Fekete István (1900.Január 25.-1970.Június 23.) író, számos ifjúsági regény és állati történetek szerzője.

Talán a legismertebb ifjúsági regénye a Tüskevár (1957), mely két városi fiúról szól, akik a Balaton és a Zala folyó csücskében töltik a nyarukat, ahol számos kalandban, tapasztalatban lesz részük és megismerkednek a természet valódi formájával. A fokozatos férfivá válás rögös útján segíti őket egy idős férfi, Matula bácsi.

Ez a regény 1960-ban elnyerte a József Attila díjat, majd 1967-ben filmet is készítettek belőle. 1959-ben elkészült a Tüskevár folytatása, a Téli berek című ifjúsági regény is. Ez a regény is, csakúgy, mint a Tüskevár, valamint a Vuk a kis róka története felkerült a Top 100 legolvasottabb magyar regények listájára.

Gyerekkora

Fekete István Göllén született, Somogy megyében. Édesapja Fekete Árpád tanító, édesanyja Sípos Anna.

Az általános iskola első 4 osztályát szülőfalujában, majd az ötödik osztályt már Kaposváron végezte. 1923-ban elvégezte az első félévet a debreceni Gazdasági Akadémián, majd 1924-ben a magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián folytatta tanulmányait, ahol 1926-ban mezőgazdászként végzett.

Élete és munkássága

1929. December 12.-én vette feleségül a bakócai belgyógyász lányát, Piller Editet, akivel az esküvő után Ajkára költözött.

1930-ban megszületik lánya, Edit, majd 1932-ben fia, István. Lánya 18 évesen apácának áll, fia pedig 1956-ban külföldre költözik, ahol a mai napig is él.

Fekete István 1936-ban írta meg egy regénypályázatra a Koppányi aga testamentumát, mely első helyezet lett. Gyakran eljárt vadászni, olyan nagy emberekkel, mint Kittenberger Kálmán, vagy gróf Széchényi Zsigmond. 1940-ben beválasztják a Kisfaludy Társaságba, ahová nagyon szigorú elbírálás után kerülhetett be bárki is.

1946-ban megtalálja az "ÁVÓ" és csaknem belehal a bántalmazásba: kiverik egy szemét, veséjét szétzúzzák, majd kidobják egy autóból. Két civil járókelő bukkan rá és viszi a János Kórházba, élete néhány órán múlik.Felgyógyulását követően '49-ig a Földművelésügyi Minisztérium munkatársa, majd az ekkor kezdődő "tisztogatások" ismét elérik: állást nem kap, könyveit listára teszik, kizárják a Magyar Írók Szövetségéből.

Két évig alkalmi munkákból él családjával, 1951-ben Kunszentmártonban kap tanári állást.Hívő katolikus, amikor a Szerb Antal utca és a Tárogató út sarkán lévő Szent Ferenc Lányai rendházból kilakoltatták az apácákat, hogy az épületből kommunista pártszékházat csináljanak, befogadta a kápolnát a lakásába.

Sztálin halála után "enyhült a szigor", munkássága folyamatosan egyre nagyobb elismerést vív ki magának.1955-ben már tankönyvként adják ki egyik művét, 1960-ban a Tüskevárért József Attila díjjal tüntetik ki.

Halála előtt néhány nappal odaítélik Neki a Munka Érdemrend aranyfokozatát.

1970. június 23-án a második infarktus elviszi.

Farkasréten temetik el, ám 2004-ben (végakaratának megfelelően, gyermekei kérésére) újratemetik szülőfalujában, Göllén.

Jókai után a második legolvasottabb magyar író, könyveit 300 kiadásban, több mint 17 millió! példányban adták ki magyarul és további három millió példányban idegen nyelveken, 22 országban!Azért lett "állatíró", mert nem hódolt be a rendszernek, s nem volt hajlandó "vonalas" könyveket letenni az asztalra.

Kitalált egy olyan írásformát, amelyben ember-, természet- és istenszeretetre tanított, nemzeti büszkeségre, humánumra nevelt generációkat.

Fia a következőket mondta róla:

"Apám írásait csak szívvel lehet érteni: nem is annyira érteni, inkább érezni kell - vallja ifjabb Fekete István. - Arra, aki megmutatja a szívét, azt sütik rá: szentimentális, pedig a szívnél nincs értékesebb. Egy népnek, egy országnak, egy családnak a sorsa áll vagy bukik rajta. Apám nem akart senkit tanítani, csak árnyaltan szerette volna bemutatni a jó és a rossz közötti különbségeket. Valaki azt mondta róla a temetésén, hogy szívébe mártott tollal írt. Mások úgy vélekedtek róla, hogy valami végtelen jóság sugárzott belőle, aki leült vele beszélgetni, öt perc múlva olyan érzése volt, mintha egy atyai jó baráttal kvaterkázna. Őszintesége, bölcsessége miatt magam is szinte bálványoztam."

Nekem pedig egyszerűen: EMBER.