Fekete István
A könyv
Szeretem a könyvet. Valamikor régen
mélyen a szívemre szívtam az iskolakönyvek nyomdaszagát. Titokzatos, igaz
mélységek nyíltak ki előttem.
A történelem regény volt, a földrajz
útleírás, az olvasókönyv pedig muzsika.
Ugyanebben az időben már eljegyeztem
magam Sobri Jóskával, Verne Gyulával, Rinaldo Rinaldinivel - és még sok más nagy emberrel, akiknek a
nevét elfeledtem. De a nevek nem is fontosak. Az emberek közt széthintett
jóságnak, örömnek nincs neve, mint ahogy nincs neve az őszi ragyogásnak, a
ködös messzeségnek, a hullámnak, amikor a parthoz ütődik, a nád suttogásának,
vagy a simogatásnak. Amit nem felejtünk el soha, pedig sok kemény ütést régen
elfeledtünk ugyanezen idő alatt.
Elfelejtjük, hogy emberek mennek el
mellőlünk – örökre, - elfelejtjük az élet árkait, hová belehullott egy-egy
szív, aki szeretett bennünket; mindent elfelejtünk – de a jó könyvet éppen úgy
nem felejtjük el, mint magunkat.
Szeretem a könyvet, és hiszek benne.
Sokszor tudom, hogy nem igaz, de ezt mondani mégse merem, mert az a másik, aki
írta, álmában vagy ébren úgy is láthatta, ahogy leírta.
Szeretem a könyvet, és úgy nézek rá
mindig, mint a csodára. Mint elmúlt vagy
élő lelkek néma- vagy hangosfilmjére, titkos jelekbe zárt örömére vagy
fájdalmára.
Szeretem a könyvet és a tanácsait
követem.
Fekete István (1900.Január 25.-1970.Június 23.) író, számos ifjúsági regény és állati történetek szerzője.
Talán a legismertebb ifjúsági regénye a
Tüskevár (1957), mely két városi fiúról szól, akik a Balaton és a Zala
folyó csücskében töltik a nyarukat, ahol számos kalandban,
tapasztalatban lesz részük és megismerkednek a természet valódi
formájával. A fokozatos férfivá válás rögös útján segíti őket egy idős
férfi, Matula bácsi.
Ez a regény 1960-ban elnyerte a József
Attila díjat, majd 1967-ben filmet is készítettek belőle. 1959-ben
elkészült a Tüskevár folytatása, a Téli berek című ifjúsági regény is.
Ez a regény is, csakúgy, mint a Tüskevár, valamint a Vuk a kis róka
története felkerült a Top 100 legolvasottabb magyar regények listájára.
Gyerekkora
Fekete István Göllén született, Somogy megyében. Édesapja Fekete Árpád tanító, édesanyja Sípos Anna.
Az általános iskola első 4 osztályát
szülőfalujában, majd az ötödik osztályt már Kaposváron végezte. 1923-ban
elvégezte az első félévet a debreceni Gazdasági Akadémián, majd
1924-ben a magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián folytatta
tanulmányait, ahol 1926-ban mezőgazdászként végzett.
Élete és munkássága
1929. December 12.-én vette feleségül a bakócai belgyógyász lányát, Piller Editet, akivel az esküvő után Ajkára költözött.
1930-ban megszületik lánya, Edit, majd
1932-ben fia, István. Lánya 18 évesen apácának áll, fia pedig 1956-ban
külföldre költözik, ahol a mai napig is él.
Fekete István 1936-ban írta meg egy
regénypályázatra a Koppányi aga testamentumát, mely első helyezet lett.
Gyakran eljárt vadászni, olyan nagy emberekkel, mint Kittenberger
Kálmán, vagy gróf Széchényi Zsigmond. 1940-ben beválasztják a Kisfaludy
Társaságba, ahová nagyon szigorú elbírálás után kerülhetett be bárki is.
Hetvenedik életévében megkapja a Munka
Érdemrend arany fokozatát. Politikai nézetei miatt (antikommunista, és
az ezzel szemben álló hazaszeretet, istenhit, nemzeti érzés) több
lexikonban hiányosan, vagy egyáltalán nem szerepelt Fekete István.
Regényei
Bogáncs (1957)
Lutra (1955)
Vuk (1965)
Kele (1955)
Csí – és más elbeszélések (1940)
Hu (1966)
Fekete István egyéb regényei és rövid történetei
A Koppányi aga testamentuma (1937)
Zsellérek (1939)
Kittenberger Kálmán élete (1962)
Barangolások (1968)
Huszonegy nap (1965)
Tíz szál gyertya (1948)
Őszi vásár (1962)
Köd (1960) Gyeplő nélkül (1947)
Kommentáld!