Gyarapodik a lőtéri fantomok száma Táborfalva közelében. Természetesen nem misztikus lényekről van szó, hanem bütyköshátú ormányosbogarakról, amelyeket elsősorban egyediségük, ritkaságuk miatt illetnek ezzel a névvel a helyiek. A szóban forgó ízeltlábú azon 300 védett faj közé tartozik, amelyek helyzetén rengeteget javított a természetvédők és a Honvédelmi Minisztérium együttműködése. A fő célkitűzés a páratlan természeti kincseknek otthont adó Turjánvidék megóvása.

A Táborfalvai Lő- és Gyakorlótér hazánk egyik legnagyobb katonai lőtere, 1876 óta a hadsereg kiképzőhelyszíne. Éppen ezért nehéz elképzelni, hogy egy lőgyakorlatokkal és robbantásokkal tarkított terep hozzájárul egy egyedi élővilág fennmaradásához. Pedig így van. A katonai jelenlét csak egy szűk területen okoz rendszeres bolygatást, a körülötte lévő helyek háborítatlanul maradnak, mivel nem lehet érdemi (pl. mezőgazdasági, ipari) fejlesztéseket végezni rajta. 

Emiatt nagy egybefüggő területen maradhattak fenn az Alföldre egykoron jellemző élőhelyek. 

Ilyen lehetett régen az Alföld

A Turjánvidék Közép-Magyarország legnagyobb és legjelentősebb egybefüggő vizes és pusztai élőhelye. Natura 2000 terület, nagysága meghaladja a 12 000 ha-t, amelyből a déli területegység nagyjából 7300 ha. E területrész mélyebben fekvő, északi felén éger-kőris láperdők, zsombékosok, láprétek alakultak ki. A vizes, néhol süppedékes, nehezen járható növényzet a „turjános", amelyről az egész vidék a nevét kapta. A déli, szárazabb térségben homokpuszta gyepek, borókás-nyárasok, pusztai tölgyes foltok fordulnak elő, sok értékes növény- és állatfajnak nyújtanak menedéket. 

A kutatók által eddig feltérképezett védett fajok száma meghaladja a 300-at. 

A bevezetőben említett bütyköshátú ormányosbogáron túl megtalálható itt a rákosi vipera, az óriás galacsinhajtó, a magyar futrinka (ebből az ízeltlábúból a legtöbb pont a táborfalvai lőtéren él), a túzok, az ürge, de a térség flórája hasonlóan változatos, fellelhető a környéken az óriás útifű, a homoki nőszirom, valamint a szarvas bangó is. A gazdag biodiverzitás azért is rendkívül fontos, mert az ember tájátalakító tevékenységének eredményeként mára kevés maradt az Alföld eredeti élővilágából.

A Turjánvidék sincs biztonságban

Az emberi tevékenységtől való védettség azonban önmagában nem jelent abszolút biztonságot az itt tanyázó őshonos növények és állatok számára. Az egyik legnagyobb problémát a környék kiszáradása jelenti. 

Kár lenne tagadni, a klímaváltozás a Turjánvidéket sem hagyja érintetlenül: a melegedő éghajlat, a kevesebb csapadék, a mesterséges lecsapolások mind hozzájárultak ahhoz, hogy a vízigényes élőhelyek és élőlények fokozatosan visszaszorultak. 

Aztán itt van az özönfajok – azaz az idegenhonos állatok és növények - térhódítása. Az agresszív invazív növények talán legjellegzetesebb képviselője az akác, amelyet a mozgó homok megkötése céljából telepítettek a környékre. Hasonló okból jelent meg a feketefenyő és az erdeifenyő, így 

hamarosan eljutottunk oda, hogy a homokbuckás vidék jelentős részét tájidegen kultúrerdő borította. 

A selyemkóró sem „indult volna" hódító útjára, ha nincs az ember, ezt a növényt ugyanis eredetileg textilipari felhasználásra termesztették, ám idővel elszaporodott. Jelenléte egyrészt azért okoz gondot, mert leárnyékolja az őshonos növényeket, másrészt olyan kémiai anyagokat termel, ami gátolja növekedésüket.

Legalább ilyen romboló, a helytelen gazdálkodási gyakorlat, a rossz gyepkezelés. Az intenzív kaszálás egyhangúvá teszi a rétek szerkezetét, ezáltal csökkenti az ott előforduló fajok változatosságát.

Végül, de nem utolsósorban az információhiány gátolja leginkább a különleges élővilág megóvását, hiszen ha sem a katonák, sem a gazdálkodók nincsenek tudatában a természeti értékek létezésének, nehéz megmenteni őket. Ráadásképp a kevés ismeret sokféle illegális területhasználatot eredményezhet.

Mindezek miatt szükségessé vált, hogy a természetvédők és a Honvédelmi Minisztérium összefogjanak. Az Európai Unió támogatásával, a LIFE+ projekten belül 2011-ben megkezdődött a terület helyreállítása, az ismert veszélyeztető tényezők felszámolása. A projekt vezetője a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, partnerei a Honvédelmi Minisztérium Védelemgazdasági Hivatal, a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. és a WWF Magyarország.

A hatéves együttműködés – amely az élőhelyek és a biodiverzitás helyreállítását és megóvását célozta meg – eredményeit egy sajtótúra keretében a napokban ismertették a szakemberek.

Természetvédelmi siker katonai területen

Első körben biztosítani kellett azt, hogy a vizes élőhely – nevéhez híven – vizes maradjon.

A vízvisszatartás kulcsát azok a vízi műtárgyak jelentik, amelyeket a területet behálózó csatornákra építenek. E létesítmények segítik a lehulló csapadék megtartását, ezáltal pedig megakadályozzák a vidék teljes kiszáradását.

Ugyancsak létfontosságú az idegenhonos fajok eltávolítása, hogy helyüket ismét az őshonos élőlények foglalhassák el.

Kíméletes vegyszeres és mechanikus módszert használtak: az invazív fafajokat megfúrták, majd olyan szerkombinációt jutattak beléjük, amitől azok elhaltak. A kipusztult betolakodók helyére aztán éger- és kőrisfajokat telepítettek. A tevékenység 1200 ha-t érintett. 

Mindezek mellett a természetvédők segítséget nyújtanak a katonáknak ahhoz, hogy a lőtér használatakor az ott lévő természeti kincseket sikeresen megőrizzék. 

A projekt során egy zónatérkép készült, amelyben kijelölték, hogy hol és milyen katonai tevékenység végezhető. A fiókanevelési időszakban egyes részeken például szigorú szabályokat vezettek be annak érdekében, hogy a madarak zavartalanul fészkelhessenek. A laikus és szakmai közönség tájékoztatása szintén elengedhetetlen, a szakértők (pl. rendezvények szervezésével) nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy a természetvédelmi intézkedések eredményeit nyomon lehessen követni.

Magyarország emblematikus mérges kígyójának állománya sincs éppen pompás helyzetben, populációja a kutatások alapján nagyjából 500 egyedet (de az sem kizárt, hogy kevesebbet) számlálhat. Az eddig fellelt példányok között egyaránt voltak fiatal és idős (a 10 éves kort elérő) kígyók.

A rákosi vipera visszaszorulásához alapvetően két tényező járult hozzá. 

Az egyik a már korábban említett, nagygépekkel végzett kaszálás, amely megváltoztatta a „mikrodomborzati" viszonyokat, vagyis megszüntette a talaj egyenetlenségét. 

Mivel a veszélyeztetett hüllőknek nem volt hova bújniuk, áldozataivá váltak természetes ellenségüknek, a gólyáknak. Nem tett jót a fajnak az sem, hogy a terraristák szorgosan gyűjtötték az állatokat.

A rákosi vipera megmentésében mérföldkövet jelent, hogy az eddig alkalmazott gyepkezelést felváltotta a szarvasmarhákkal történő legeltetés, aminek hála, a mikrodomborzati viszonyok újra a régiek lettek. A visszagyepesítéssel megfelelő búvóhely biztosítható a rákosi viperának, valamint a fő táplálékát jelentő rovarok - a sáskák, tücskök, szöcskék - számára.

További részletek a Natura 2000 és LIFE+ Természet programról:

Az Európai Unió valamennyi tagországában felmérték, melyek a különösen értékes vagy veszélyeztetett élőhelyek és fajok, és ezek védelmére Natura 2000 területeket jelöltek ki. Az EU a természeti értékek megőrzéséhez pénzügyi forrást is biztosít a LIFE+ Természet alapból. A Táborfalvai Lő- és Gyakorlótér nagy része és a Dabasi Turjános Természetvédelmi Terület a Natura 2000 hálózathoz tartozik, ezért volt lehetséges a "Kiemelt jelentőségű természeti értékek megőrzése a Turjánvidék Natura 2000 terület déli részén" című pályázat benyújtása. A projekt 2011 és 2017 között valósult meg a LIFE+ Természet alap finanszírozásának és a Földművelésügyi Minisztérium társfinanszírozásának köszönhetően.

Szerző:Stvorecz Adrián-origo.hu