1971. február 2-án az indiai Ramsar városában fogadták el az ún. Ramsari Egyezményt, amelyben a biológiai sokféleség megőrzése érdekében a kormányok felelősséget vállaltak a vizes élőhelyek védelméért.

Az egyezmény az évezred végére már a vizes területek általános védelmére irányuló világkonvencióvá bővült. Magyarország 1979-ben aláírta a dokumentumot, s 2000-ig 19 területet (köztük a Fertő-tavat, a Balatont, a kiskunsági szikes tavakat, a Hortobágy egyes részeit) jelölt meg a nemzetközi jelentőségű, ún. ramsari területek közé. Az egyezményt aláíró országok száma mára száz fölé emelkedett, s a hatálya alá tartozó vizes terület pedig közel 80 millió négyzetkilométer. Az egyezmény elfogadásának évfordulóján tartjuk A VIZES ÉLŐHELYEK NAPJÁt.

   Hivatalos nevén az egyezmény a nemzetközi jelentőségű vizes területekről, különösen, mint a vízimadarak élőhelyeiről a természetvédelmi államközi megállapodások legrégebbike.

Századunk második felében a vizes területek átalakításának, pusztulásának felgyorsuló üteme eredményezte azt a nemzetközi összefogást, mely e szerződés létrehozásához vezetett. Több mint harminc éves története során az egyik legdinamikusabban fejlődő egyezményként fokozatosan szélesítette ki tevékenységét és a jelenleg 157 aláíró ország, számos nemzetközi partner társadalmi szervezet (BirdLife International, WWF és az IUCN), valamint más egyezményekkel kiépített működő kapcsolatrendszer feljogosítja, hogy a vizes területek, valamint a vízi ökoszisztémák megőrzése érdekében globális szinten lépjen fel. Eredetileg a rohamosan csökkenő vízimadár-állományoknak kívántak a csatlakozó országok védelmet biztosítani. A tapasztalatok azonban hamar rávilágítottak arra a tényre, hogy önmagában az élőhelyek védelme nem elegendő, magát az ökológiai rendszert kell megőrizni, amely képes az ott előforduló fajok eltartására.

Az egyezmény meghatározásai

"Wetland"-nek, azaz vizes élőhelynek nevezzük azokat a területeket, ahol a természeti környezet és az ahhoz tartozó növény- és állatvilág számára a víz az elsődleges meghatározó tényező. Ahol a talajvíz szintje a felszín közelében van, vagy ahol a talaj időszakosan vagy állandóan vízréteggel borított, sokfelé megtalálhatók. Világméretű megállapodás lévén az egyezmény meglehetősen széles megfogalmazást alkalmaz a vizes területek meghatározására, mely a következő:

"mocsarak, ingoványos és tőzeges területek, vagy vízi élőhelyek, melyek lehetnek természetesek, mesterségesek, ideiglenesek, és állandóak, folyó- vagy állóvizek, édesvizűek avagy félsósak (brakkvíz) és sósak ide értve azon tengeri területeket, melyek mélysége nem haladja meg a hat métert apály idején."

Ugyanakkor a vizes területek:

"magukba foglalhatják a parti, tengerparti részeket közvetlenül a vizes élőhely területe mellett, valamint szigeteket és apály idején hat méternél mélyebb tengervíz testeket is, melyek a vizes élőhely területén belül vannak. "


Nemzetközi szinten általánosan öt nagy csoportot különítenek el osztályozásuknál:

- tengeri élőhelyek (partvidéki vizes területek tengerparti lagúnákkal, továbbá sziklás partok és korallszirtek);
- deltákhoz kapcsolódó élőhelyek (delták, árapály mocsarak, és mangrove mocsarak);
- tavi élőhelyek (tavakhoz kapcsolódó vizes területek);
- folyó menti élőhelyek (vízfolyások mentén);
- mocsári élőhelyek (mocsarak, lápok és náddal borított fertők).

További csoportot alkotnak az ember által létrehozott vizes élőhelyek, melyek közé a hal-, kagyló vagy garnélarák-nevelő tavak és tengerparti területek (akvakultúrák), mezőgazdasági tavak, öntözött mezőgazdasági területek, sólepárlók, víztározók, bányatavak, szennyvízülepítő tavak és csatornák tartoznak.

  A ramsari területeket 40 különböző vizes élőhely típusba vagy azok kombinációjába sorolják. A fenti diagram az Európában leggyakrabban bejegyzett elsődleges vizes élőhely típusok számát veti össze a világ fennmaradó részén bejegyzett hasonló vizes élőhely típusok számával. Összehasonlításként, íme egy diagramm arról, hogy a hazai ramsari területeknél mely élőhelyek hányszor szerepelnek, mint az adott terület szempontjából elsődleges fontosságúak

A - Állandó sekély tengeri vizek, melyek apálykor nem mélyebbek 6 méternél; ide tartoznak a tengeröblök és szorosok.

E - Homokos, kavicsos vagy köves partok; ide tartoznak a homokzátonyok és –szigetek, dűnerendszerek.

F - Torkolatok vizei; ide taroznak a torkolatok állandó vizei és a delták torkolati rendszere.

G - Árapály zónabeli iszap-, homok- és sós felszínek.

J - Parti brakk/sós lagúnák, melyeknek legalább egy keskeny kijárata van a tengerre.


Szárazföldi vizes élőhelyek

M - Állandó folyamok/folyók/patakok, beleértve a vízeséseket.
O - Állandó édesvizű tavak (8 ha fölött); beleértve a nagy holtágakat.
P - Szezonális/időszakos/édesvizű tavak (8 ha fölött); beleértve az ártéri tavakat.
R - Szezonális/időszakos sós/brakk/szikes tavak és felszínek
Sp - Állandó sós/brakk/szikes mocsarak/pocsolyák
Ss - Szezonális/időszakos sós/brakk/szikes mocsarak/pocsolyák
Tp - Állandó édesvizű mocsarak/pocsolyák; kistavak (8 ha alatt), mocsárrétek, mocsarak vízből kiemelkedő növényzettel, melyek a vegetációs periódus túlnyomó részében vízhez kötöttek.
Ts - Szezonális/időszakos édesvizű mocsarak/pocsolyák; beleértve a préritavakat, időszakosan elöntött réteket, sásréteket.
U - Nem erdősült tőzegesek; beleértve a bokros vagy nyílt tőzegterületeket, mocsarakat, lápokat.
W - Bebokrosodott vizes területek; bokrosodott mocsarak, bebokrosodott édesvizű mocsárrétek, bokros karr, égeres sűrűk.
Xf - Édesvizű, fás növényzettel benőtt vizes területek; beleértve az édesvizű mocsárerdőket, időszakosan elárasztott erdőket, fás növényzettel benőtt mocsarakat.


Ember által létrehozott vizes élőhelyek

1 - Akvakultúra (pl. hal, rák) tavak
4 - Időszakosan elárasztott mezőgazdasági területek.
6 - Víztározók; tározótavak, vízerőművek (általában nagyobbak, mint 8 ha).
9 - Csatornák, lecsapoló csatornák, árkok.

Az egyezmény részes feleinek kötelezettségei

  Az egyezmény legfontosabb célja a vizes élőhelyek megőrzése, fenntartható vagy bölcs hasznosításuk elősegítése és az erre vonatkozó megfelelő jogi, intézményi és együttműködési keretek biztosítása. A vizes területek erőforrásainak hasznosítását olyan módon célozza meg, melyek egyúttal azok ökológiai jellegét nem befolyásolják, tehát a rövid távú kizsákmányolás helyett a hosszabb távú, fenntartható hasznosítás a célja.

Kiemelkedő jelentőségű a nemzetközi jelentőség feltételei közül az, amelyik valamely vízimadár faj vagy alfaj egy populációjának 1%-os értéket elérő állományokat veszi alapul. Hazai ramsari területeinken a következő fajok világ- vagy európai populációjának 1%-a (vagy sok esetben még több is) fordul elő:

nagy kócsag: Hortobágy;
vetési lúd: Balaton, Tatai-tavak;
nyári lúd: Rétszilasi-halastavak, Balaton, Velencei Madárrezervátum és Dinnyési Fertő, Kis-Balaton, Felső-Kiskunsági Szikes Puszták, Nyirkai-Hany;
nagy lilik: Hortobágy, Rétszilasi-halastavak, Balaton, Velencei Madárrezervátum és Dinnyési Fertő, Felső-Kiskunsági Szikes Puszták, Tatai-tavak, Biharugrai-halastavak, Nyirkai-Hany;
tőkés réce: Biharugrai-halastavak;
dankasirály: Hortobágy;
daru: Hortobágy, Kardoskúti Fehér-tó, Bodrogzug;
füstös cankó: Biharugrai-halastavak;
pajzsoscankó: Hortobágy;
nagy goda: Hortobágy, Kardoskúti Fehér-tó;