Fekete István (1900.Január 25.-1970.Június 23.) író, számos ifjúsági regény és állati történetek szerzője.

Talán a legismertebb ifjúsági regénye a Tüskevár (1957), mely két városi fiúról szól, akik a Balaton és a Zala folyó csücskében töltik a nyarukat, ahol számos kalandban, tapasztalatban lesz részük és megismerkednek a természet valódi formájával. A fokozatos férfivá válás rögös útján segíti őket egy idős férfi, Matula bácsi.

Ez a regény 1960-ban elnyerte a József Attila díjat, majd 1967-ben filmet is készítettek belőle. 1959-ben elkészült a Tüskevár folytatása, a Téli berek című ifjúsági regény is. Ez a regény is, csakúgy, mint a Tüskevár, valamint a Vuk a kis róka története felkerült a Top 100 legolvasottabb magyar regények listájára.

Gyerekkora

Fekete István Göllén született, Somogy megyében. Édesapja Fekete Árpád tanító, édesanyja Sípos Anna.

Az általános iskola első 4 osztályát szülőfalujában, majd az ötödik osztályt már Kaposváron végezte. 1923-ban elvégezte az első félévet a debreceni Gazdasági Akadémián, majd 1924-ben a magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián folytatta tanulmányait, ahol 1926-ban mezőgazdászként végzett.

Élete és munkássága

1929. December 12.-én vette feleségül a bakócai belgyógyász lányát, Piller Editet, akivel az esküvő után Ajkára költözött.

1930-ban megszületik lánya, Edit, majd 1932-ben fia, István. Lánya 18 évesen apácának áll, fia pedig 1956-ban külföldre költözik, ahol a mai napig is él.

Fekete István 1936-ban írta meg egy regénypályázatra a Koppányi aga testamentumát, mely első helyezet lett. Gyakran eljárt vadászni, olyan nagy emberekkel, mint Kittenberger Kálmán, vagy gróf Széchényi Zsigmond. 1940-ben beválasztják a Kisfaludy Társaságba, ahová nagyon szigorú elbírálás után kerülhetett be bárki is.

1946-ban megtalálja az "ÁVÓ" és csaknem belehal a bántalmazásba: kiverik egy szemét, veséjét szétzúzzák, majd kidobják egy autóból. Két civil járókelő bukkan rá és viszi a János Kórházba, élete néhány órán múlik.Felgyógyulását követően '49-ig a Földművelésügyi Minisztérium munkatársa, majd az ekkor kezdődő "tisztogatások" ismét elérik: állást nem kap, könyveit listára teszik, kizárják a Magyar Írók Szövetségéből.

Két évig alkalmi munkákból él családjával, 1951-ben Kunszentmártonban kap tanári állást.Hívő katolikus, amikor a Szerb Antal utca és a Tárogató út sarkán lévő Szent Ferenc Lányai rendházból kilakoltatták az apácákat, hogy az épületből kommunista pártszékházat csináljanak, befogadta a kápolnát a lakásába.

Sztálin halála után "enyhült a szigor", munkássága folyamatosan egyre nagyobb elismerést vív ki magának.1955-ben már tankönyvként adják ki egyik művét, 1960-ban a Tüskevárért József Attila díjjal tüntetik ki.

Halála előtt néhány nappal odaítélik Neki a Munka Érdemrend aranyfokozatát.

1970. június 23-án a második infarktus elviszi.

Farkasréten temetik el, ám 2004-ben (végakaratának megfelelően, gyermekei kérésére) újratemetik szülőfalujában, Göllén.