Egy kanadai angolna 2400 kilométeres, 45 napos vándorútját sikerült nyomon követni a québeci Laval Egyetem kutatóinak. Ez az első közvetlen bizonyítéka a felnőtt példányok vándorlásának.

Több mint száz éve foglalkoztatja a tudósokat a rejtély: a Sargasso-tengerben bébiangolnák nyüzsögnek, miközben felnőtt példányokkal csak olyan távoli vidékeken találkozni, mint a kanadai Szent Lőrinc-folyó. 

Kanadai kutatóknak első alkalommal sikerült nyomon követni egy felnőtt nőstényt Új-Skócia tartománytól a Sargasso-tengerig - olvasható a Nature Communications tudományos lapban megjelent tanulmányban.

Ha bebizonyosodik, hogy a 45 napos, mintegy 2400 kilométeres út a kanadai angolnák jellemző vándorútja, az segíthet kidolgozni a veszélyeztetett faj védelmét szolgáló intézkedéseket.

Az Anguilla rostrata kanadai populációja drámaian lecsökkent az utóbbi húsz évben a halászat és a duzzasztógátak miatt, melyek nehezítik a halak átkelését. A hímek általában délebbre élnek, mint a nőstények. A Szent Lőrinc-folyóban élő angolnák 99 százaléka nőstény, a felnőtt példányok akár húsz évet is élhetnek édesvízben, mielőtt megkezdenék útjukat az óceáni szaporodóhely felé.

Mind az amerikai, mint az európai angolnák "bölcsője" a Bermudákhoz közeli Sargasso-tenger, ezt már 1904-ben felfedezték. Itt tűnnek fel az áttetsző, levélszerű bébiangolnák rajai márciusban és áprilisban. Innen húzódnak fokozatosan északra, és mire Kanadába érnek, már sárgák. Azonban soha nem találtak még sem a Sargassóban, sem út közben máshol egyetlen felnőtt példányt sem.

"Lenyűgöző biológiai rejtvény: az A pontban is ott a hal, a B pontban is, viszont fogalmunk sincs, mi történik a két pont között" - magyarázta Julian Dodson, a Laval Egyetem kutatója, a tanulmány egyik szerzője.

A műholdas nyomkövető felszerelését akadályozta, hogy a szerkezet nehéz, és nyakörvszerűen lehet felerősíteni olyan testes állatokra, mint a medve. A három kilogrammos, 1,2 méter hosszú angolnákat csak akkor lehetett nyomkövetővel ellátni, amikor kifejlesztettek egy csupán 40 grammos eszközt. Mélanie Béguer-Ponnak, a tanulmány vezető szerzőjének sikerült végül a bőr alá ültetett műanyag szállal az állatokra erősíteni a nyomkövetőt.

A kutatócsoport három év alatt 38 állatot látott el az eszközzel. Az első nyomkövetős példányokat, amelyeket visszaengedtek a Szent Lőrinc-folyó torkolatába, kivétel nélkül felfalták a cápák - mesélte Dodson. Ezután a ragadozóktól távolabbra szállították a folyó angolnáinak egy csoportját, és Új-Skóciában bocsátották a vízbe őket.

A nyomkövetők többsége működött, közvetítette a jelet, de egy részük nagyon gyorsan lemerült, más halakról elveszett a műszer. Egyetlen nőstényen maradt fenn, ez 45 napig tartó útján 2400 kilométert úszott, hogy elérje a Sargasso-tengert.

"Ez az első közvetlen bizonyítéka a felnőtt angolnák Sargasso felé tartó vándorlásának" - írták a kutatók, akik újabb 14 angolnát szereltek fel jeladóval, hogy az eredményt megismételjék.