Fehér Dániel
(Nagymórichida–Tekepuszta, 1890. október 27. – Sopron, 1955. február 16.) erdőmérnök, mikrobiológus, növényfiziológus, botanikus.
A mikroorganizmusok élettanával kapcsolatos talajbiológiai kutatásaival nemzetközi hírnevet szerzett magának. A biológiai tudományok doktora (1952), 1954-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt.
Munkássága
Az erdészeti botanika, a növényélettan és a növényökológia tudományán keresztül jutott el munkásságának legkiemelkedőbb területéhez, a különféle talajtípusokban élő mikroorganizmusok életfolyamatai és a növények táplálkozása közötti összefüggések vizsgálatához.
Számos kísérletet végzett a talajok kémiai és biológiai összetételére (nitrogén-, humusz-, foszfor-, káliumtartalom), elektromos vezetőképességére, a talajélettanra és a talaj lélegzésére vonatkozóan.
Többek között megállapította az éghajlati
hatások előidézte, a talajban fellépő időszakos változások természetét,
s rámutatott a talaj szüntelen, periodikus változásainak hátterében
álló biológiai törvényszerűségekre.
Különösen behatóan foglalkozott az
erdei talajok és a fák élettartamának összefüggéseivel. Az 1930-as évek végétől folytatott sugárbiológiai kísérletei során az élő természetben előforduló radioaktív elemeket vizsgálta, s felismerte a kozmikus sugárzás
egyes növényélettani hatásait, valamint azokat az élő növényi
szervezetekből sugárzó hatásokat, amelyek mibenlétére a tudomány mind a
mai napig nem talált választ. Manninger G. Adolffal együtt irányította az 1938–1944 között működő fürgedi talajbiológiai laboratórium megszervezését. Közreműködött a kisújszállási
talajélettani kísérleti állomás üzembe állításában is. Élete során
tucatnyi könyve és kétszáznál több tanulmánya jelent meg magyar és
külföldi szakfolyóiratokban, s több nemzetközi biológiai konferencián
képviselte a magyar tudományosságot.
Tudományos eredményei elismeréseként 1954-ben a Magyar Tudományos Akadémia
levelező tagjává választották. Emellett levelező tagja volt a Finn
Természettudományi Társaságnak és a Finn Erdészettudományi Társaságnak,
1951-től pedig a Magyar Mikrobiológiai Társaság vezetőségi tagja.
Főbb művei
- Erdészeti növénytan I–III., Sopron, 1929–1935. (Mágócsy-Dietz Sándorral)
- A szerves vegytan elemei, különös tekintettel azoknak biológiai vonatkozásaira, Sopron, 1930. (Vági Istvánnal)
- Untersuchungen über die Mikrobiologie des Waldbodens, Berlin, 1933.
- Recherches sur la microbiologies de sols desertiques, Paris, 1939.
- A Szaharán keresztül, Sopron, 1943.
- Talajbiológiai módszerek, Budapest, 1944.
- A talajlakó baktériumok és gombák vizsgálatára alkalmas módszerek, Budapest, 11953.
- Talajbiológia, Budapest, 1954.
Kommentáld!