Kép: Wikipedia
A szakértők az elemzés során egy abnormális nyaki csigolyát, úgynevezett nyaki bordát fedeztek fel a kihalt fajban - számol be a PeerJ. A kutatók úgy vélik, hogy az egyedi csontelváltozás sebezhetővé tette az állatot. Mivel a különös csigolya kialakulása gyakran jár együtt a mai rinocéroszokban születési rendellenességekkel, nem lehetetlen, hogy a nyaki borda hozzájárult a gyapjas orrszarvúk kihalásához.
A vizsgált modern állatokban az efféle elváltozás igen ritka volt. Bár maga a csontkinövés nem veszélyes, a nyaki borda gyakran a beltenyészet vagy a vemhesség alatti kedvezőtlen körülmények hatására fejlődik ki.
Frietson Galis, az új tanulmány társszerzője fedezte fel, hogy a rendellenes csigolya igen gyakori a mamutmaradványokban. „Ez felkeltette az érdeklődésünket, hogy a gyapjas orrszarvút is ellenőrizzük, egy olyan fajt, amely a gyapjas mamuttal együtt a késő pleisztocén alatt élt és hasonlóan halt ki” - mondta Alexandra van der Geer, a csapat tagja.
A kutatók az északi-tengeri és hollandiai folyótorkolatoknál begyűjtött leleteket tanulmányozták - ezeken a területeken éltek a gyapjas orrszarvú utolsó egyedei. A vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy komoly probléma volt az élőlény kései populációjával.
Az, hogy a modern csontokban ritkán fordul elő a jellegzetes kinövés, nem jelenti azt, hogy a mai rinocéroszok biztonságban lennének. A kutatásban használt mintákat ugyanis csupán 50 éve gyűjtötték be. Ráadásul, az elmúlt két évtized során gyorsan csökkent az orrszarvúk száma: az utóbbi években több alfaj az eltűnés szélére sodródott, a nugat-afrikai keskenyszájú orrszarvú pedig 2011-ben ki is pusztult.
Frietson Galis szerint eredményeik azt sugallják, hogy a rinocéroszok csigolyáinak vizsgálata segíthet felmérni, hogy mekkora a kockázata az állatok kihalásának.
(650x417).png)
Kommentáld!