Ferdinand Magellán (Fernao de Magalhaes) 1480 körül született Sabroza városában, és miután szüleit korán elvesztette, II. János király udvarában nevelkedett. A portugál felfedező, aki az első földkörüli expedíció vezetője volt, huszonöt évesen szállt először tengerre. Eljutott Indiába, Afrikába, Kelet-Indiába és számos tengeri csatában harcolt. De az udvari intrikákban kevésbé bizonyult tehetségesnek, így miután I. Manuel megvonta tőle kegyét, a sértődött Magellán odébb állt egy házzal, és a spanyoloknak ajánlotta fel szolgálatait.
I. Károly spanyol király egyetértett a felfedező elképzeléseivel és jóváhagyta a terveit. Ezt követően Magellán végre megkezdhette útját India és a Távol-Kelet felé, illetve a mai Indonézia irányába, a Fűszer-szigetekre. Ekkoriban a portugálok Afrika megkerülésével, a spanyolok pedig nyugat felé akartak eljutni az ismeretlen vidékre. Bár Kolumbusz útját 1492-ben elállta az amerikai kontinens, Magellán minden bizonnyal tudta, hogy meg kell kerülnie az Újvilágot, ha el akar érni céljához. A király öt hajót, 250 embert és két évnyi ellátmányt bocsátott a rendelkezésére.
Az út megkezdődik
A flotta 1519. szeptember 20-án futott ki a tengerre, de Magellánnak már az első napokban zendüléssel kellett szembenéznie. A spanyol kapitányok önérzetét sértette, hogy egy idegen parancsol nekik és fellázadtak. Azonban mindezek mellett szembe kellet nézniük a szeszélyes és vad időjárással, a készletek rohamos fogyásával és a betegségekkel is, melyek egyre-másra ütötték fel a fejüket a hajók fedélzetén. De a rossz körülmények ellenére is sikerült elérniük a brazil partokat, majd 1520 januárjában a La Plata torkolatában le is horgonyoztak. Patagóniában vészelték át a telet.
Magellán földkörüli útjának térképe
Fotó: dogownerclub.com
Miután sikerült áthajózniuk az Atlanti-óceánon, csak több hónapos kutatás után leltek rá arra a tengerszorosra, melyet a lehetséges útvonaluknak tekintettek - a szoros ma felfedezője, Magellán nevét viseli. Dél-Amerika déli csücskében még további egy hónapig bolyongtak a szigetek között. Az út során egy hajó elpusztult, egy pedig eltévedt és végül visszafordult.
A maradék három 1520. november 28-án ért ki egy szűk, hegyek közti kijáraton a nagy vízre, amelyet látszólagos békés volta miatt Csendes-óceánnak neveztek el.
A tengerészek teljesen fellelkesültek, és azt hitték, már a Fűszer-szigetek közelében vannak, de nagyot kellett csalódniuk. Még 110 nap és 17 ezer kilométer állt köztük és a Fülöp-szigeteket között. És ha ez még nem volna elég, útközben megromlott az ivóvíz, az emberek éheztek és sokan skarlátot kaptak. Tizennégy hét hajózás után végre kikötöttek egy szigeten. Zebun elnyerték a helyi szultán barátságát, de Magellán belekeveredett a helybéliek konfliktusába, és 1521. április 27-én egy csetepatéban elesett.
Halála után az elcsigázott és lecsökkent számú legénység úgy döntött, hogy két hajón folytatja az utat, így az egyik a lángok martalékává vált. 1521 októberében végre rábukkantak az áhított Fűszer-szigetekre, ahol szegfűszeget, szerecsendiót, és más egzotikus fűszereket vásároltak. Végül csak egyetlen hajó, a nevéhez hű Victoria tért vissza Spanyolországba. A Jóreménység-fokát megkerülve, 1522. szeptember 6-án horgonyzott le a spanyol partok mellett.
Neo Victoria
Földkörüli eredmények
A vállalkozás anyagilag kifizetődött, a fűszerek még nyereséget is hoztak, sőt felfedezték a déli féltekéről látható csillagképeket, a Magellán-felhőt, bebizonyították - immáron mindenkinek - hogy a Föld gömbölyű, és hogy a földfelszín nagy részét tenger borítja, amely egységes világóceánt alkot, de a 250 fős legénységből csak 18-an tértek haza élve, és Magellán, a felfedező, aki 494 évvel ezelőtt indult el az útra, nem volt köztük.
Forrás: VJM.hu/mult-kor.hu
Kommentáld!