A mintegy négyszáz kilométeres táv megtételével azt akarják
bebizonyítani négy ország lovasai, hogy a Kárpátok hegyi lova, a hucul
képes ekkora távolság megtételére.
Az Aggteleki Nemzeti Park
tájékoztatása szerint a 400 kilométeres hucul lovas túrát mintegy két
hét alatt teszik meg a lovasok, a túra a Gladiszów hucul ménes farmon
zárul. A kezdeményezés célja a hucul lovak ismertségének elősegítése, a
fajta ügyességének bemutatása.
A lovas túrán Magyarország,
Csehország, Szlovákia és Lengyelország lovasai vesznek részt, az
eseményt a Nemzetközi Visegrádi Alapítvány szervezi, a lovas túra az
Aggteleki Nemzeti Parkból indult el 30 lovassal.
A hucul - kisló -
nevét az Északkelet-Kárpátokban élő népről kapta. Ők tenyésztették ezt a
zömök, jó ellenálló képességgel rendelkező fajtát, amely a hegyi
viszonyokhoz is kiválóan alkalmazkodott. Figyelemreméltó a munkabírása,
az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében málhásállatnak használták.
A
hucul lovak tenyésztése a középkori hadászati igényeknek megfelelően
katonai irányítás alatt álló ménesbirtokon történt. Tudatos
fajtatenyésztésről az 1800-as évek végétől beszélhetünk.
A
fajtatenyésztésének bölcsője a mai Románia területén található Lucsina.
Itt indult meg a katonai célokat szolgáló tenyésztés az Osztrák-Magyar
Monarchia keretei közt. Az első világháború ideje alatt a tenyészet a
felső-ausztriai Waldhofba került. Az I. világháborút követő
béketárgyalások eredményeként a tenyészet az utódállamok közt
szétosztásra került, Lengyelország, Románia és Ukrajna kapta meg azt.
Ukrajna a neki járó tenyészanyagot nem vette át a lovak megszerzését
Csehszlovákia és Magyarország viszont fontosnak tartotta. Az így kapott
lovak a Veszprém megyei Bántapusztára kerültek.
A II. világháború után a
fajta tenyésztése megszűnt, egyedei szétszóródtak. Az országban
szétszóródott egyedeket Dr. Anghy Csaba a Fővárosi Állat és Növénykert
főigazgatója gyűjtötte össze és próbálta bemutató céllal tartani
munkahelyén. Ez a kis állomány jelentette a magját az Aggteleki Nemzeti
Park területén található hucul tenyészetnek, melyet 1988-óta az ANPI
külföldről vásárolt tenyészanyaggal is gazdagít.
A fajta
jellemzése: külleme jelentősen eltér más fajtákétól, a kultúrfajtákhoz
szokott szemű ember számára szokatlan a primitív fajtákra jellemző apró
termet, nehéz mégis szép alakú csontos fej, húsos pofák. Kicsisége
ellenére nem kelti csökött ló benyomását. A középhosszú gyakran hosszú
nyakat dúsan fedi a sörény mely vastagszálú a sűrű üstökkel együtt.
A
hát hosszú, széles, jólizmolt, a far rövid és csapott. A szár száraz
inas, a csűd fejlett szintén száraz. Marmagassága bottal mérve kancáknál
131-142 cm, méneknél 133-145 cm a farbúbmagasság valamivel nagyobb mint
a marmagasság , a kancákra különösen jellemző a túlnőttség. Lépése
rövid, lábait magasra emeli. Vágtája jó, hátsó lábain könnyen emeli
testét és jól ugrik. Igazán előnyös tulajdonságai a hegyes, nehéz
terepen mutatkoznak meg. Itt irányítás nélkül, nagy biztonsággal jut túl
minden akadályon.
http://anp.nemzetipark.gov.hu, mti, Felvidék.ma
Fotó: Vajda János
Kommentáld!