Fazekas Mihály
Fazekas Mihály (Debrecen, 1766. január 6. – Debrecen, 1828. február 23.) költő.
Élete
1766. január 6-án született jómódú debreceni kézműves polgárcsaládban. Apja állatorvos volt. Iskoláit szülővárosában kezdte; 1779-ben befejezte a gimnázium 6. osztályát. 1781. április 20-án a Debreceni Református Kollégium hallgatói közé lépett; tanára volt P. Szathmáry István, Hatvani István, Varjas János és Sinai Miklós. Azonban valami mellőztetés miatt összezördült tanáraival, és 1782. április 16-án beállt az I. úgynevezett Császárhuszár-ezredbe önkéntes közlegénynek s Galíciában szolgált.
1788-tól II. József császár seregében a török elleni háborúban harcolt. 1789-ben előléptetik, hadnagyként folytatja a háborút. 1790-ben ezrede kisegítő csapatként van jelen Moldvában az osztrák−török−orosz háborúban. 1793−96-ban részt vett a francia háborúban, s a napóleoni hadjáratok során eljutott Franciaországba, Dél-Németalföldre, Hollandiába, Németországba. 1796-ban
ismét előléptették, ezúttal főhadnaggyá, de erről a tisztségről nem
sokkal később lemondott. Ugyanebben az évben visszatért szülővárosába.
Harmincévesen visszatért a szülővárosába, ahol a mezőgazdálkodásnak
élt, és mint városi és kollégiumi pénztárnok hivatalnokoskodott. Kiadta a
Magyar Füvészkönyv-et. Megírta a Lúdas Matyi első változatát, majd később átdolgozta és kiadta Bécsben. Családi életéről nagyon keveset tudunk; feleségül vette Weszprémi István,
a híres debreceni orvos egyik leányát, aki gyermek nélkül nemsokára
özvegyen hagyta, majd Fazekas egyik nővére társaságában lakott.
Különösen szerette a botanikát, és emellett verselgetett is.
A füvészetre két sógora, Földi János és Diószegi Sámuel buzdították. 1806-tól a városi közélet aktív tagja, a kollégium s a város pénztárosa, esküdt, majd a polgárság kapitányává választják. A leégett Nagytemplom újjáépítésének egyik irányítója, ami következtében 1807-ben egyházi gondnokká is megválasztották. A debreceni körnek is tagja volt; Csokonai Vitéz Mihály csaknem mindennapos volt Fazekas házánál, és Kazinczy Ferenccel
is jó barátságban volt, leveleztek is. Kazinczy Csokonai munkáinak
kiadásánál Fazekast választotta maga mellé szerkesztőtársnak; az ebből
keletkezett Árkádia-perben, amely a Hazai és Külföldi Tudósításokban
évekig tartott, a debreceni közvéleményt Fazekas képviselte, s ő
harcolt a lapban Kazinczy ellen, habár névtelenül. Fábián Gábor szerint a
Mondolat megírásában is volt része. 1819-ben indította és haláláig szerkesztette a Debreceni Magyar Kalendáriumot.
Prózafordításokat, tudománynépszerűsítő cikkeket közöl, és verseket is
ír a Kalendárium számára. Utolsó éveiben sokat betegeskedett, a
katonaság okozta csúzos bántalmakhoz még makacs gyomorbaj is járult.
Végül 1828-ban tüdőbajban hunyt el Debrecenben.
Munkássága
Költészete
Fazekas korai költeményeinek témája a katonaélet. Saját élményeit fogalmazza meg mély humanizmussal. A Feltette hatalmas… és a Rajta vitéz! című verseiben még a török elleni háború lelkes híve. Később az Egy véres ütközet estvéjén serkent gondolatok és az Egy férje elestén könyörgő özvegy versekben már vérontástól iszonyodó szemléletét írja le.
Szerelmi lírája szintén katonaéveihez köthető. Verseiben, melyeket
Ruszandához, egy román parasztlányhoz ír, a természetesség, közvetlen
látásmód dominál. Élete nagy szerelméhez, Ámelihez írott költeményeiben
is ez a természetesség dominál. A Ruszánda, moldvai szép, Az öröm tündérsége, Mint mikor a nap és Végbúcsú Ámelitől című költemények ennek legkézenfekvőbb példái.
Debrecenbe való visszatérte után költészete átalakul, úgynevezett
természetlírájában az évszakok váltakozása, a természet gazdagsága van
jelen. 1824-ben írja A tavaszhoz és a Nyári esti dal
című költeményeit, melyek kiemelkedő alkotásai a magyar
természetlírának. Természeti költészetében kitisztult zsenisége mellett
felfedezhető a berzsenyis ódai hang, az anakreoni könnyedség valamint a
népies tónus is. Ezt a népies jellegzetességet tudatosan vállalta Az én poézisom című költeményében.
Csokonai 1805-ös halála után keletkezett verseiben a gondolatiság, a felvilágosodás eszmevilága uralkodik.
Nincs nyoma annak, hogy saját költői életművét összegyűjteni és
kiadni szerette volna, ezért úgy halt meg, hogy kortársai közül csak
kevesen ismerték költői rangját. Verseit Lovász Imre adta ki 1836-ban Fazekas Mihály versei címen.
Művei
Fazekas Mihály sírja Debrecenben
Fazekas indította el a Debreceni kalendáriumot, amelyet haláláig szerkesztett; itt közölte néhány versét, F. M. aláírással.
- Magyar füvészkönyv, mely a két magyar hazában találtatható növényeknek megismerésére vezet, a Linné alkotmánya szerént. Debrecen, 1807. Két rész., Diószegi Sámuellel dolgozta ki.
- Orvosi füvész-könyv mint a magyar füvészkönyv praktikai része. Debrecen, 1813.
– Neve ugyan nem fordul elő a címlapon, azonban, hogy neki is része
volt benne, nem kétséges, mert ez kitűnik az előző mű előszavából. E két
munka megalkotta a magyar botanika
nomenklaturáját, fölhasználva a népies elnevezéseket, és ha szükséges
volt, alkotott ugyan új neveket, de mindig népies gyökökből vagy népies
észjárásból és a növény tulajdonságaiból merítve.
- Lúdas Matyi, egy eredeti magyar rege négy levonásban. Mi ezen Ludasnak az ára? Ő biz az apja Lelkének sem alább hármát, egy kurta forintnál. – A első kiadás 1815-ben
jelent meg Bécsben, a szerző tudta nélkül. Fazekas 1815. november 15-én
levelet küldött a kiadónak, amelyben tudatta, hogy a Lúdas Matyit még 1804-ben írta ugyan, de miután az 1805-ben Kazinczy tetszését nem nyerte el, nem szánta kiadásra. Ekkor újra átdolgozta, és 2., javított kiadásként jelent meg 1817
júniusában, F. M. kezdőbetűkkel a címlapon, 8 rét egy íves füzetben
négy fametszettel, rajzolt borítékkal és 36 koronáért árulták. Minden
ebből bejövendő pénzt, mint a mellé ragasztott híradás tudtul adta, a
kiadó a szombathelyi és körmendi tűzkárosultak segélyezésére fordította. A 3. kiadás 1831-ben Budán jelent meg. Ezután sok kiadást ért, és a ponyvára kerülve eljutott a nép közé.
- Csillag óra, melyből a ki a jelesebb álló csillagokat esmeri, az
esztendőnek minden tiszta éjjelén és annak minden részeiben,
megtudhatja, hány óra és fertály légyen. Debrecen, 1826.
- Fazekas Mihály versei. Összegyűjtötte Lovász Imre. Pest, 1836.
- Fazekas Mihály írta az evangélikus reformátusok énekeskönyvében a
127. éneket. Versei közül még életében megjelent egy a Hébében (1825.),
és halála után Ináncsi Pap Gábor többet közölt a Koszorúban (1830.); ismeretlen verseit kiadta Mátray Lajos, Fazekas élete és munkáiban (Debrecen, 1888.), aki több idegen költeményt is neki tulajdonított.
- Levelei Debrecenből Kazinczy Ferenczhez, 1805. aug. 20. (Kazinczy Levelezése III.), Kerekes Ferenchez 1815. nov. 24. (Delejtű 1859. 286. l.), Fodor Gerzsonhoz 1826. ápr. 22. a Figyelőben (V. 1878.).
Kommentáld!