Tehetségének korán jelét adta. Iskoláit Komáromban, Pozsonyban, majd a Budai Főreáltanodában
végezte, innen azonban távoznia kellett, mivel több társával politikai
és irodalmi kört alapított. A 16 éves fiú ekkor vándorszínésznek állt,
majd 1874-ben Münchenbe
ment, ahol főleg a képtárakat tanulmányozta. Müncheni tartózkodása
alatt ismerkedett meg Kubinski lengyel festővel, aki maga mellé vette és
önállóan foglalkoztatta.
A tehetséges fiatal festő a müncheni
Kunstverein kiállításán feltünést keltett egy tájképével és csakhamar
elnyerte az állami ösztöndíjat.
Később tanulmányai folytatása céljából Párizsba ment, és 1878-ban a nemzetközi világtárlaton sikert aratott Delelő című képével, mely hamarosan elkelt. Még ez évben Velencébe
ment, ahol laguna-képeket festett; velencei tartózkodása nagyon jó
hatással volt művészetének fejlődésére, s amúgyis eleven színérzéke még
jobban kifejlődött.
Ógyallai műtermében festette egy évvel később Pusztai találkozás télen című nagy vásznát, mely felkeltette iránta a művészeti körök komoly érdeklődését. 1880-ban ösztöndíjat nyert, és három évig Bécsben tartózkodott, ahol Lichtenfels iskolájában tanult. Itt festette Golgota című híres képét, melyet csakhamar követett a Levétel a keresztről és .a Szent Gellért
Jellemző ereje különösen zsánerképekben domborodott ki (Kárvallottak, Bányaszerencsétlenség).
Ő festette az Operaház és a Törvényszéki Palota faliképeit is.
1896-ban a millennáris kiállításra festette a Magyarok bejövetele című hatalmas diorámáját. Ekkor festette a Bánhidi csata és a Zsolt vezér eljegyzése című képeit is Komárom és Bihar vármegyék számára.
Ezt követően hosszabb ideig Firenzében tartózkodott nejével, Jókai Mór fogadott leányával. Itt festette Krisztus temetése című triptichonját, amelyet 1903-ban Budapesten állított ki, majd nemzetközi körútra indította.
Festészeten kívül irodalommal is foglalkozott. Könyve 1897-ben jelent meg Budapesten, Az én parasztjaim címmel.
Feszty Árpád síremléke Ógyallán a Feszty-család sírboltjában
NAGYÍTHATÓ KÉP
1895 - Panoráma festmény
Nemzeti Történelmi Emlékhely, Ópusztaszer
Jelenetek a körképből
Ópusztaszer (1974-ig Sövényháza) település Csongrád megye Kisteleki kistérségében. A Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet közepén, a Tiszától nyugatra található. Közúton: az 5-ös úton Kistelektől kb. 7 km.
Története
Restaurált parasztház a faluban
Ópusztaszer nevét 1200 körül említette először oklevél Scerii néven.
1233-ban Zerr, 1266-ban Scer, 1283-ban Zeer néven írták.
Anonymus
leírása szerint a honfoglaló magyarok a Körtvélytóhoz (Curtueltou)
értek és a Gyümölcsény nevű erdőnél 34 napot eltöltve és itt Árpád és nemesei
gyűlést tartottak, ahol megállapították az ország törvényeit; szerét
ejtették az ország dolgainak, és a helyet Szer-nek nevezték el.
Györffy György
szerint Anonymus adatainak történeti értéke kétes; lehet, hogy a forrás
csupán névmagyarázat, azonban annál több hitelt érdemel az az
adatközlés, mely szerint a honfoglaláskor Ond vezér és fia Ete vezér telepedett meg itt, akitől a Bár–Kalán nemzetség származik.
A Bor kalán nemzetség később itt építette fel monostorát, mely a
jelentős egyházak közé tartozott, ami abból is kitűnik, hogy
sórészesedését a király 1000 kősóban állapította meg. 1318-ban ez volt Károly Róbert király tartózkodási helye.
Ópusztaszer - előző nevén Sövényháza nevét 1348-ban említette először oklevél Suenhaz néven. Nevét a sövényből készült, tapasztott házairól kaphatta.
Sövényháza a török hódoltság végéig virágzó falu volt. Egy 15. századból származó oklevél pedig mezővárosként említette.
Utcarészlet
1553-ban a török defterek összeírásakor még 92 házat írtak össze a településen, és plébánia temploma is volt, melynek romjai a 20. század elején még láthatóak voltak Ópusztaszeren, a Szer-monostor romjaitól délkeletre, 800 m-re a Kápolnai erdő határszélen. Később azonban a falu elnéptelenedett.
A török hódoltság után a terület kamarai tulajdon volt.
1803-ban gróf Zichy Leopoldina,
Pallavicini János Károly özvegye vásárolta meg a Mindszent-Algyői
uradalmat, és ott dohánytermesztésbe kezdett, dohánykertészeket
telepítve a birtokra.
1930-ban
a környék tanyavilágában? a környező uradalmi kishaszonbérletekben levő
300-500 közötti tanyán már több mint másfélezer ember élt. Sövényháza
lakossága ekkor Bakssal és Dóczcal együtt már 6872 fő volt, a területnek
azonban falumagja még nem volt.
Az elszórtan fekvő tanyák úgynevezett községközpontjában az 1800-as
években épült fel a kastély, közelében pedig a községháza, tőle 1 km-re
az alsó-pusztaszeri, vagy központi major és mindkettőtől távolabb 1925-ben épült fel a katolikus templom.
Sövényháza falumagja az 1945 után felparcellázott telkeken bontakozott ki. A környező tanyák lakói az 1970-es évek közepétől kezdtek tömegesen a faluba költözni.
Nevezetességei
Ópusztaszer leginkább a Nemzeti Történeti Emlékparkról ismert, azon belül is az ott található, Feszty Árpád festette és róla elnevezett Feszty-körképről.
Ezen kívül itt található még az egykori Pallavicini-kastély, a Szer-monostora (ez egy romkert), valamint a Csillagösvény Labirintus is, ami egy tematikus sövénylabirintus és élménypark, illetve itt van a Csete György és Dulánszky Jenő tervezte Erdők temploma, valamint egy Turul-szobor is
Kommentáld!