Turócszentmárton
TURÓCSZENTMÁRTON (58 288
lakos) a Turóci-katlan északi részén terül el. A város jelenleg Turóc
közigazgatási, gazdasági és kulturális központja, és a városban székel
több szlovákiai kulturális intézmény (pl. a Szlovák Nemzeti Könyvtár
vagy a Matica slovenská).
TÖRTÉNELEM
Írásos emlékek a települést először 1284-ben említik. Martin városa
nemesi városka volt, amely nagymértékben függött a Révay nemesi család
tulajdonában lévő Sklabinya vára
uradalmától. A város a 18. századtól a Turóc megye székhelye volt.
Martin az 1848-as forradalmi évben kezdett fellendülni, mikor az
ébredező szlovák nemzeti, kulturális és politikai mozgalom központjává
vált. Ez a folyamat 1861-ben gyorsult fel, amikor itt dolgozták és
hirdették ki a szlovák politika első átfogó programját – a Szlovák nemzet Memorandumát.
A memorandum kihirdetésének legfontosabb eredménye a Matica slovenská megalakulása.
Ez a intézmény nagy szerepet játszott a szlovák kulturális életben
csakúgy mint több más intézmény, melyek Martinban születtek.
1918 októberében a Szlovák Nemzeti Tanács a Tatra banka épületében fogadta el a Turócszentmártoni Deklarációt.
Ebben a dokumentumban fejezte ki a szlovák nemzet a cseh nemzettel
közös állam alapítására, amely az Osztrák-Magyar Monarchia romjain épült
fel.
NEVEZETESSÉGEK
Martin történelmi központja nem nagy, csak egy központi sétálóutca és
néhány hozzá kapcsolódó mellékutca alkotja. A történelmi városrész
körülbelül a Szent Márton-templom (Kostol sv. Martina)
és az evangélikus templomnak helyet adó Memorandum tér (Memorandové
námestie) között terül el. A SzNF-tér (Námestie SNP) dominánsa a volt megyeháza, amely 1740-ből származik. Egy átfogó átépítés után ebben az épületben kapott 1983-ban helyet a Turóci Galéria amely a régió képzőművészetét mutatja be a gótikus korszaktól a 20. századig.
A Nemzeti ház (Národný dom) mellett található a Szlovák Nemzeti Múzeum 1908-as első épülete, amelyben jelenleg az Andrej Kmeť Turóci Múzeum
található. Ez a múzeum Túróc régió honismereti múzeumának a szerepét
tölti be. A Szlovák Nemzeti Múzeum másik épülete a Malá horán
található. Ez az épület 1932-ból származik, és jelenleg a Néprajzi Múzeumnak ad helyet.
Martin városában több szlovák híres személyiség született, és a
városban sok ismert író, költő, drámaíró és népművelő is alkotott.
Többüket a Nemzeti Temetőben helyeztek örök nyugalomra, amely nemzeti kulturális emlékmű.
KIRÁNDULÁSI ÖTLETEK
A népi építészet kedvelői semmiképpen ne hagyják ki a Szlovák Falumúzeumot,
amely a város déli részén található a Jahodnícke háje városrészben. A
Martinské holén található turistaház is kedvelt pihenőhely, innen
ugyanis érdekes gyalogtúrákat lehet megtenni több irányba.
Forrás: Vydavateľstvo Dajama
RÓZSAHEGY járási város
fekvése nagyon különleges. A város minden oldalról hegyekkel van
körülvéve – a Magas-Fátra, az Alacsony-Tátra és a Chočské vrchy bércei
utánozhatatlan látképet kölcsönöznek a városnak. Ružomberokot három
oldalról hegyek övezik, a táj csak kelet felé nyitott, ahol a
Liptói-katlanba megy át.
Rózsahegy
RÓZSAHEGY (30 200 lakos) ma a liptói régió alsó
részének (amely a Liptói-katlan legnyugatibb részét alkotja) a
központja. A város Szlovákia legnagyobb papíripari központja, és a
legfontosabb idegenforgalmi központok közé is tartozik.
TÖRTÉNELEM
A város gazdasági és kulturális fejlődését nagy mértékben
befolyásolta az a tény, hogy a város két fontos kereskedelmi út
keresztesődésén (az egyik a közép-szlovákiai bányavárosokból
Lengyelországba vezetett, a másik Kassáról Sziléziába Zsolnán és a
Szepességen keresztül) feküdt. A város ipartörténeti múltjában a papírgyártás játszotta a legnagyobb szerepet, ez mai napig a város jelképe.
NEVEZETESSÉGEK
A városnézést legcélszerűbb az Andrej Hlinka téren
(Námestie A. Hlinku) kezdeni, ahol a régmúltban a német telepesek
telepedtek le, és ezt a részt Rosenbergnek nevezték el. A tér
legértékesebb műemlékei közé tartozik a római katolikus Szent András-templom (Kostol sv. Ondreja).
A tér világi építészetének dominánsa a templom mellett álló városháza
épülete. A városháza déli részén volt régen található az a plébánia,
ahol A. Hlinka ténykedett. Az ő életére és tevékenységére emlékeztet Andrej Hlinka mauzóleuma,
amely a Szent Andás-templom déli hajója alatt található. A Hlinka tér
fölött található egy másik figyelemreméltó építészeti nevezetesség – a
helyi kálvária, amely a liptói régió egyetlen kálváriája.
KIRÁNDULÁSI ÖTLETEK
A Biely Potok városrészen keresztül eljuthatunk a Vlkolínec
településre, amely a népi építészet műemlék-rezervátuma. Ez a település
a Sidor domb déli lábánál terül el. Vlkolínec a népi épitészet
különösen figyelemreméltó oázisa, ezért nem meglepő, hogy 1993-ban
rákerült az UNESCO Világörökségének a listájára.
Forrás: Vydavateľstvo Dajama
STUBNYAFÜRDŐ (Turócteplic,
Turóchévíz) városa Közép-Szlovákia középső részén, a Turóci-medencében
(Turčianska kotlina) fekszik. A Nagy-Fátra (Veľká Fatra), a Kis-Fátra
(Malá Fatra), a Zsár-hegység (Žiar) és a Körmöci-hegység (Kremnické
vrchy) hegyvonulatai ölelik körül.
A fürdőpark
STUBNYAFÜRDŐ (lakosainak száma 7031) a legrégibb fürdővárosok közé
tartozik Szlovákiában. A vesebetegségeket, a vizeletkiválasztó rendszer
zavarait, valamint mozgásszervi megbetegedéseket gyógykezelnek itt. A korszerű fürdő wellness szolgáltatásai és az egész évben üzemelő SPA & Aquapark
38C˚-os termálvize felüdülést kínál a látogatóknak. A város a megfelelő
éghajlati viszonyoknak és a gyönyörű környezetnek köszönhetően a
pihenés és a feltöltődés keresett helyszíne. A szabadidős elfoglaltságok
számos fajtáját (turizmus, kerékpárturizmus, úszás, sízés) és gazdag
kulturális programokat kínál az egész év folyamán. Stubnyafürdő
egyszerűen a fürdőkultúra és a turizmus paradicsoma.
TÖRTÉNELEM
A városról szóló első írásos feljegyzés tulajdonképpen annak melegvízforrásairól tesz említést és 1281-ből maradt fenn, amikor ezt a területet a király Péter grófnak ajándékozta. A város történetének további mérföldköve a 1533-as év volt, amikor Stubnyafürdő Körmöcbánya (Kremnica) tulajdonába került. Ebben az időszakban a fürdőt megnyitották a nyilvánosság előtt, és nemcsak a fürdő, a város is épülni kezdett. 1948 februárját követően Stubnyafürdő a Turócteplic nevet kapta,
és 1949. február 20-án Körmöcbánya lemondott a fürdőre vonatkozó
jogairól. 1996-ban Stubnyafürdő harmadízben vált járási székhellyé,
melynek jövője az idegenforgalom fejlődésével függ össze.
NEVEZETESSÉGEK
A város domináns történelmi építményét Kék Fürdőnek (Modrý
kúpeľ) is nevezik, amelyet 1726-ban említenek először az írások.
Chylcius doktor tesz róla említés, aki ebben az időben itt kezeltette
magát. A Kék Fürdő egy 1728-ből származó kupolás neoklasszicista
építmény.
A város elmaradhatatlan részét képezi a fürdőpark is,
amelyet a 19. század második felében létesítettek. Gazdag növény- és
állatvilág népesíti be a parkot, és megtalálható itt egy gyönyörű
hársfasor is. Mindez gyógyító hatást fejt ki az ember lelkére, tökéletes
pihenést és kikapcsolódást biztosít. A fürdő meggyógyítja a testet, a
csodálatos parkban tett séta pedig a lelket.
A Kék Fürdő és az 5,7 ha kiterjedésű park a stubnyafürdői Szlovák
Gyógyfürdők, Rt. (Slovenské liečebné kúpele, a.s., Turčianske Teplice)
gondnoksága alá tartozik.
KIRÁNDULÁSI ÖTLETEK
Stubnyafürdő Mikuláš Galanda festőművész szülőhelye, és szülőházában ön is megtekintheti az itt található állandó kiállítást. Amennyiben Ön friss levegőre vágyik, javasolni tudjuk a kb. 3,5 órás sétát a Boróka erdőparkban (lesopark
Bôr). A túra a városközpontból indul, majd a fürdőparkon keresztül az
erdőparkban folytatódik. Van még egy másik lehetőség is – a kerékpár.
Két legyet üt egy csapásra – végigkerékpározza a Turóci kerékpárutat (Turčianska magistrála) és megnézi Szklabonya várát (Sklabinský hrad).
Forrás: Mesto Turčianske Teplice
Rózsahegy (Ružomberok) helyi részének a Fehér patak (Biely potok) az egyik leglátogatottabb szlovák tepelepülés VLKOLÍNEC kiindulópontja - a rendkívül figyelemreméltó népi művészeti oázisának, melyet az UNESCO Világ Kulturális és Természeti Örökségeinek a listájára is feljegyezték.
Népi művészet rezervátuma Vlkolínec
A település, melyet először 1376-ban említettek, mint Szlovákia egytelen községe nincs új építéssel terhelve
és az eredeti népi épületek egyedülálló urbanisztikus egységét alkotja.
Az ICOMOS összehasonlító tanulmánya alapján (A műemlékek és székhelyek
Nemzetközi Tanácsa) úgy értékelték, mint a Kárpáti ív ezen típusainak legjobban megőrzött székhelyét. Eredetileg favágók, pásztorok és földművesek települése volt.
Vlkolínec tipikus példája a hosszú udvaros kétsoros
utcáknak. A település megközelítőleg a közepén két utcára válik. Az
egyik az 1875-ből származó barokk-klasszicista rómaikatolikus Szűz Mária
Látogatásának templomához (Kostol Navštívenia Panny Márie) vezet, a
másik a Sidorovo hegyoldal lejtős telepére (1 099 m).
A település közepén a két leggyakrabban fényképezett objektum áll - az 1770-ből származó ácsolt kétszintes, kőlábazaton álló harangláb és az 1860-ból származó ácsolt kút.
A település védett épületei közé tartozik a 18. századi 45 faházikó
gazdasági házaikkal. Egyedülálló volt a felújításuk. Egy évben kétszer
kék, rózsaszín és fehér mészszínnel festették le őket.
A vlkolíni ház tipiklus példája a parasztház - a rózsahegyi Liptói Múzeum kiállított tárgyainak
az egyike. Az 1886-ban épített objektumot a nyilvánosság számára
1991-ben tették elérhetővé. A megőrzött belső elosztás és az enteriőr
berendezése a 19. század végi és a 20. század eleji település lakosainak
az életmódját hűen tükrözi. A Vlkolínec műemlékrezervátum többi épülete
lakott, 30 lakos él itt, tehát a látogatóknak meg kell elégedniük a
házak exteriőrjének a látványával.
Vlkolínec a Nagy-Fátra Nemzeti Park részét képezi. Kerékpárútvonal vezet
rajta keresztül és a számos faházikó tulajdonosa
szálláslehetőséget is
kínál.
Nyáron a számos rendezvény közül például a „Nedeľa vo Vlkolínci“
(Vasárnap Vlkolínec-ben) kelti fel az érdeklődést, amely mindig
augusztus elején kerül megrendezésre.
Forrás: Vydavateľstvo DAJAMA
Kommentáld!