Egy új amerikai tanulmány eredményei szerint a szárazság és a talaj kimerülése miatt csökkent a népesség az európaiak érkezése előtt a csendes-óceáni Húsvét-szigeten, szemben a népszerű elmélettel, amely szerint társadalmi összeomlás előzte meg a hódítást.

Moaik a Húsvét-szigeten. (Fotó: AFP)

A richmondi Virginia Commonwealth University kutatói Christopher Stevenson vezetésével bizonyítékot találtak arra, hogy a sziget egyes vidékeinek élelemtermelése 1700 körül csökkent. Ezt azonban nem a társadalmi összeomlás, hanem a kevés eső és a rossz talajminőség okozhatta - olvasható az amerikai tudományos akadémia (PNAS) lapjának aktuális számában.

A Csendes-óceán délkeleti részén 1722-ben felfedezett Húsvét-szigetet - amelyet Rapa Nuinak is neveznek - polinéziaiak lakták a hódítás előtt. Több száz hatalmas kőszobor, a moaik tették híressé, ezért a sziget területének majdnem fele a világörökség része.

A sziget európai hódítás előtti története vitatott: egy ismert elmélet szerint a túlnépesedés és a fák kiirtása miatt a társadalom összeomlott. Más kutatók szerint a húsvét-szigeti lakosok száma az európaiak által behurcolt betegségek - a szifilisz, a tuberkulózis és a himlő - miatt fogyatkozott meg.

Stevenson és kutatótársai a sziget egyes területeinek földhasználatát vizsgálták meg az obszidián vulkanikus eredetű ásvány állapota alapján. Ezt az ásványt a Húsvét-sziget lakói sokféleképpen használták a mindennapokban.  A megmunkált obszidián felülete annál erősebben köti meg a vizet, minél hosszabb ideje van kitéve az időjárás viszontagságainak. Ebből indultak ki a tudósok, amikor az ásványból készült tárgyak korát állapították meg három területen.

Az egyik vizsgált terület a sziget legmagasabb hegyének, az 505 méteres Terevakának egy csapadékszegény oldalán fekszik. A kapott eredmények szerint körülbelül 1660-ig intenzíven művelték, 1722-re a művelés intenzitása a felére csökkent, és 1900-ig tovább mérséklődött.

Egy másik vizsgált terület ugyan sok csapadékot kapott, ám talaja erősen kimerült. A földhasználat nyomai 1710 után erősen megfogyatkoztak. Egy harmadik, a partoktól több mint négy kilométerre fekvő helyet évszázadokon át több-kevesebb intenzitással műveltek. Ezen a területen jó minőségű volt a talaj és elég eső is esett.

Stevenson szerint az adatok azt tanúsítják, hogy a földművelés döntően nem a népesség méretének, hanem az eső mennyiségének és a talajminőségnek volt a függvénye. Lehetséges, hogy a szűkülő földhasználat már az európaiak érkezése előtt az élelemtermelés visszaeséséhez, majd konfliktusokhoz vezetett, ám a sziget teljes társadalmának összeomlására nem találtak bizonyítékot.