Mégsem fekete lehetett a legkorábbi ismert ősmadár. Egy új tanulmány szerint az Archaeopteryx fehéres-világos színű tollazatának szélső része fekete volt.

Illusztráció az Archaeopteryx tollazatáról

Illusztráció: University of Manchester

„Eredményeink azt mutatják, hogy már a madarak kifejlődésének korai szakaszaiban kialakultak komplex tollazatminták” – közölte Roy Wogelius,  a Journal of Analytical Atomic Spectrometry című szakfolyóiratban megjelent tanulmány társszerzője, a Manchesteri Egyetem tudósa. A kutatók röntgensugarakkal vizsgálták meg egy 150 millió évvel ezelőtt élt Archaeopteryx fosszíliáit, és a maradványokban mintákba rendeződött pigment-nyomokat azonosítottak.

Az Archaeopteryx az eddig ismert legkorábbi és legprimitívebb madár: sajátos faj, amely átmenetet képez a madarak és a dinoszauruszok között. Tollazata hasonlóvá tette a mai madarakhoz, ugyanakkor csontva és fogai viszont a húsevő theropoda dinoszauruszok jellegzetességeit őrizték.

Összesen tizenegy Archaeopteryx  maradványait fedezték fel eddig kutatók, akik sokáig azt hitték, hogy a dinoszaurusz-madár tollazatának összetevői örökre megsemmisültek.

Tavaly azonban olyan toll-fosszíliákat találtak, amelyek a pigment-testeket – a festékek színét adó oldhatatlan, szilárd alkotórészeket – felépítő melanoszóma-sejtek nyomait tartalmazták. Azok alapján meg tudták határozni, hogy az ősmadár fekete tollakkal büszkélkedhetett, a teljes mintázatot azonban nem sikerült megrajzolniuk.

Annak érdekében, hogy részletesebb, átfogó képet kapjanak, Wogelius és kollégái szinkrotron-sugárzás alkalmazásával nemcsak a megkövült tollakat, hanem a lelet helyszínén, a környező sziklákon felfedezett pigmentációt is elemezte. (A  szinkrotron-sugárzás elektromágneses sugárzás, amelyet a  fénysebességhez közeli sebességgel mozgó elektronok vagy pozitronok hoznak létre.) Az azonosított, pigmentekkel kapcsolatba hozható vegyi anyagok segítségével aztán rekonstruálták az állat tollazatának pontos mintáját.

Kiderült, hogy Archaeopteryx nem fekete, hanem világos-sötét mintázatú tollazattal rendelkezett: a fehéres tollak széleit és végeit fekete sávok díszítették. „Az, hogy ezek a festékanyagok százötvenmillió éven át megőrződtek, rendkívülinek tekinthető” – idézte a LiveScience.com tudományos hírportál Phillip Manninget, a Manchesteri Egyetem őslénytankutatóját.

A tollak mintázatának megértése azért fontos, mert nemcsak az ősi teremtmények párzási rituáléira, hanem táplálkozási szokásaira és egészségi állapotára is következtetni lehet belőle.

Forrás: MTI