A városiasodás fenntartható kezelése új kihívások és lehetőségek tárházát nyitja meg előttünk az élelmezési és mezőgazdasági rendszerek újrahangolásához, melyek a városi és vidéki életterek előnyére válhatnak. Ezt mondja ki egy új elemzés, melyet a Nemzetközi Élelmezéspolitikai Kutatóintézet (IFPRI) és az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) közösen jegyez.

A városban élők élelmiszerigényeinek kielégítése jövedelemtöbblethez juttathatja a vidéken élőket, akik többségükben kis családi gazdálkodók, emelte ki a FAO főigazgatója José Graziano da Silva. „Ez pedig munka- és fejlődési lehetőségeket teremt azok számára, akik nem hagyják el a vidéket a fejlődő világban.” „A városok növekvő igénye azonban nem jelent automatikusan előnyt a kistermelők számára,” tette hozzá.

A Globális élelmezéspolitikai jelentés, melynek fő fejezete a FAO szakértőitől származik, számtalan, a városiasodás okozta változást számba vesz. A jelenség a legerősebben Afrikában lesz érezhető, ahol 2030-ra a kontinens nagy léptékben gyarapodó lakosságának többsége városokban lakik majd. Világszerte mintegy 2,5 milliárddal többen választják életterüknek a városokat – 90 %-uk Afrikában és Ázsiában. „A városban élő szegények a vidékiekhez képest sokkal sérülékenyebbek az élelmiszerárak változására, és alapvetően jövedelmük nagyobb részét költik élelmiszerre,” mondta Shenggen Fan, a kutatóintézet főigazgatója.

1950-ben New York volt a világ egyetlen városa, ahol 10 milliónál többen laktak, ma 28 ilyen megapolisz van. Hat kivételével mindegyik fejlődő országban található. Az urbanizáció Afrikában a leggyorsabb, az infrastruktúra azonban képtelen megbirkózni a népességnövekedéssel. Afrika legnagyobb városában, a 21 milliós Lagosban próbáltunk megérteni egy keveset abból, hogy működik egy óriásváros a harmadik világban. Szemétre épült bádogvárosok: a remény helyei.

Az értéklánc újraépítése

A kölcsönösen, mindenki számára előnyös fejlődéshez az értékláncokat és élelmezési rendeszereket hatékonyabbá és nyitottabbá kell tenni, állapította meg az elemzés. „Jobb utak, megbízható és szélesebb körű áramellátás, hűtött áru szállítása és megbízható tárolási kapacitások jelentik ennek a kulcsát,” emelte ki Graziano da Silva, hozzátéve, hogy ezáltal a gazdák magasabb értékű és táplálóbb árut tudnának termelni. Minőségi aggályok miatt a fejlődő országokban a helyileg termelt áruval szemben gyakran az importot részesítik előnyben. A helyi élelmiszer-értéklánc vertikális integrációja (melybe beletartozik többek között a feldolgozás, értékesítés javítása) jelentheti a megoldást, mely egyben munkalehetőségeket is biztosít, amellett, hogy a mezőgazdasági szektor beruházás-teremtési képességén is nagyot lendít. 

A gazdák számára előnyös, ha közelükben a nem mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó tevékenységek is fejlődnek. Például a kisvárosok közelsége piacot jelenthet számukra. „Az erősebb városi-vidéki kapcsolatok révén a közeli városba költözők nem szakadnak el teljesen a vidéken maradt családtól, ahol viszont ez a kapocs felbomlik, a vidéki és városi területek is megsínylik,” figyelmeztet a FAO főigazgatója.

A csöndes forradalom

Az elemzésben a legfontosabb alapvető termények (burgonya, rizs és teff) értékláncát vizsgálták meg, hogy azok Banglades, Kína, India és Etiópia városaiba hogy jutnak el, és megállapították, hogy egy „csöndes forradalom” megy zajlik épp. A termelők új utak felé nyitnak, gyakran magasabb minőségű fajtákat preferálva a nagyobb hozamot biztosítokkal szemben, amiért viszont a városiak nagyobb árat hajlandók fizetni.
Új technológiák vannak terjedőben az aratás utáni feldolgozó szegmensben, mint a hűtött tárolók (többek között Indiában és Bangladesben), melyek révén a helyi pénzügyi rendszer is fejlődik, forrást kínálva jobb eszközök és vetőmagok vásárlásához. Vagyis, röviden összefoglalva, a jobb vidéki infrastruktúrával nem csak a helyiek, hanem a városban lakók is jól járnak.