Ahogy a sarkvidéki tengeri jég évről évre egyre korábban indul olvadásnak, Norvégia és Grönland bizonyos részein a jegesmedvék hátrahagyják az úszó jégtáblákat a szárazföldért, és kedvenc táplálékukat, a fókákat a tengeri madarak tojásaiért.

Táplálkozásuk ilyetén eltolódása súlyos csapást mérhet az apácalúd, a pehelyréce és a jeges sirály népszerű költőhelyeire - figyelmeztetnek kutatók a Frontiers in Ecology and Evolution e havi számában.  Az európai kutatócsapat az eredményeket a klímaváltozás kaszkádhatásának nevezi, és feltárta, hogy az utóbbi bő 10 évben a Jeges-tenger jégtakarójának zsugorodásával összefüggően drasztikus növekedés figyelhető meg a nyári fészekrablásokban. A kutatásban a NASA műholdas felvételeit ötvözték felszíni megfigyelésekkel egy költőhelyen Grönland északkeleti részén, és négyen a norvégiai Svalbard-szigetvilágon (Spitzbergák).

Jouke Prop ornitológus, a vizsgálat vezetője kifejtette, 2004-ben észlelték először a fészekrabló medvéket megfigyelt területükön, Nordenskiöldkystenben. Azóta a legtöbb évben igen súlyos mértékű volt eme zsákmányszerzés. Megfigyelték, hogy a medvék több mint 200 tojást faltak be 2 óra alatt, tavaly pedig egyik említett madárfaj tojása vagy fiókája sem maradt épségben.  Prop szerint a Svalbvard jegesmedvéi közül több tucat is megtanulta, mikor és hol juthat évről évre a legkiadósabb táplálékhoz.

Bár a teljes medvepopulációnak csak kis százalékát alkotják, a hatás mégis katasztrofális. Számításai szerint egy éhes medve másfél óra alatt 50 fészket rabolhat ki - ez körülbelül egy 20 kilogrammos tojásrántottának megfelelő táplálékhoz juttatja -, mielőtt 12-16 órára álomra hajtaná fejét, majd ébredés után ismét újabb falatok után nézne. A bocsok is részt vesznek a rablásban, a tojásokat labdaként görgetik maguk előtt, mielőtt megennék.

Børge Moe a vizsgálat másik szerzője hozzátette, ahogy táplálékszerzésük a jégről a szárazföldre tolódik át, a medvék egyre korábban érkeznek meg, hogy minél több tojáshoz férhessenek hozzá. A kongsfjordeni norvég természettudományi intézetben dolgozó szakember hozzátette, itt még csak most kezdik megfigyelni a fészekrablások arányának növekedését. 

A Svalbard déli részén, egyes helyeken a medvék már június közepén feltűnnek a költőtelepeken. Miközben igyekeznek elsőként a kiszemelt helyszínre érni, Prop sejtése szerint végezetül abban a kritikus időszakban toppannak be, amikor a madarak éppen csak elkezdenek felkészülni a költésre, ennek folyományaképpen a szárnyasok a költőtelepek hátrahagyására kényszerülhetnek.

Andrew Derocher, kanadai jegesmedve-szakértő és ökológus hozzátette, a tanulmány nagyon nyilvánvaló kapcsolatot tár fel a tengeri jég zsugorodása és a tengeri madarakat érintő, egyre növekvő mértékű fosztogatás között. Úgy véli viszont, hogy hosszú távon a madarak túlélhetik a medvéket, mert a tengeri jég eltűnése jóval súlyosabban érinti majd a ragadozókat.