„Néha a kompromisszum a józan ész ellen való bűncselekmény.” Ezzel a lekezelő, akár a közérdekeket is semmibe vevő véleménnyel kellett a minap szembesülnie annak a 3 szakembernek, akik erdőmérnöki és kertészmérnöki tapasztalataik révén ki akartak állni a magyar közutak mentén álló fák védelme érdekében.

A bevezetőben szereplő kijelentéssel kommentálta a Magyar Közút Nonprofit Zrt. egyik felelős vezetője azt, amikor Nagykőrös város képviseletében egy szakmai fórumon kértük a közútkezelőt arra, hogy a hazánk útjai mentén tapasztalható nagyarányú fairtásokat a józan mértéket követve, a jogszabályokat szigorúan és következetesen betartva, illetve a most tapasztaltnál jóval nagyobb szakmai odafigyeléssel végezze.

Az elmúlt hónapokban hazánkban olyan mértékű út menti fakitermelésekkel szembesülhettünk, amire emlékezetünk szerint eddig még soha nem volt példa. Elképesztő mennyiségben, egy-egy útszakaszon néhol több száz méteres vagy akár kilométeres hosszokon vágják ki a gyönyörű fák százait, mondván a közlekedők biztonságát csak így tudják szavatolni. A tájképi, környezetvédelmi és esztétikai értékek nagyszabású pusztítása ellen felszólaló önkormányzatok, állampolgárok és civil szervezetek sorra azt a választ kapják, hogy a Magyar Közút Nonprofit Zrt-nek kötelessége az út menti veszélyes fákat kivágni.

Állításuk szerint külterületen nincs semmiféle hatóság vagy szakhatóság, amely ebbe beleszólhatna, ezért ők a saját munkatársaik egyéni döntéseire bízzák a fák sorsát. A mi megítélésünk szerint azonban a Magyar Állam tulajdonát képező utak és a szervesen hozzá tartozó fák, facsoportok, fasorok és védelmi rendeltetésű erdők vagyonkezelését hatósági vagy szakhatósági szinten szabályozni és ellenőrizni kell. Az nem lehet, hogy esetleg szakmailag hibás egyszemélyi döntések iránymutatásai mentén nemzeti vagy nemzetközi értékek rövid időn belül elpusztuljanak.

Mi nagykőrösiek a városunktól Lajosmizsére vezető 4 számjeggyel ellátott, egyéb országos közút kategóriába sorolt - már az 1700-as évek katonai térképein is szereplő úgynevezett „Pesti út” – idős, őshonos fáinak megmentése érdekében kerestük fel a Magyar Közút Nonprofit Zrt. vezetőit. Elmondtuk nekik, hogy ennek a történelmi útnak az azonnali kivágásra megjelölt idős fái nemcsak tájképi és egyéb természetvédelmi értéküknél fogva fontosak, hanem kitermelésük révén pótolhatatlan genetikai értékek is elvesznek örökre. Közérdekű bejelentést tettünk a környezetvédelmi hatóság felé, majd ezt követően a hatóság az előzetes felmérése szerint megállapította, hogy a közútkezelő olyan fákat is vágásra jelölt ki, amelyek nemzetközi oltalom alatt álló természetvédelmi terület védett fái.

Ez utóbbiak nem is a Magyar Közút Nonprofit Zrt.

vagyonkezelésében lévő földterületen vannak, tehát a közútkezelő tulajdonjogot vagy vagyonkezelői jogot is sért, ha más fáját kitermeli.

A válasz erre az volt: „Ha nem a miénk, mi örömest bárkit felszólítunk arra, hogy vigyék onnan a fájukat.” A kompromisszum, a józan ész és a bűncselekmény fogalmai kissé összekuszálódni látszódnak ebben a történetben.

A fák túlzott elöregedésével a baleseti kockázat nő, ezt senki nem vitatja. Ám azt, hogy miért tarvágás jelleggel kell a fákat kitermelni, tönkre téve ezzel egyik napról a másikra az út esztétikáját, lenullázva ezzel a fák közlekedésvédelmi és természetvédelmi szerepét, ezt már egyáltalán nem értjük. Mi azt javasoltuk, hogy a lassan elöregedő fásításokat egyedi szelektálás révén, a célravezető térbeli rend alkalmazása mellett, kisebb ütemű, fokozatos felújítással, csemetepótlással és megfelelő gondozással kellene egészséges állapotban megtartani.

A Magyar Közút Nonprofit Zrt. azonban közölte, nem is kíváncsi a szakmai véleményünkre, szerintük a felújításnak csak egy kivitelezhető módja létezik, ez pedig a tarvágás.

Olyan mintha valakik úgy gondolnák, hogy az út mellett álló fák kezelése, gondozása a hazai agrárszakmáktól távol álló üzemi módszerek szerint, illetve a hazai és a nemzetközi jogszabályi korlátozásoktól mentes térben kell, hogy működjön.

Nagykőrösön ugyan a Magyar Közút Nonprofit Zrt. vezérigazgatója ideiglenesen leállítatta a fakitermelést, és lehetőséget kaptunk arra, hogy egy helyszíni bejáráson az általunk legértékesebbnek ítélt fákat bemutassuk, de vélhetően még ezzel együtt sincs halvány remény sem arra, hogy ez a gyönyörű faállomány megmeneküljön a nagyarányú ésszerűtlen fairtástól.

Minthogy megítélésem szerint a magyar közutak környezeti és a természeti állapotának fenntarthatóságát és javítását biztosító jogszabályi rendelkezések nem érvényesülnek az előírt módon, ezért panaszommal a Legfőbb Ügyészséghez és az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához fordulok.

Dobrosi