Dr. komlóskeresztesi báró Fejérváry Géza Gyula Imre (Budapest, 1894. június 25. – Budapest, 1932. június 2.) zoológus, paleontológus.
Életrajza
Fejérváry Géza Gyula, a 19-20. század fordulóján alkotó három neves magyar herpetológus egyike volt (Méhelÿ Lajos, illetve Bolkay István
mellett). Képességei, tudása és széles látóköre a legszebb tudományos
karrierre predesztinálták, azonban a sors akarata derékba törte ezeket a
reményeket, hiszen élete delén, 38 éves korában tragikus hirtelenséggel
ragadta el a halál. Fejérváry a biológia mélyebb összefüggéseit, a
folyamatok okait, és törvényszerűségeit kutató tudós típusát
testesítette meg, akitől távol állt a dogmatizmus, ahogyan a bölcselet
és a lélektan is. Nem így a szépirodalom, hiszen üres óráiban szívesen
olvasta Dante, Ewers, vagy Schiller műveit eredetiben, és nem utolsó
sorban ezért az élményért tanult meg kiválóan számos nyelvet.
Fejérváry 1894. június 25-én született Budapesten egy főnemesi család sarjaként. Nagyapja, Fejérváry Géza,
I. Ferenc József császár és király bizalmasa, gyalogsági tábornok, majd
később a Monarchia hadügyminisztere és végül egy rövid ideig
Magyarország miniszterelnöke is (Boros & Dely 1968), aki 1862-ben az
osztrák, majd 1875-ben a magyar bárói méltóságot nyerte el, illetve
számos kitüntetést (Mária Terézia-rend gyémántokkal ékesített keresztje,
Szent István-rend nagykeresztje, stb.) is kapott az uralkodótól. Apja,
báró Fejérváry Imre,
Pécs város főispánja, míg édesanyja Szilassy Laura Erzsébet volt. Ilyen
családi háttér mellett nem csoda, ha diplomatának szánták, ám Fejérváry
már gyermekkorától kezdve rajongott a zoológiáért és ezen belül első
sorban a herpetológiáért, így a reményteljes külügyi karriert kutatói
pályára cserélte.
Rokonsági kapcsolatai miatt már fiatalon hosszabb időszakokat
tölthetett Ausztriában, Olaszországban, Franciaországban és Svájcban,
melyek közül az utóbbi országban a családnak egy kis falusi birtoka volt
Bexben, Waadtlandban, így Fejérváry itt tölti ifjúsága nagy részét,
főleg a szünidőket (Fejérváry 1932). Gyerekként édesanyja kísérte el a
fiatal herpetológust a gyűjtőutakra, majd 1909-ben már a nála 7 évvel
idősebb Bolkay lesz útitársa ezeken a kirándulásokon. Ekkor kötnek egy
életre szóló barátságot, amely 21 évig – Bolkay haláláig tart (Fejérváry
1930). Ezeknek a gyűjtőutaknak az eredményeképpen születik meg első
publikációja, amely német nyelven, közel 50 oldalnyi terjedelemben
tárgyalja a Rhone völgyének herpetológiai viszonyait. Az ekkor még csak
15 éves Fejérváry ezt a munkát tette le nagyapja asztalára, amikor az
idős katonát halmozták el a solferinói csata 50 éves jubileumának
alkalmából. A fiatal herpetológus tanulmányait ez idő tájt a Bécsi
Theresianumban, a Pécsi Cisztercita Főgimnáziumban, illetve a Budapesti
Ferenc József Nevelőintézetben végzi. Eközben persze Fejérváry és Bolkay
további gyűjtőutakat tett, ahogy 1911-ben Erdélyben is együtt járnak
gróf Kornis Károly birtokán. Itt történt a következő mulatságos eset is,
amelyet Fejérváry (1932) maga mesél el. Egy alkalommal a két jó barát a
korabeli arisztokrácia asztaltársasága közé csöppent a szentbenedeki
kastélyban, ahol jelen volt az akkori miniszterelnök, gróf Bethlen
István édesanyja is. Akkoriban a kívülállók nem sokat tudtak a zoológiai
kutatások irányáról és céljairól, így amikor az idős hölgy meghallotta
Fejérváry nevét, részvétteljes leereszkedéssel felsóhajtott: „- Ah,
tehát Ön az a békanyúzó!” A két herpetológus persze jót mulatott ezen az
eseten.
Időközben Fejérváry fantasztikus nyelvtehetsége révén számos nyelven
kiválóan megtanult, mert a szépirodalom mellett, eredetiben szerette
volna tanulmányozni a külföldi szakirodalmat is. Ezek között is egyik
kedvence Lamarck "Philosophie zoologique" című műve, amelynek hatására
meggyőződéses lamarckista lett. Így azután mire elvégzi 1912-ban a
gimnáziumot, kiválóan megtanul angolul, franciául, németül, olaszul,
hollandul, portugálul és spanyolul is. Ezen kívül természetesen a
gimnáziumban alapvető jártasságot szerzett az ógörög és latin nyelvekben
is, még élete vége felé oroszul tanult (Boros & Dely 1968, Versluys
1932). A gimnázium befejezésekor már 10 publikációval dicsekedhet,
melyek közül az egyik, a már akkor is tekintélyesnek számító
Zoologischer Anzeiger-ben jelent meg.
Fejérváry ezután beiratkozott Budapesten az egyetemre, ahol
zoológiát, majd egy darabig orvostudományt hallgatott (Pongrácz 1932).
Kedvenc tanára idősebb Entz Géza lett, ám az idős tanár előadásait csak két évig hallgathatta, majd annak nyugdíjba vonulása után egy évre ifjabb Entz Géza és végül Méhelÿ Lajos
veszi át a katedrát. Eközben 1913-tól már a Magyar Nemzeti Múzeumban
nem hivatalosan átveszi a herpetológiai gyűjtemény gondozását (Pongrácz
1942), illetve egy rövid ideig az egyetemen Méhelÿ professzor
asszisztenseként (1915-1916) is feltűnt.
Méhelÿ kora legnagyobb magyar zoológusa volt és emellett igen
karizmatikus és szuggesztív egyéniség is. A professzor diákjai közül
kiválogatta a 6-7 leglelkesebbet és legtehetségesebbet, akiket maga köré
gyűjtött, és akikkel intenzíven foglalkozott. Az ő általa kiválasztott
diákokból kerültek ki a következő évtizedek legjelesebb magyar
zoológusai, köztük Bolkay István herpetológus és mammalógus, Lángh Aranka Mária herpetológus, Éhik Gyula mammalógus, Kormos Tivadar paleontológus, Leidenfrost Gyula ichthylogus és tengerbiológus, Geduly Olivér herpetológus, Szabó-Patay József
himenopterológus, valamint Fejérváry Géza is (Fejérváry 1932, Boros
& Dely 1968). Méhelÿ azonban neodarwinista volt, míg Fejérváry
meggyőződéses lamarckista, és bár a herpetológia kapcsán közel kerültek
egymáshoz, és bár az idős tanár oknyomozó szemlélete nagy hatással volt a
fiatal tanítványra, idővel mégis eltávolodtak egymástól.
1916-ban Fejérváry hivatalosan is átveszi a Magyar Nemzeti Múzeum
herpetológiai gyűjteményének kezelést, illetve ugyanebben az évben
befejezi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd 1917-ben
itt szerez doktori címet is. 1917. október 8-án feleségül veszi Lángh
Aranka Mária herpetológust, akitől 1920 és 1922 között két gyermeke
született, Zsolt és Aranka (Dely 1988). 1918-ban, 24 éves korában
jelenik meg a fosszilis Varanidae-ről és Megalanidae-ről szóló több, mint 100 oldalas munkája, amelyben Lamarck
nézeteit próbálta igazolni. Ez a ma is alapműnek számító értekezés,
hozta meg valószínűleg a fiatal zoológus számára 1920-ban a neves
professzornak, H. F. Osborn-nak a New York-i Columbia Egyetemre való
meghívását egy instruktori állás betöltésére. Fejérváry ezt az állást
nem fogadta el, ahogyan a báró Nopcsa Ferenc paleontológus által később
kieszközölt professzori katedrát sem a Kalkuttai Egyetemen.
1924-ben a pécsi Erzsébet Tudományegyetem állatföldrajzból habilitálja.
Fejérváry székfoglaló előadását a zoogeográfia tárgyáról és módszereiről
tartja, amelyben oknyomozó szemléletét jól tükrözően úgy nyilatkozik,
hogy: „A zoogeográfiát csakis paleontológiai és bionómiai
megvilágításban lehet érdemlegesen tárgyalni.” Ugyanebben az évben
Eichstätt-ben, a Paleontologische Gesellschaft kongresszusán tartott
előadásában támadja a Dollo-féle második törvényt, amely szerint a
törzsfejlődés szaggatott, visszafordíthatatlan és behatárolt. Eszerint,
ha egy szerv a törzsfejlődés során elvész, az már nem szerezhető vissza,
és ha a funkciója újra szükségessé válik, akkor a szervezet másként
pótolja azt. Fejérváry állításait a herpetológiából vett példákkal
igyekezett igazolni, majd az előadás után hosszas vita alakult ki a
témában, amelyhez a kor legnevesebb szakemberei is hozzászóltak, mint
például Jaekel, Abel, Versluys, Nopcsa és mások.
1926-ban nagy veszteség éri, hiszen bécsi kollégája és barátja, Paul Kammerer
öngyilkos lesz. A két herpetológust sok éves barátság kötötte össze,
mindketten meggyőződéses lamarckisták voltak, és mint ilyen esetekben
lenni szokott előszeretettel támaszkodtak egymás kutatási eredményeire.
Fejérváry 2 magyar nyelvű nekrológban is megemlékezett bécsi
kollégájáról (Fejérváry 1926a, 1926b). 1927-ben jelenik meg a magyar
zoológus egyetlen önálló könyve, az „Élet, szerelem, halál”, amelyben a
tudós a biológiai általános műveltséget igyekszik népszerűsíteni. Ez a
munka önmagában is igen jól mutatja Fejérváry széles műveltségét és
biológusi kvalitásait. Ugyanebben az időben zajlott a neves angol
darwinistával, Sir Arthur Keith-szel folytatott vitája is, amely magyar
nyelven is megjelent a Természettudományi Közlöny Pótfüzeteiben (Kádár 1983).
1928-ban a máltai
kormány meghívására zoológiai expedíciót szervez Máltára és a környező
szigetekre, ahol 2 hónapot tölt, és ahová felesége, illetve Kieselbach Gyula
is elkíséri. Szeretne Észak-Afrikába is kutatni, hogy a máltai és
dél-olasz szigeteken élő fajok eredetét is kiderítse, de a gazdasági
világválság megakadályozza ebben.
1930-ban kinevezik a pécsi Erzsébet Tudományegyetem
nyilvános rendkívüli tanárává. Méhelÿhez hasonlóan Fejérváry is
tanítványokat gyűjt maga köré, akik közül majd a következő zoológus
generáció tagjai kerülnek ki, mint amilyen Szunyoghy János, Rásky Klára, Kretzoi Miklós, illetve Vasvári Miklós
is volt (Keve & Marián 1972-1973, Kádár 1983). Vasvári tehetségére
és kiváló szaktudására először Fejérváry figyelt fel Vasvári bár főleg ornitológusként működött, azonban a doktori értekezését a zöld gyík formakörről írta, amely munkájában Olaszországból
egy új alfajt, a fejérvaryi-t írta le, és amely ma is a Lacerta
bilineata érvényes alfajának számít (Keve & Marián 1972-1973). Ekkor
azonban újabb nagy veszteség éri, mert oly sokévi közös küzdelem és
szakmai munka után, kedves kollégája és barátja, Bolkay István is öngyilkos lesz Szarajevóban. Megírja magyar, illetve német nyelven
is Bolkay nekrológját, de a terjedelmesebb német nyelvű megemlékezést
már a bécsi lap szerkesztőinek kell befejezni, mert Fejérváry 1932.
június 2-án egy epehólyag műtét utáni komplikációkban, 38 éves korában váratlanul meghal.
Hirtelen távozása miatt több munkája maradt befejezetlen, amelyeket
felesége igyekezett a rendelkezésre álló jegyzetek alapján befejezni és
kiadatni. Ekkor jelenik a az újabb több mint száz oldalas munkája a
fosszilis és recens
Megalanidae és Varanidae-ről. Sajnos végleg befejezetlen maradt a
fiatal zoológus nemzedék számára íródó nagy munkája, a „Handbuch der
gesamten Zoologie”, amely az állatvilág recens és fosszilis rendjeit is
tárgyalta volna. Ennek a műnek sajnos csak a bevezetője készült el, ám
azt a pécsi egyetem rektora kiadatja.
Jellemző agilitására, hogy Ő a 10. Nemzetközi Állattani kongresszus
titkára, 1925-1927 között az „Állattani Közlemények”, illetve 1921-1927
között a Paleontologica Hungarica szerkesztője, de Fejérváry szerkeszti a
„Szabad Egyetem” című természettudományos ismeretterjesztő folyóiratot
is, és a „Pesti Hírlap” állandó tudományos munkatársaként is működött.
Szakmai elismertségét jól mutatja, hogy mind a Société Zoologique de
France, a washingtoni National Geographic Society,
a Paleontolgische Gesellschaft tagjai, mind a Malta Historical and
Scientific Society tiszteletbeli tagjai közé is beválasztották (Pongrácz
1932, Versluys 1932).
Művei
- Fosszilis békák a püspökfürdői praeglaciális rétegekből (Bp., 1917)
- On the primary and secondary dermal bones of the skull (Berlin, 1922)
- Über Erscheinungen u. Prinzipien der Reversibilität in der Evolution u. das Dollosche Gesetz (Berlin, 1925)
- Fejérváry, G. Gy. (1926a): Paul Kammerer. – Állattani Közl. 23 (1-2): 96-99, 135-136.
- Fejérváry, G. Gy. (1926b): Egy világhírű életbúvár tragédiája.
Kammerer Pál életpályája. – Pesti Hírlap 1926. szeptember 30.: p. 9.
- Élet, szerelem és halál. Biológia (Bp., 1927).
- Fejérváry, G. Gy. (1930): Bolkay (1887 március 29 – 1930. augusztus 17.). – Állatatni Közl. 27 (3-4): 208-211.
- Fejérváry, G. Gy. (1932): Stephan J. Bolkay (29. März 1887 bis 17. August 1930). - Verhandl. Zool.-Bot. Ges. Wien 82: 34-51.
Kommentáld!