Az állatoknak is megvannak a maguk módszerei, igaz, a gyógyítás náluk nem kutatásokon és megfigyeléseken alapul.

Írta:Ferenczy Mária

A kutyatulajdonosok megfigyelhették már, hogy az ebek időnként füvet esznek, ráadásul képesek kiválasztani a számukra fontos fűfélét, és csak azt fogyasztják el gyomorpanaszaik „kezelésére”. A csimpánzokról évtizedek óta tudjuk, hogy ha betegek, gyógyító hatású növényeket gyűjtenek, miként ismerjük a hangyák és a méhek öngyógyító praktikáját is: tűlevelű fák antimikrobiális, baktériumpusztító gyantájával bélelik ki fészküket. 

Bár sok mindent tudunk az állatok találékony és meglepő gyógyító módszereiről, az öngyógyítás különböző formái jóval gyakoribbak, mint korábban gondoltuk – állítja Mark Hunter, a Michigani Egyetem ökológusa, aki szerint a jelenség tanulmányozásával hasznos következtetésre lehet jutni az emberre nézve is.

Állati praktikák

A kutató vezetésével végzett vizsgálatok kiderítették, hogy az „állati gyógyszerészek” listája sokkal hosszabb, mint eddig feltételezték, ráadásul ténykedésük hatással van mind az ökológiai rendszerekre, mind a gazdaállatok, illetve az élősködők evolúciójára.

A ScienceDaily tudományos portálon ismertetett tanulmányban a tudós hangsúlyozta: mivel a növények jelentik a jövőbeli gyógyszerek ígéretes forrását, az állatok öngyógyító gyakorlatának megfigyelése az emberi betegségek elleni új szerek felfedezéséhez vezethet.

– Ha állatokat látunk a természetben keresgélni, felmerülhet a kérdés, vajon éppen a zöldség- és gyümölcsboltban válogatnak-e, vagy pedig patikushoz fordultak segítségért – érzékeltette Hunter. – Nagyon sokat tanulhatunk tőlük a paraziták elleni módszerekről pusztán azzal, hogy figyeljük őket.

Az ökológus utalt egy másik, korábban közzétett tanulmányra, amely szerint verebek és pintyőkék magas nikotintartalmú cigarettacsikkel egészítik ki fészküket, hogy csökkentsék az atkafertőzést. A parazitáktól hemzsegő pompás királylepke pedig tojásait eleve az élősködőket taszító tejelőcserjére rakja le, hogy védje utódait a parazitáktól.

– Talán a legnagyobb meglepetést az okozta számunkra, hogy egyes állatok, köztük a gyümölcslégy vagy a lepke, olyan táplálékot keresnek utódjaiknak, amelyik a minimálisra szoríthatja a fertőzések káros hatását a következő nemzedékekre – fedte fel az ökológus, aki úgy véli, érdemes az eddiginél nagyobb figyelmet fordítani arra, miként gondoskodnak – akár az étrend összeállításával – az állatok kicsinyeik vagy rokonaik egészségéről.

Ingatag ökológiai rendszer

A kutatást vezető tudós meggyőződése, hogy az állatok öngyógyító tevékenysége jelentős mértékben befolyásolja az ökológiai rendszerek alakulását. Példaként említette, hogy a paraziták elleni védekezés fékező hatást gyakorol az élősködők terjeszkedésére és fertőzőképességére, ami viszont egyes fajok hirtelen elszaporodását válthatja ki. Az öngyógyítás hosszú távon az állatok immunrendszerében is változásokat idézhet elő. A méhek genomjának vizsgálatakor kiderült, hogy sok olyan immunrendszeri gén hiányzik örökítőanyagukból, amely más rovaroknál megtalálható. A tudósok nem zárják ki, hogy evolúciós módosulás eredményeként a méhek immunrendszere csökevényesebbé vált amiatt, hogy gyógyszer gyanánt antimikrobiális gyantával bélelik ki fészküket.

Hunter szerint a témakör tüzetesebb tanulmányozása az emberi élelmiszertermelés tervezésében is szerepet játszhat. Elképzelhetőnek tartja, hogy súlyosbodhatnak a mezőgazdasági organizmusokat pusztító járványok, ha megzavarják vagy csorbítják az állatok öngyógyító képességeit.

Részletes tanulmánya a Science című tudományos magazinban jelent meg.