Valaha a Tátrában az
emberek gyakran találkozhattak farkasokkal, napjainkban azonban ebben a
régióban már csak néhány farkascsalád él. Ám amikor ezek az állatok
konfrontálódnak az emberrel, vagy annak tulajdonával, a tulajdonban
elszenvedett veszteség általában jelentős. Bár az ember és a farkas már nagyon
régen találkozott szembe egymással, mivel ezek az állatok messze elkerülik az
embert, tevékenységükre a Havasalján (Podhale) élő állattartó gazdák mégis
rendszeresen panaszkodnak. Lengyelországban szinte minden évben hallani olyan
támadásról, amikor a farkas megtámadja azokat a nyájakat, amelyeket nem véd meg
a kutya, az elektromos kerítés, vagy az éber gazda. Közvetlenül a medve után a
farkast nevezik a Tátra második számú ragadozójának. A Lengyel-Tátrában leginkább
a Chochołowi-völgy (Dolina Chochołowska) és a Gąsienica-Szárazvíz-völgy (Dolina
Suchej Wody) körzetében élnek, de elnyújtott üvöltésük hallható a Gubałówka
környéki erőkben, és a Tátra más területein is.
A Tátrában is élő szürke
farkas (Canis lupus) a ragadozók rendjébe, azon belül a kutyafélék családjába
tartozik. Testének teljes hossza az orrától a farkáig elérheti a két métert,
ebből a fej és a törzs 100-150 centimétert tesz ki. Testsúlyuk elérheti a 80
kg-ot, átlagos súlyuk azonban 50 kg körül van, a hímek nagyobbak, mint a
nőstények. Testének fő jellemzője, ami jelentősen megkülönbözteti a kutyától, a
szélesebb fej, a lekerekített és rövidebb, felálló fülek, szélesebb talpa és
jellegzetes színe. A vadon élő farkasok átlagosan 8-16 évig élnek, az egyes
farkashordák átlagosan 10 tagból állnak. Télen patás állatokkal (őz, szarvas),
nyáron nyulakkal, rágcsálókkal és néha akár madarakkal is táplálkoznak. A beteg
és gyenge állatok elpusztításával, a természetes kiválasztódás elősegítésével jelentős
szerepet töltenek be az ökoszisztémában.
A farkasok életmódja a
farkashordák szervezettségét tekintve csodálatra méltó. Ezeknek az állatoknak
az életét a szigorú alá- és fölérendeltségi viszony, valamint a horda
mindennapi életét meghatározó rituálék irányítják. A farkasok testbeszéddel
(főleg a farkukkal), valamint különböző tónusú és hosszúságú hangokkal
kommunikálnak. A domináns egyedek jól megszervezik és felügyelik a horda
életét. A hordát a legerősebb egyed (az úgy. alfa-hím), vagy egy domináns pár
vezeti, a többiek a szigorú hierarchia alsóbb fokán helyezkednek el, és az
egész horda közösen gondoskodik a fiatalokról. A farkasok a talpukon és a
farkuk alatt található testváladékukkal, vizeletükkel és ürülékükkel jelzik
területük határait. Az így megjelölt területet más hordák elkerülik, hacsak nem
akarnak megharcolni a területért. Ha túl gyengék, vagy ha túl erősek ahhoz,
hogy igazodjanak a horda hierarchiájához, magányosan élnek, vagy pedig új
hordát szerveznek.
A farkasok a Tátra
állandó lakói közé tartoznak. Mivel ezek a ragadozók a határokon is átnyúló
territóriumokban élnek, és nem ismerik az országhatárokat, pontos számukat sem
Szlovákia sem Lengyelország területén nem lehet meghatározni. A szakemberek úgy
becsülik, hogy az egész Tátrában 2-3 farkashorda élhet, életmódjuk miatt
azonban pontos egyedszámukat nehéz meghatározni. Szlovákiában a téli időszakban
vadásszák őket, ami nem segíti elő a farkaspopuláció létszámának meghatározását,
de becslések szerint mintegy 30 farkas élhet a hegységben.
A farkasokat tekintve a
2010-től érvényes szlovák gyakorlat miatt vita alakult ki Szlovákia és
Lengyelország között, hiszen a természetvédelmi törvények mindkét országban
különböző módon védik a farkasokat. Szlovákiában ha egy farkas túl közel
merészkedik a nyájhoz, lelövik, és ezzel végeztünk. Lengyelországban viszont – ahol
a farkasok védett állatok – ha megtámadják a nyájat, az állam megtéríti a gazda
kárát. Néhány juhász azonban ezt könnyű pénzszerzési lehetőségnek tekint, és
szinte felkínálja a farkasoknak a beteg, vagy legyengült állatait.
A lengyelek folyamatos
erőfeszítéseket tesznek a farkasoknak a határokon átnyúló védelme érdekében. A
környezetvédők tiltakozását viszont ellenzik a területen élő juhaikat legeltető
lengyel gazdák. Szerintük szükség van a farkasok vadászatára, mivel a
farkasoknak a juhok elleni gyakori támadásai során a fiatal farkasok
generációról generációra ismét megtanulják, hogyan juthatnak táplálékhoz.
Kommentáld!