A terepjáró meredeken kapaszkodott felfelé a hepehupás, agyagos földúton, de aztán végre lekanyarodtunk egy lágyabban ringató szakaszra. Az út szélén frissen vágott farakás fehérlett. Rosszat sejtve szálltunk ki a járműből. Bogarak monitorozása a Balaton-felvidék tölgyeseinek védelmében.

Elkéstünk? Semmi baj – reménykedtünk –, csak az elegyfajokat veszik ki a tölgyesből. Persze ez sem jó hír, mivel a biológiai sokféleség (biodiverzitás) megőrzése egyik alapvető feladatunk, ehhez pedig az is kell, hogy az erdő ne csak egyféle fafajból álljon. Ám amikor egy egykori odvat sejtető tuskóra pillantottam, láttam, hogy az idősebb, száradó és odvas tölgyeket is kitermelték. Na, ezzel úgy tűnt, befellegzett a kék pattanó Limoniscus violaceus /képünkön/  monitorozásának, amiért a helyszínre mentünk. Ennek a közösségi jelentőségű, vagyis Natura 2000-es jelölőfajnak az előkerülése ekkor még elég valószínűtlennek tűnt, mivel előfordulását a Balaton-felvidéken még senki sem ismerte.

Miért keresünk jelölőfajokat?

A történet egy évvel ezelőtt kezdődött. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság 2016-ban megkereste a Bakonyi Természettudományi Múzeumot, hogy járuljon hozzá azoknak a fenntartási terveknek az elkészítéséhez, amelyek a balaton-felvidéki Natura 2000-es területek idősebb tölgyeseinek megőrzését célozzák. Ehhez a mintegy 60 négyzetkilométernyi terület közösségi jelentőségű és védett bogárfajairól, valamint zuzmóiról kellett háttéradatokat gyűjteni. A Nyugat-Európában már megritkult bogárfajok állományainak adatai adják a gerincét az idős erdőállományok védelmének. Szűkebb szakterületem a futóbogarak (Carabidae) szép és változatos faunája, ha tehetem, ennek vizsgálatát részesítem előnyben, de most elsősorban a közösségi jelentőségű fajokra kellett koncentrálnunk.

Monitorozás csapdával

A feladat teljesítése érdekében a védett és közösségi jelentőségű fajok életnyomainak és maradványainak megtalálása mellett két csapdatípust is alkalmaztunk. Az egyiket a lombkoronaszintbe helyeztük, ez az ott tartózkodó és a fák kicsurgó nedvével táplálkozó bogárfajok jelenlétét bizonyítja. A csapdákba helyezett vörösbor és banán illatának a szarvasbogáron (Lucanus cervus) és a nagy hőscincéren (Cerambyx cerdo) kívül számos más bogár (főként cincérek, virágbogarak) sem tud ellenállni.

A másik csapdáról, és egyéb érdekességekről szól Kutasi Csabának, az MTM Bakonyi Természettudományi Múzeuma kutatójának fotókkal gazdagon illusztrált cikke >>>