsky prales, melyet még a magyar közigazgatás idején, 1913-ban helyeztek védelem alá) a szlovákiai Körmöci-hegységben, Budapesttől mintegy 174 km-re található. A döntően jegenyefenyves-bükkösállomány 31 hektáron védett, a területén sokféle irányú kutatás zajlik. Szlovákiában összesen mintegy húszezer hektár őserdőről tudnak. Az egyik legnagyobb kiterjedésű közülük a 760 hektáros Stužica, mely a szlovák – ukrán - lengyel hármas határ közelében fekszik, 2007 óta a Világörökség része.

Magyarország mai területén sajnos kevés őserdő-folt maradt meg. Egykori egyházi és világi uradalmak többnyire vadászterületként fenntartott, nehezen megközelíthető szegleteiben maradtak meg ilyen jellegű állományok, melyeknek egy kis töredéke a mai napig látható. A mátrai Kékes-hegy északi oldalán található 63 hektáros, 280 évnél idősebb fáknak otthont adó bükkös hazánk viharos tájtörténetének egyik túlélője. Az őserdők megmaradt magyarországi foltjait ma már az erdőrezervátum-hálózat részeként védjük. 

A bükki őserdő az Istállós-kő és a Tar-kő között, a Virágos-sár oldalában, a tengerszint fölött 850–900 m magasan található. Az első 25 hektárt a 19. század eleje tájékán vették ki a gazdálkodásból, és azóta az ember közvetlenül nem avatkozik annak fejlődésébe: a 45–50 m magas, 180–200 éves bükkóriások „állva halnak meg”. Nyugati széle mellett még kivehető a hajdani kisvasút helye.

A 3/2000. (III. 24) KöM rendelet az őserdőt a Bükki Nemzeti Park erdőrezervátumává nyilvánította. Az Őserdő Erdőrezervátum területe 375,3 ha, ebből a magterület 59,7 ha.

(LJ)

Forrás: nzz.ch, wikipédia, természet világa, Fotó: Gálhidy László/WWF Magyarország