Közel nyolcezer esztendővel ezelőtt a Kárpát-medence őslakossága nem az arany és a pénz bűvöletében élt. Mégis: számos olyan kincs kerül elő a tiszapüspöki határában több mint egy hónapja folyó feltáráson, ahol a régészek a Körös-kultúra nyomaira bukkantak. Csontváz nélküli koponya, istenszobor-töredék és egy szimbolikus jelentőséggel bíró agyagbalta mellett a kutatók a mintegy a tizenötezer négyzetméteres ásatási területet átkutatva megtalálták a Kárpát-medence legősibb díszített falú házát. Dr. Kertész Róberttel, a szolnoki Damjanich János Múzeum ásatásvezető régészével beszélgettünk.

– Pontosan hol folyik az ásatás? Milyen korok nyomait sikerült eddig azonosítaniuk?

– Az M4-es autópálya megelőző régészeti feltárásaihoz kapcsolódva Jász-Nagykun-Szolnok megyében jelenleg a szolnoki Damjanich János Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum régészei végeznek több helyszínen is ásatást. Az általam kutatott 19-es lelőhely Tiszapüspöki határában egy a környezetéből markánsan kiemelkedő területen található. Úgy gondoljuk, hogy, amikor a Tisza kiöntött ezt az ártér peremén található magaspartot nem érték el a legmagasabb árhullámok sem. Egy olyan sziget volt, ami kiválóan alkalmas a megtelepedésre, s egyfajta menedékhelyként is szolgált az itt élő emberek számára. Részben ez az árvízmentes környezet, részben pedig a Tisza közelsége adta ennek a területnek a jelentőségét, és ezt onnan is tapasztaljuk, hogy nagyon sok korszakot sikerült itt megtalálni.

– A területen feltárt objektumok, leletek közül melyek a legértékesebbek a régészet számára?

– Sikerült a Körös-kultúrának egy házát és az ahhoz kapcsolódó külső járószintjét azonosítanunk. A lakóház négyszögletes, kb. 7x5 méteres alapterületű, felmenő falú, nyeregtetős épület. Náddal fedhették és elég volt egyetlen egy szikra is ahhoz, hogy az egész porig égjen. A falat alkotó karók és oszlopok közét ágakkal fonták be, valamint náddal töltötték ki, végül mindkét oldalról betapasztották. Ennek a tapasztásnak a nyomait is sikerült megtalálnunk, hiszen jelentős részük vörösre égett, mert a ház úgy pusztult el, hogy leégett. Az egyik tapasztás maradványon díszítés nyomait tudtuk felfedezni. Úgy saccoljuk, hogy az épület kb. 30–40 évig állhatott.

Kijelenthetjük, hogy ez az épület a Kárpát-medence legkorábbi, kb. 7–8 ezer éves, díszített falú háza, s ebben a tekintetben ez egy nagyon jelentős felfedezés. Rábukkantunk még a kultúra temetkezéseire, amelyek kivétel nélkül szemetesgödrökben fordulnak elő. Továbbá megtaláltuk egy felnőtt egyén maradványait is, akit lefejeztek, hiszen csak a koponyája került elő az első nyakcsigolyával együtt.

– Számos kérdés merült fel bennem. Összeköthető-e a ház pusztulása és a kivégzett ember sorsa? Szándékosságról beszélhetünk, egyáltalán ki lehetett ez az ember? Korábbi kutatásai alapján elmondható, hogy rituális gyilkosságról van szó, vagy éppen egy bűntett megtorlásáról? Milyen eredmények mentén lehet kikövetkeztetni a válaszokat?

– Nagyon érdekes, hogy közvetlenül a ház mellett két nagy gödröt mélyítettek le. A keletre található 5-ös számúból termelték az épülethez és edényeik készítéséhez szükséges agyagot. (A Körös-kultúra nagyon szép, ugyanakkor változatos, archaikus kerámiával jellemezhető, amelyet kézzel készítettek és igen gyakran körömcsípésekkel díszítettek.) Utána ez feltöltődött azzal a tárgyi hagyatékkal, amit a ház népessége használt, illetőleg konyhahulladékkal (vad- és háziállatok csontjai, valamint kagylók és csigák) amelyeket elfogyasztottak. A másik objektumban, az épülettől nyugatra elhelyezkedő 208-as gödörben vannak a hullák, amelyben már az elpusztult ház maradványai is megfigyelhetőek, hiszen annak vörös omladékrétegét ugyancsak megtaláltuk itt.

A lefejezett ember kilétéről még nem tudunk sokat mondani. Csak munkahipotézis: lehetett akár egy őshonos mezolit vadász is, akit megölték, mert itt ólálkodott a közelben, figyelte őket jó szándékkal vagy rosszal, azt nem tudjuk. Az is lehet, hogy itt volt egy konfliktus, vagy ő gyújtotta fel a házat. A koponya mellett volt egy másik teljes csontváz, ami lényegében a ház omladékán feküdt zsugorított testtartásban. Az biztos, hogy az utóbbi a ház pusztulása után került a gödörbe. A lefejezett koponyák nagyon-nagyon ritkák, korábbi ásatásokból vannak erről említések, de ezeket mindig szkeptikusan fogadta a kutatás. Ez a mostani ásatás arról győzött meg bennünket, hogy tényleg előfordult, hogy lefejeztek valakit. Lehetséges, hogy koponya-kultusz részeként kerülhetett ide, egyfajta szakrális jelentőséggel bírhatott. Mindenesetre az antropológiai feldolgozás után már többet tudok mondani erről.

– Találtak kincseket, fegyvereket, egyéb használati tárgyakat, amelyek beszédesek lehetnek, és segíthetnek e kérdés feloldásában?

– Ez még egy boldog korszak, nem voltak fémek, így arany sem. A Körös-kultúra népessége egalitárius közösségekben élt, ahol nem volt differenciálódás. Ugyanakkor egy olyan leletet is találtunk, ami különösen érdekes tanúja e kornak. Nevezetesen egy formailag kőbaltára hasonlító agyagbaltát, melyet díszítettek. Ha egy kőbaltát utánoznak agyagból, az azt jelenti, hogy biztosan nem funkcionális eszköz volt, mivel agyagbaltával nem lehet csinálni semmit. Azt gondolom, hogy ez egy presztízstárgy volt, a település főnöke hatalma jeleként foghatta ezt a benyelezett, díszített agyagbaltát a kezében. Ez nagyon különleges, ilyen szimbolikus jelentőséggel bíró leletet még nem találtak a Kárpát-medencében.

– Akkor igazából az is előfordulhat, hogy éppen ennek a kisebb közösségnek a feje lakhatott a házban?

– Nagyon valószínű, hogy ebben a házban élt a főnök. A bizonytalanság talaján állunk pillanatnyilag, de ez az ön által megfogalmazott gondolat teljesen reálisnak tűnik. Mivel közvetlenül az épület melletti 5-ös gödörben találtuk meg a szóban forgó tárgyat, nagyon valószínű, hogy a ház egyik lakója volt az, aki ezt használta.

– Hogyan folyik tovább a kutatás, a régészeti munka?

– A ház nagyon közel fekszik a felszínhez, a jelenlegi felszíntől számítva kb. ötven centiméter mélységben találtuk meg az in situ omladékát. A szántás a patics egy részét el is vitte. Ez mutatja azt is, hogy nagyon sérülékeny a leletanyag, hiszen adott esetben egy mélyszántás során sok ilyen házat megsemmisíthettek. Augusztusban intenzív terepbejárásokat és geofizikai kutatásokat is fogunk végezni a területen, így azt is pontosan meg tudjuk majd, hogy hány ház állhatott ezen a lelőhelyen.

A hagyományos régészeti dokumentációt már elkészítettük, megtörtént a ház lézeres szkennelése is. Nagyon aprólékos, finom módszerekkel igyekszünk minden egyes információmorzsát azonosítani és feltárni. Régész munkatársaim Paluch Tibor és Magyar Zsolt. A napokban drónos légi fotózás következik utána pedig haladunk tovább az ásatással. Ez a ház ugye nem függőlegesen omlott össze, hanem kicsit oldalirányba. Fel fogjuk szedni először a lakóépület omladékát, majd feltárjuk a ház padlózatán található tárgyakat, edényeket. Egy része már most is látszik ezeknek. A következő bontási szinten lényegében felfedjük ezt a padlót és próbáljuk megtalálni a ház szerkezeti elemeinek a maradványait. Később szeretnénk készíteni egy háromdimenziós rekonstrukciót is, hiszen, ahogy említettem, ez a Kárpát-medence legkorábban díszített falú háza és azt hiszem a magyar régészetet, illetve az itt élő embereket is büszkeséggel töltheti el, hogy valamiben elsők vagyunk.

A Körös-kultúráról

„A Kárpát-medence jégkort követő évezredeit áttekintve egyértelműen megállapítható, hogy számos népcsoport megjelenéséről vannak ismereteink. Az egyik első eredményeképpen tűnt fel a balkáni kulturális és gazdasági gyökerekkel bíró Körös-kultúra is az Alföld déli, középső részén, illetőleg a Felső-Tisza vidéken. Egy komplex termelő gazdaságot jelenítenek meg, például búzaféléket termesztettek, valamint több háziasított állatot tenyésztettek (juh, kecske, szarvasmarha, sertés és a kutya). Észak felé haladva, a szubmediterrán környezeti határ perifériájára kerülve viszont egyre bizonytalanabbá váltak a terméshozamok. Megtapasztalták meddig érdemes ezt a területet megszállni, meddig termeszthetők, illetőleg tenyészthetők gazdaságosan az általuk hozott növények és állatok, továbbá hol húzódik tűrőképességük határa. Ezért is állhattak meg ezen a tájon és nem szállták meg teljesen a Kárpát-medencét. Azt is tudjuk róluk ugyanakkor, hogy kapcsolatba kerültek az őslakos mezolit népességgel, például Tiszapüspökin találtunk olyan mátrai kova nyersanyagot, pattintott pengéket, amelyek geológiai forrását a mezolit népcsoportok birtokolták. Egyfajta cserekereskedelem alakulhatott ki, feltehetőleg gabonát vagy háziasított állatot, esetleg kerámiát adhattak cserébe, ugyanis ezek mind ismeretlenek voltak a mezolitikumban.”

Bárány Krisztián

mno.hu